A könyvet úgy reklámozzák, hogy a szerző előző művének, a Garaboncnak a folytatása, de ez eléggé átverés, mert a könyvben teljesen mások a szereplők, és a helyszín is más. Mondjuk annyiban kapcsolódik, hogy ez a könyv az előző kötetben említett Hét Királyság szomszédságában, Völgyeföldén játszódik, illetve a szintén az előző kötetben szereplő Lekk király gyerekkorának történetét meséli el a szerző a Zsarát prológusában, ami később kapcsolódik a cselekményhez. Aztán ennyi.
A Garabonchoz hasonlóan itt sincs olyan óriási szerepe a történetnek, inkább a leírások, illetve a szereplők varázslatos képességei dominálnak. Különösen a címszereplő Zsarát az aki érdekes, részben a színpompás külseje, részben pedig amiatt, hogy képességeivel befolyásolni tudja mások elméjét, de csak akkor, ha a másik ember tudat alatt nyitott rá.
A történet helyszíne, Völgyefölde is egy igen érdekes hely, ugyanis az embereken kívül igen érdekes lények, ún. szörnyek is élnek itt, akik színpompás külsejükkel lenyűgözik, elcsábítják, majd elpusztítják az embereket. Mindez nagyon hasonlít az Avatar látványvilágához, legalábbis nekem ez jutott eszembe.
Különben Zsarát is félig-meddig szörny származású, legalábbis a külsejét mindenképpen a gyökereinek köszönheti.
Ebből következik, hogy különösebben barátai sincsenek, hasonlóan a Garabonc főhősnőjéhez, Katsához, aki szintén kitaszított a képességei miatt.
Ami még hasonló: ebben a könyvben is van vándormotívum, van küldetés, vannak kalandok és van szerelem, de valahogy engem mégsem győzött meg a könyv. Azt nem mondom, hogy nem tetszett, de azt sem, hogy igen, szóval olyan se hús, se hal könyv ez, úgyhogy nem vártam tűkön ülve az eseményeket.
Szerintem ebből a témából több mindent ki lehetett volna hozni, és akciódúsabbá lehetett volna varázsolni ezt a regényt, így viszont egy nyúlós massza az egész. Ráadásul Zsarát havi vérzése is kezdett már az agyamra menni. Nem értem minek kellett ez bele. Bizonyítéknak, hogy ő most mekkora ember, vagy mi?
Maga a cselekmény az előző könyvhöz hasonlóan nem túl érdekes: nagyjából az a lényege, hogy a völgyeföldi királyságot a szomszédos királyok meg akarják támadni, hogy az övék lehessen a trón. Persze a cselekmény ennél azért bonyolultabb, de a lényeg azért ez. Mindez kb. 450 oldalon keresztül.
Bővebben nem írnék a könyvről, mert nem érintett meg különösebben, de lehet, hogy ettől még mások szeretni fogják. Mindenesetre a Garabonchoz képest eléggé mélyrepülés ez a kötet.
Kiadja a Könyvmolyképző Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése