A Queenről, illetve Freddie Mercuryról már sokan és sokféle könyvet megírtak, amelyek túlnyomó többségben életrajzok voltak. Peter Hince könyve teljesen más, már csak azért is, mert a szerző a csapat roadja volt a turnézós korszakukban csaknem végig, vagyis 1975-től 1986-ig.
Innentől kezdve a téma adott: vagyis milyen volt dolgozni a legendás zenekarral, hogyan készült a banda egy-egy fellépésre, illetve mit csináltak koncert után, hogyan lazítottak, stb. A lemezfelvételekről már nem is beszélve.
Mindezek olyan témák, amelyek érdekelhetik a rajongókat, Hince pedig megírta azt, amit picivel feljebb említettem.
Ha a rajongók bulvártémákat, zaftos sztorikat várnak a zenekari tagok háza tájáról, akkor ki kell őket ábrándítsam, mert ez nem az a kötet. Szóval a zenekari tagokról továbbra sem derülnek ki olyan sztorik, hogy ki mennyire volt berúgva, bedrogozva, meg mikor mennyit csajoztak/pasiztak be. Ez nem jelenti azt, hogy angyalok lettek volna (Freddie közismerten nagy partiarc volt), de ők nem a botrányaikból, hanem a zenélésből éltek, azt pedig professzionálisan művelték mindvégig.
A könyv sokszor inkább Hince életét meséli el, amíg a turnécsapat tagja volt, szóval sokszor az ő sztorijait lehet olvasni, amik a turnékon estek meg vele és technikustársaival, amelyek között rázósabbak is akadnak.
Amikor a szerző a Queen csapatot említi a könyvben, akkor a banda technikai személyzetére gondol,
a Queen négy tagját pedig zenekari tagoknak nevezi. Mindezt azért mondom, mert Hince elsősorban a csapattal járt bulizni, és igazán mindent beleadtak ebbe, a zenekari tagok viszont sokszor külön utakon jártak.
Hince amúgy rokonszenves, derűs fickó, aki remekül viselte a zenekari tagok rigolyáit. Mondjuk muszáj is volt, ugyanis Freddie-vel igencsak nehéz volt dolgozni, mert sokszor primadonnáskodott, de valahogy mégis mindenki megbocsátott neki, mert - ahogy Hince is mondja - neki aurája, kisugárzása volt.
A szerző amúgy közvetlenül Freddie és John mellett dolgozott, és az ő hangszereket állította be. A csapatnak ugyanis több road is dolgozott azért , hogy minden flottul menjen.
A könyvben Hince elsősorban az egzotikusabb turnéhelyszíneket mutatja be, mint például az Amerikai Egyesült Államok, a dél-amerikai kontinens, Japán, illetve a dél-afrikai Sun City, de azt is megosztja az olvasóval, hogy hogyan is zajlott egy "átlagos" Queen koncert úgy általában, illetve hogyan utazott a csapat egyik koncerthelyszínről a másikra.
Hince ugyanakkor beszél a lemezfelvételek készítéséről is úgy általában, főleg amelyek Montreux-ben, és Münchenben zajlottak, de arról is beszámol, hogy hogyan zajlott az életük, amikor nem turnéztak, hanem éppen hazai pályán, azaz Londonban voltak. A könyvet a szerző színes fotói díszítik, de nincs valami sok belőlük. Ami viszont van, az elsősorban fellépés közben, illetve a stúdióban ábrázolja a bandát.
Szerintem nem volt rossz könyv ez, de jobbat is írtak már a témában. Mindenesetre köszönöm a könyvet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak. Kiadja az Egmont Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése