Elizabeth Barrett-Browning eléggé kilóg ebből a sorból, ő ugyanis nem volt az a harcos feminista, és nem is talált fel semmit, sőt életének a jelentős részét ágyban fekvő betegként töltötte, mégis fontos az ő nevét megemlíteni.
Először is költőnek lenni alapvetően férfifoglalkozás volt, akkoriban csak nagyon kevés nő foglalkozott vers, vagy prózaírással. Ráadásul költőnek lenni amolyan úri huncutság volt, amit csak az igazán gazdagok engedhettek meg maguknak, miután ebből nem lehetett megélni.
Szerencsére sem Elizabethnek, sem a férjének, Robert Browningnak nem kellett nélkülöznie az anyagiakat, miután mind a ketten pénzes családból származtak.
Az is példátlan volt, hogy a költőnő kislányként együtt tanulhatott fiútestvéreivel, ennek köszönhetően az ógörög irodalmat is kiválóan ismerte. Tehetsége már egészen korán megnyilvánult, hiszen már gyermekként is írt verseket, amelyek aztán meg is jelentek újságokban, úgyhogy korán ismert lett.
Sajnos, egy lovasbaleset révén ágyhoz kötött betegként élt nagyon sokáig, csak később Robert Barrett érkezésével javult a helyzet, de a költőnő soha nem lett teljesen egészséges.
Ha már Barrettet említem: a két ember találkozása nem volt hétköznapi, Robert Barrett ugyanis már a versei alapján látatlanul is beleszeretett Elizabethbe, akit aztán személyesen is felkeresett Londonban. Mindez eléggé furcsának tűnhet, de hát ők emelkedett művészemberek voltak.
A fentiekből kitűnik, hogy Elizabeth családja nem volt hétköznapi, még akkor sem, amikor a család elveszítette a vagyonát. Koldusszegények azért nem lettek, de a kastélyukat el kellett adni, és a család Londonba költözött.
Innentől kezdve jött ki az apa betegsége, aki nem engedte egyik gyerekének sem, hogy felnőjön és a saját életét élje. Egyedül Elizabethnek volt bátorsága ahhoz, hogy megszökjön onnét, de neki is csak a szerelem adott erőt ehhez.
Végül Browninggal Itáliába költöztek, és ott is éltek, de sajnos a házasságuk nem tartott sokáig a költőnő korai halála miatt. Egy fiúgyermekük született, az ifjabb Robert 1849-ben, de az édesanyja halála után Browning nem nősült újra, hanem egyedül nevelte őt fel.
Ez is azt mutatja, hogy a szerelmük mennyire erős volt és tiszta. Mindez abban a korban nagyon szokatlan volt, különösen a nemesek körében, akik érdekből mentek férjhez, hogy megtarthassák a vagyont, de az átlagemberek sem szerelemből házasodtak, hanem azért mert elvárták tőlük.
Erre itt van ez a két ember, akiknek a kapcsolata abszolút érdekmentes volt, hiszen mind a ketten híresek, elismertek voltak, tehát egyenrangú félként éltek együtt.
Mindezt, amit most leírtam Kertész Erzsébet regényes formában tárja elénk a költőnő kislánykorától kezdve egészen a haláláig, ami 1861-ben következett be.
Elizabeth-tel kapcsolatban eléggé vegyes benyomásaim vannak: kislánykorában nekem kifejezetten bejött a vadsága, a lázadása, de a betegsége után kifejezetten ellenszenvesnek tűnt a viselkedése. Szerintem simán felgyógyulhatott volna, ha nem hagyja így el magát szerintem. Igaz, hogy a számára legkedvesebb embert, vagyis a bátyját elveszítette egy baleset következtében, ami sokat rontott az állapotán, de ettől függetlenül én nem kedvelem a depressziós, magukat elhagyó embereket.
Amikor megszökött Browninggal, hogy összeházasodhassanak, akkor megint elkezdtem kedvelni, hiszen újjáéledt benne a régi tűz, és ismét elkezdett élni. A legismertebb művét, a Portugál szonetteket is ekkor írta Itáliában. Tiszteletreméltó az is, hogy költőként ekkora elismertségre szert tudott tenni még életében, ami azért nem semmi.
A könyv a Móra Kiadó ismert ifjúsági sorozatában, a Csíkos Könyvekben is megjelent.
2013. március 13., szerda
Kertész Erzsébet a legtöbb regényében olyan nők életrajzait ismerteti meg velünk regényes formában, akik nagyon sokat tettek a női egyenjogúság eléréséért.
2013. március 10., vasárnap
Tasmina Perry: Apuci lányai
A szerző a korábban említett két írónőhöz hasonlóan szintén a felső tízezer világát mutatja be, különös tekintettel a divatvilág szereplőire. Mindez azt jelenti, hogy Perry a divat és a stílus szemszögéből néz mindent, és a könyvben szereplő hírességeket is ennek megfelelően válogatta ki.
Persze nem valódi hírességekről van szó, hanem kitalált szereplőkről, de a mintát azok a hírességek, celebek adták, akikkel a szerző Londonban találkozott a munkája során.
Ezúttal négy testvérről szól a történet, a Balcon lányokról, akiket gyilkossággal gyanúsít meg egy fickó mindjárt a történet elején.
Az áldozat a lányok édesapja, Lord Balcon, akit holtan találtak a saját házában nem sokkal egy parti után, amelyen a lányok is részt vettek. Na, nem ezért gyanúsítják őket, hanem azért, mert az apjukkal mindannyian ellenséges viszonyban álltak.
Azt hadd tegyem hozzá, hogy Lord Balcon nem éppen ártatlan bárányka, hanem egy igazi gonosz seggfej, akinek senkihez nincs egy jó szava, és akkor még finoman fogalmaztam. Ez az ember a lányait sem szerette egyáltalán, épp ellenkezőleg: szándékosan igyekezett megakadályozni mind a négyük karrierjét. Eleinte csak szóban sértegette őket, illetve igyekezett megnyirbálni az önbizalmukat, később már komolyabb lépésekre is sor került, például zsarolás. Ezek után nem csoda, hogy a lányokat gyilkossággal gyanúsítják.
A szerző nem sokkal a zsaroló felbukkanása után visszaviszi a múltba az olvasót, hogy részletesebben kifejtse a lányok életét, de utána ismét a jelenbe tér vissza a cselekmény, hogy felderítse, mi (vagy netán ki) okozta Lord Balcon halálát.
A könyv meglehetősen terjedelmes, mert több, mint 700 oldal hosszú, de erre szükség van, ugyanis Perry nemcsak a cselekményt bontja ki, hanem igen részletesen bemutatja a felső tízezer életstílusát, amihez a legtöbb olvasónak semmi köze nincs.
Éppen ezért nagyon hálás téma a gazdagok életének a bemutatása, még akkor is, ha az átlagember felháborodik azon, hogy szórják a pénzt, mint majom a lisztet, és baromságokon hisztiznek, miközben a csórók azon aggódnak, hogy a számlákat fizessék be, vagy egyenek. Ennek ellenére azért az emberek mégiscsak szeretnének jobban élni a jelenlegi életszínvonaluknál, de az már más kérdés, hogy csak keveseknek sikerül.
Perry regényében nincsenek ilyen karriertörténetek, mert az ő hősei már eleve beleszületnek a jóba, eleve van már hírnevük, van pénzük, viszont ezek az emberek mindent megtesznek azért, hogy a köztudatban tartsák magukat, mert valójában rettegnek attól, hogy mindent elveszítenek.
Éppen ezért a könyv szereplőinek normális kapcsolatai nincsenek, hanem kizárólag érdekből állnak össze egymással. Az most mindegy, hogy barátság, vagy szerelem, a lényeg az, hogy olyan emberekhez kell sodródni, aki segíthet pénzt keresni, illetve aki híressé tesz. Ez a siker törvénye, és nem véletlen, hogy a nemességen alapuló társadalom ilyen sokáig fenn tudott maradni, hiszen ők nem szerelemből házasodtak, hanem anyagi megfontolásból.
Apropó szerelem: a könyv műfaja elvileg ebbe a kategóriába tartozik, de ez nem igazán fedi a valóságot, a fentebb már elmondottak miatt. A négy lánynak ugyanis valódi szerelmi kapcsolatai nincsenek, inkább a szex és a pénz uralja ezeket a vonzalmakat, hol a férfi, hol a női oldalról. Jó, persze, van benne szerelmi kapcsolat, meg happy end is, hiszen ez nem egy drámai történet, de azért Perry világát ne állítsuk már párhuzamban Danielle Steel-ével, vagy Hedwig Courths-Mahler-éval, mert nagyon nem ugyanaz.
A könyv extramegagiga vastag a szerző többi művéhez hasonlóan, de ez azért szükséges, mert az írónő részletesen bemutatja a felső tízezer világát, a luxust és a divatot. Ennek köszönhetően az olvasó megtudhatja, hogy hogyan készül egy divatmagazin, milyen partikat adnak a gazdagok, illetve milyen egzotikus helyekre járnak nyaralni.
A Cosmopolitan, Joy, és Marie Claire olvasó nőknek ez a könyv nagy örömöt fog szerezni azt, hiszem.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház Kiadó
2013. március 8., péntek
Békés Pál: Doktor Minorka Vidor nagy napja
Nekem ez a könyv gyerekkori kedvenc, amit többször is elolvastam már, de mindig jókat röhögtem a szerző szövegein, úgyhogy ajánlom a mostani gyerekek/kamaszok számára is.
Igaz, hogy ez nem egy vámpíros, meg Harry Potteres könyv, de varázslat, meg sci-fi elemek bőven vannak benne.
A könyv lényege az, hogy egy átlagos piac (jelen esetben ez a VII. kerületi Garay tér Budapesten) hogyan változik át csatatérré, ahol a hentesek/halasok, na meg a zöldségesek/tejárusok háborúznak egymással mondvacsinált okból. Van itt minden, ami egy igazi háborúban lenni szokott: fegyverek, hadifoglyok ejtése, sőt még kivégzőosztag is!
Na persze nem igazából, mert ez csak paródia, olyan mint amikor a gyerekek háborúsdit játszanak, de annál azért egy picit komolyabb.
Az egész háború egy idősebb hölgy ballépésének köszönhető, aki mindössze egy tyúkért szalad le a piacra az unokahúgával.
Teréz néni egy sárkány, aki még az élő fába is beleköt. Engem valahogy anyai nagyanyámra emlékeztet, bár a nagyi azért ennyire nem volt durva. Szóval a néni állandóan basztatja valamivel a felügyeletére bízott unokahúgát, Dorkát, akinek nála kell töltenie a nyári szünidőt.
Mindez inkább büntetés a kislány számára, mint öröm, mert kénytelen eltűrni a néni piszkálódását. Mindenesetre elindulnak tyúkot vásárolni, majd amikor elszabadul a háború kiderül, hogy ennek a tyúknak rendkívüli tulajdonságai vannak, ugyanis nem csak beszélni tud, de még bölcsészdiplomával is rendelkezik! Ez azért nem semmi ám heló!
Nekik hármuknak kell elboldogulniuk a háborús körülmények között, továbbá megszüntetniük a háborút.
A könyv meglehetősen rövid és pörgős, ráadásul hihetetlenül jó szövege van a szerzőnek, úgyhogy nem ül le a regény, végig izgalmas marad. Teréz néni pedig akármilyen ellenszenves alak, akkor is a legszórakoztatóbb figurája a regénynek. Nekem Dorka olyan semmilyennek tűnik, míg Vidor, a tyúk meglehetősen modoros, ahogyan egy bölcsészdoktorhoz illik.
A könyvből egyébként film is készült Sólyom András rendezésében, amelynek a forgatókönyvét szintén Békés Pál írta.
A könyvet kiadja a Móra Kiadó.
Igaz, hogy ez nem egy vámpíros, meg Harry Potteres könyv, de varázslat, meg sci-fi elemek bőven vannak benne.
A könyv lényege az, hogy egy átlagos piac (jelen esetben ez a VII. kerületi Garay tér Budapesten) hogyan változik át csatatérré, ahol a hentesek/halasok, na meg a zöldségesek/tejárusok háborúznak egymással mondvacsinált okból. Van itt minden, ami egy igazi háborúban lenni szokott: fegyverek, hadifoglyok ejtése, sőt még kivégzőosztag is!
Na persze nem igazából, mert ez csak paródia, olyan mint amikor a gyerekek háborúsdit játszanak, de annál azért egy picit komolyabb.
Az egész háború egy idősebb hölgy ballépésének köszönhető, aki mindössze egy tyúkért szalad le a piacra az unokahúgával.
Teréz néni egy sárkány, aki még az élő fába is beleköt. Engem valahogy anyai nagyanyámra emlékeztet, bár a nagyi azért ennyire nem volt durva. Szóval a néni állandóan basztatja valamivel a felügyeletére bízott unokahúgát, Dorkát, akinek nála kell töltenie a nyári szünidőt.
Mindez inkább büntetés a kislány számára, mint öröm, mert kénytelen eltűrni a néni piszkálódását. Mindenesetre elindulnak tyúkot vásárolni, majd amikor elszabadul a háború kiderül, hogy ennek a tyúknak rendkívüli tulajdonságai vannak, ugyanis nem csak beszélni tud, de még bölcsészdiplomával is rendelkezik! Ez azért nem semmi ám heló!
Nekik hármuknak kell elboldogulniuk a háborús körülmények között, továbbá megszüntetniük a háborút.
A könyv meglehetősen rövid és pörgős, ráadásul hihetetlenül jó szövege van a szerzőnek, úgyhogy nem ül le a regény, végig izgalmas marad. Teréz néni pedig akármilyen ellenszenves alak, akkor is a legszórakoztatóbb figurája a regénynek. Nekem Dorka olyan semmilyennek tűnik, míg Vidor, a tyúk meglehetősen modoros, ahogyan egy bölcsészdoktorhoz illik.
A könyvből egyébként film is készült Sólyom András rendezésében, amelynek a forgatókönyvét szintén Békés Pál írta.
A könyvet kiadja a Móra Kiadó.
2013. március 2., szombat
Fábián Janka: Emma lánya - az Emma trilógia befejező része
A korábbi köteteknél azt írtam, hogy Emma, illetve a családja kivételezett helyzetben élt: ők nem érezték annyira a történelem viharait, mint a szegényebbek, például nem voltak munkanélküliek, nem éheztek, nem üldözték őket, sőt Emma férje még államtitkár is volt a Horthy-korszakban, igaz nem túl sokáig.
Na jó nem akarok igazságtalan lenni, mert személyes tragédiákból nekik is kijutott, például Gábor eltűnése az első világháborúban, vagy Péter halála a második világháború idején, továbbá az intrikus Varga Erzsi megjelenése megrázta a családot, de ezeket az eseményeket túlélte a család, és folytatódott tovább az életük a maga medrében.
A harmadik kötetben történő események azonban végképp megrendítik a családot annyira, hogy az szét is hullik darabjaira a közöttük lévő ellentétek miatt. Hazánkban ugyanis a kommunisták átveszik a hatalmat 1948-ban, és onnantól kezdve nincs megállás: a diktátorok ugyanis annyira gyávák és féltik a kialakított rendszerüket, hogy szinte mindenkiben ellenséget vélnek felfedezni.
Jó voltak ilyenek is (ugyan melyik rendszernek nincsenek?), de túlnyomó többségben ártatlan embereket nyomorítottak meg a munkatáborokban és a börtönökben. Elég volt valami aprócska mondvacsinált vád, és az illetőt már el is vitték a hírhedt Andrássy út 60-ba, ami jelenleg a Terror Háza Múzeumként működik.
Ide kerül be a regény főszereplőjének Emma lányának, a férje, az orvos Lajos is, akit valutaüzérkedéssel vádolnak meg.
A Kóthay család többi tagját sem kíméli a rendszer, ugyanis kitelepítik őket a szerintük túlzottan fényűző otthonukból, és inkább egy szegényebb családnak utalják ki a házat, ők pedig mehetnek dolgozni egy fiktív faluba parasztok közé.
Ámde az idős Kóthay házaspár, Éva és Jancsika csodálatra méltó tartással viselik ezt a egészet, akárcsak az 56-os eseményeket, illetve az Amerikába történő emigrálásukat. Kóthayéknak azonban még így is mázlijuk van, mert a kitelepítés megszüntetése után sikerül visszatérniük még Pestre, és egy elfogadható lakást bérelniük, ahol lakhatnak. Igaz, cselédjük már nem lesz, de a két asszony igen gyorsan beletanul a háztartási munkákba, tehát tudnak alkalmazkodni.
Miután az 56-os forradalom elbukott, a két özvegyasszony Emma és Éva Amerikába költözik Jancsikával együtt, miközben meglátogatják a még mindig Párizsban élő Öcsit, aki azóta már családot is alapított ott kinn. Számomra ő továbbra is rokonszenves maradt, míg Tamást, az idősebb fiút ebben a részben sem kedveltem meg sőt. Én kifejezetten gyávának, jellemtelennek tartom, aki megalkudott a rendszerrel, mert azt hitte, hogy ezzel ő elősegíti a karrierjét. Ez egy darabig így is van, de a vezetés aztán megtalálja az ő gyenge pontját is, és örülhet, hogy pár év börtönnel megússza, szóval a karriernek annyi: őt már csak körzeti orvosként tűrik meg egy fővárosi rendelőintézetben.
Az igazi mázlisták azonban Emma, Éva és Jancsika, akik gond nélkül új életet tudnak kezdeni Emma apai örökségéből, de amúgy sincsenek beilleszkedési gondjaik az új országban. Na jó, időnkénti előveszi őket a honvágy, de ez természetes dolog.
Éva jelleme komoly változásokon megy át ebben a kötetben, ugyanis a napsugaras, cserfes lénye eltűnik és korán megtöri őt az élet: a kommunista diktatúra miatt ugyanis szétesik a családja, sőt páran meg is halnak, persze hogy megviselik őt ezek a tragédiák. Sajnos, az élet az új hazában sem kíméli, mert ott is komoly bajok történnek az új családi életében.
Az asszony talán össze is omlana, ha nem lenne ott az édesanyja Emma, akit én igazán csodálok a bátorsága, emberi tartása miatt. Nem elég, hogy megözvegyül, de még túl az ötvenen vállalja azt is, hogy hazát cserél, több tízezer kilométerre az otthonától, ráadásul mindezt emelt fővel teszi, szóval le a kalappal előtte.
Az meg külön becsülendő benne, hogy még ő ad erőt a családja tagjainak, ami azért érdekes, mert az idősebb embereket sokszor gyengének, vagy éppen ostobának tartják, még a saját rokonaik is. Emmával nem így van, bár idős korára már az ő állapota is sokat romlik, de egy valami mégis élteti az idős asszonyt, aki haza szeretne térni Magyarországra, az imádott Balatonkörtvélyesre..
A könyvben elég sok új szereplő is megjelenik, Emma gyermekeinek köszönhetően, akik szintén családot alapítottak, és gyermekeik, sőt unokáik is vannak már. Ők azonban csak mellékszereplők a két főszereplő, Emma és Éva mellett.
A könyv ismét negyven évet ölel fel az első kötethez hasonlóan, illetve van egy kis epilógus is a végén, ami lezárja a regényt, és tíz évvel későbbre viszi el az olvasót.
A harmadik kötet az első kettőtől eltérően nem érzeleg, inkább a történelmi események kerülnek előtérbe benne. Ez mondjuk nem is csoda, hiszen a XX. század második felében a világ hatalmasat változott: felbomlott ugyanis egy több ezer éves értékrend és megjelent a szexuális forradalom, meg a rock and roll életforma, ami felszabadította az embereket a társadalmi nyomás alól. A második világháborúban illetve utána átrendeződtek az országhatárok is, például felbomlott a gyarmatrendszer, és egyre több állam vívta ki a függetlenségét az ázsiai és az afrikai földrészeken. Megjelentek továbbá olyan találmányok, amelyek megkönnyítették az emberek életét, mert felgyorsították a háztartási és egyéb munkákat, illetve az emberek közötti kommunikációt.
A szerző részben politikai, részben pedig életmódtörténetről ír a könyvében. Míg az első két kötetben csak a magyarországi eseményekről volt szó, addig a jelenlegiben már utal a francia diáklázadásra, illetve a Kennedy elnök elleni merényletre Amerikában. Mindezt a külföldön élő szereplők miatt teszi, ámde a magyar történelem azért hangsúlyosabb: a szerző ugyanis elég hosszan ismerteti a kommunista diktatúra jellegzetességeit, amiről látszik, hogy eléggé alaposan utánajárt a témának.
Ezenkívül utal még röviden a hippimozgalomra, illetve beszél még a televízió megjelenéséről is, ami azért azt hiszem eléggé izgalmas lehetett.
Szerintem nagyon összetett és komplex történet, nekem tetszett, szórakoztatott, és kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége, hogyan zárja le a szerző a mesét. Na, ezt nem árulom el, de volt, ami meglepett benne.
Kiadja az Ulpius Ház Kiadó.
Na jó nem akarok igazságtalan lenni, mert személyes tragédiákból nekik is kijutott, például Gábor eltűnése az első világháborúban, vagy Péter halála a második világháború idején, továbbá az intrikus Varga Erzsi megjelenése megrázta a családot, de ezeket az eseményeket túlélte a család, és folytatódott tovább az életük a maga medrében.
A harmadik kötetben történő események azonban végképp megrendítik a családot annyira, hogy az szét is hullik darabjaira a közöttük lévő ellentétek miatt. Hazánkban ugyanis a kommunisták átveszik a hatalmat 1948-ban, és onnantól kezdve nincs megállás: a diktátorok ugyanis annyira gyávák és féltik a kialakított rendszerüket, hogy szinte mindenkiben ellenséget vélnek felfedezni.
Jó voltak ilyenek is (ugyan melyik rendszernek nincsenek?), de túlnyomó többségben ártatlan embereket nyomorítottak meg a munkatáborokban és a börtönökben. Elég volt valami aprócska mondvacsinált vád, és az illetőt már el is vitték a hírhedt Andrássy út 60-ba, ami jelenleg a Terror Háza Múzeumként működik.
Ide kerül be a regény főszereplőjének Emma lányának, a férje, az orvos Lajos is, akit valutaüzérkedéssel vádolnak meg.
A Kóthay család többi tagját sem kíméli a rendszer, ugyanis kitelepítik őket a szerintük túlzottan fényűző otthonukból, és inkább egy szegényebb családnak utalják ki a házat, ők pedig mehetnek dolgozni egy fiktív faluba parasztok közé.
Ámde az idős Kóthay házaspár, Éva és Jancsika csodálatra méltó tartással viselik ezt a egészet, akárcsak az 56-os eseményeket, illetve az Amerikába történő emigrálásukat. Kóthayéknak azonban még így is mázlijuk van, mert a kitelepítés megszüntetése után sikerül visszatérniük még Pestre, és egy elfogadható lakást bérelniük, ahol lakhatnak. Igaz, cselédjük már nem lesz, de a két asszony igen gyorsan beletanul a háztartási munkákba, tehát tudnak alkalmazkodni.
Miután az 56-os forradalom elbukott, a két özvegyasszony Emma és Éva Amerikába költözik Jancsikával együtt, miközben meglátogatják a még mindig Párizsban élő Öcsit, aki azóta már családot is alapított ott kinn. Számomra ő továbbra is rokonszenves maradt, míg Tamást, az idősebb fiút ebben a részben sem kedveltem meg sőt. Én kifejezetten gyávának, jellemtelennek tartom, aki megalkudott a rendszerrel, mert azt hitte, hogy ezzel ő elősegíti a karrierjét. Ez egy darabig így is van, de a vezetés aztán megtalálja az ő gyenge pontját is, és örülhet, hogy pár év börtönnel megússza, szóval a karriernek annyi: őt már csak körzeti orvosként tűrik meg egy fővárosi rendelőintézetben.
Az igazi mázlisták azonban Emma, Éva és Jancsika, akik gond nélkül új életet tudnak kezdeni Emma apai örökségéből, de amúgy sincsenek beilleszkedési gondjaik az új országban. Na jó, időnkénti előveszi őket a honvágy, de ez természetes dolog.
Éva jelleme komoly változásokon megy át ebben a kötetben, ugyanis a napsugaras, cserfes lénye eltűnik és korán megtöri őt az élet: a kommunista diktatúra miatt ugyanis szétesik a családja, sőt páran meg is halnak, persze hogy megviselik őt ezek a tragédiák. Sajnos, az élet az új hazában sem kíméli, mert ott is komoly bajok történnek az új családi életében.
Az asszony talán össze is omlana, ha nem lenne ott az édesanyja Emma, akit én igazán csodálok a bátorsága, emberi tartása miatt. Nem elég, hogy megözvegyül, de még túl az ötvenen vállalja azt is, hogy hazát cserél, több tízezer kilométerre az otthonától, ráadásul mindezt emelt fővel teszi, szóval le a kalappal előtte.
Az meg külön becsülendő benne, hogy még ő ad erőt a családja tagjainak, ami azért érdekes, mert az idősebb embereket sokszor gyengének, vagy éppen ostobának tartják, még a saját rokonaik is. Emmával nem így van, bár idős korára már az ő állapota is sokat romlik, de egy valami mégis élteti az idős asszonyt, aki haza szeretne térni Magyarországra, az imádott Balatonkörtvélyesre..
A könyvben elég sok új szereplő is megjelenik, Emma gyermekeinek köszönhetően, akik szintén családot alapítottak, és gyermekeik, sőt unokáik is vannak már. Ők azonban csak mellékszereplők a két főszereplő, Emma és Éva mellett.
A könyv ismét negyven évet ölel fel az első kötethez hasonlóan, illetve van egy kis epilógus is a végén, ami lezárja a regényt, és tíz évvel későbbre viszi el az olvasót.
A harmadik kötet az első kettőtől eltérően nem érzeleg, inkább a történelmi események kerülnek előtérbe benne. Ez mondjuk nem is csoda, hiszen a XX. század második felében a világ hatalmasat változott: felbomlott ugyanis egy több ezer éves értékrend és megjelent a szexuális forradalom, meg a rock and roll életforma, ami felszabadította az embereket a társadalmi nyomás alól. A második világháborúban illetve utána átrendeződtek az országhatárok is, például felbomlott a gyarmatrendszer, és egyre több állam vívta ki a függetlenségét az ázsiai és az afrikai földrészeken. Megjelentek továbbá olyan találmányok, amelyek megkönnyítették az emberek életét, mert felgyorsították a háztartási és egyéb munkákat, illetve az emberek közötti kommunikációt.
A szerző részben politikai, részben pedig életmódtörténetről ír a könyvében. Míg az első két kötetben csak a magyarországi eseményekről volt szó, addig a jelenlegiben már utal a francia diáklázadásra, illetve a Kennedy elnök elleni merényletre Amerikában. Mindezt a külföldön élő szereplők miatt teszi, ámde a magyar történelem azért hangsúlyosabb: a szerző ugyanis elég hosszan ismerteti a kommunista diktatúra jellegzetességeit, amiről látszik, hogy eléggé alaposan utánajárt a témának.
Ezenkívül utal még röviden a hippimozgalomra, illetve beszél még a televízió megjelenéséről is, ami azért azt hiszem eléggé izgalmas lehetett.
Szerintem nagyon összetett és komplex történet, nekem tetszett, szórakoztatott, és kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége, hogyan zárja le a szerző a mesét. Na, ezt nem árulom el, de volt, ami meglepett benne.
Kiadja az Ulpius Ház Kiadó.
Fábián Janka: Emma fiai - az Emma szerelmének a folytatása
Mint említettem a korábbi bejegyzésből, a szerző a XX. század történelmét mutatja be egy budapesti polgárcsalád életén keresztül.
Vallay Emma fiatalkorával, illetve a szerelmének kialakulásával már az Emma szerelme című kötetben megismerkedhettünk, amikor is született neki három fia a férjétől Gábortól, akivel sok viszontagság után egymásra találtak.
Az első kötet ott búcsúzik el az olvasótól, hogy Emma a negyedik gyermekét várja, aki ennek a kötetnek az elején születik meg, és az Éva nevet kapja az asszony nevelőanyja után.
Ez a könyv azonban elsősorban már a három fiúról, Tamásról, Péterről és Gáborról fog szólni, Emma, a férje Gábor, illetve a kislány, Évike a háttérben maradnak, ámde mégiscsak fontos szereplők.
A három fiú három különböző egyéniség, ennélfogva a sorsuk is eltérően alakul.
Tamás, a legidősebb fiú számomra egy se hús, se hal figura, vagyis nem kelt bennem érzelmeket, mert olyan semmilyen. Igazából nincsenek kiemelkedő tulajdonságai, vagy legalábbis az írónő nem bontakoztatja ki őket. Egy halálosan nyugodt, visszahúzódó figura, akit elkerülnek a nagy érzelmi viharok, és minden helyzethez alkalmazkodik. Ő az engedelmes jó fiú, akire számíthatnak a szülei, hogy hozza a szintet. A sorsa is ilyen kiszámítható módon fog alakulni: például a felesége is egy gyerekkori barátnő lesz, aki már régóta bele van zúgva a fiúba. A karrierjében sincsenek különösebb zökkenők: ő is orvos lesz akárcsak az édesapja.
Péter, aki a középső gyermek, a helyzetéből adódóan igyekszik valahogy felhívni magára a figyelmet. Mondjuk különösebben nem is kell megdolgoznia ezért, mert a srác kifejezetten vonzónak, szépnek született, úgyhogy eleve megnézik maguknak az emberek. Ezenkívül ő a család lázadója is, aki aztán nem engedelmeskedik semmiféle szabálynak, mert inkább ő alakítja azokat.
A fiú ezenkívül kitűnő sportoló, ámde könnyen fanatizálható, amit az edzője kihasznál, és a sráccal megismerteti Hitler tanításait, amit az át is vesz, és innentől kezdve fanatikus nyilas válik belőle. Azt hadd tegyem hozzá, hogy az edzője nem szeretetből foglalkozik annyit tanítványa előmenetelével, hanem bosszúból, aminek az oka a régmúltban keresendő. Nekem az egész kötetben Péter figurája a legrokonszenvesebb, mert több hasonló vonás is van bennünk.
Na meg benne legalább van szenvedély, van tűz.
Az írónő Péter alakján keresztül megismerteti az olvasót a berlini olimpia eseményeivel is, bár csak röviden. Sőt, az olimpián még Hitler propagandarendezője, Leni Riefenstahl is megjelenik!
A legkisebb fiút, Gábornak hívják, de szinte mindenki Öcsinek nevezi, nehogy összekeverjék az apjával idősebb Gáborral. Mindez fiatal felnőttkoráig befolyásolja a sorsát, ugyanis a fiút valahol lenézik és nem várnak sokat tőle. Na nem durván, de például senki nem nézi ki Öcsiből, hogy vannak érzései, illetve szerelmes lehet egyszer. Pedig de bizony, csak éppen ő is olyan lassú víz partot mos figura, mint a bátyja, Tamás, de azért Öcsiben a lelke mélyén lobog a tűz, csak meg kell várni azt a helyzetet, amíg az előtörhet.
Mindez majd a második világháborúban jön el, amikor neki kell vigyáznia a bátyja családjára, mert Tamás bevonul a seregbe. Ekkor kezdtem el megkedvelni a személyét, ugyanis az addig álmodozónak tartott fiú váratlanul férfivá érik, és onnantól kezdve mindenkiben ő tartja a lelket.
A legkisebb gyermek, Évike ebben a regényben még nem kap fontos szerepet, mert még fiatal, de már lehet látni, milyen egyéniség lesz belőle. Ő a család kis napsugara, aki vidám, cserfes lényével elvarázsol mindenkit. Talán nincs is olyan ember, aki ne szeretné, úgyhogy igazi gondtalan gyermekkort mondhat a magáénak.
A családot amúgy nem kerülik el a válságok, mert Varga Erzsi személyében megjelenik az igazi gonosz szereplő is, aki úgy képzeli, hogy bosszút kell állnia Emmáékon. Az ő története is visszanyúlik az első kötetbe, sőt egy rövid időre még találkozhattunk vele ott is. Erzsi figurája abban hasonlít Péteréhez, hogy könnyen fanatizálható, de amíg Péterben mélyen legbelül vannak jó érzések is, addig Erzsiben szemernyi morzsa jóság nincsen. Ennek köszönhetően a kommunista mozgalomban vezető tisztséget ér el, és még a legmegrögzöttebb mozgalmárok is rettegnek tőle. Na ő az, aki Kóthayéknak komoly problémákat okoz.
Ezenkívül még a fiúk szerelmi élete (legalábbis Péteré és Gáboré), továbbá a háborús események, meg a diktatúra jelentenek még gondot a családnak, úgyhogy van pörgés rendesen.
A történelmi események közül a szerző a második világháborút, a zsidók üldözését, illetve a kommunista mozgalmat mutatja be részletesebben a szerző. Érdekes, hogy a 20-as, 30-as évek eseményeire csak utal, de nagyon sok minden kimarad, például a világgazdasági válság, a hatalmas munkanélküliség, illetve az ország újjáépítése a két világháború között.
Mondjuk az is igaz, hogy a szerző kiváltságos fővárosi emberekről írta a művét, akiket a megszorítások nem érintettek, nem üldözték őket, tehát eléggé mesevilágban éltek.
A kivételt a második világháború, illetve majd a harmadik kötetben a kommunizmus fogja jelenteni, ami már komolyabban érinti a családot, a második világháború, ugyanis jóval durvább volt, mint az előző, tehát rengeteg civil áldozattal is járt.
A második kötet abban főleg abban tér el az elsőtől, hogy jóval inkább a történelmi eseményekre helyezi a hangsúlyt, mint a szerelemre és az érzelgésre. Utóbbi is jelen van a kötetben, de csak kisebb felvillanásokkal.
A könyv közel 30 évet ölel fel a történelemből, ugyanis 1922 és 1948 között játszódik. Szerintem talán ez a legjobb az Emma trilógia kötetei közül. Kiadja az Ulipus Ház Kiadó
Vallay Emma fiatalkorával, illetve a szerelmének kialakulásával már az Emma szerelme című kötetben megismerkedhettünk, amikor is született neki három fia a férjétől Gábortól, akivel sok viszontagság után egymásra találtak.
Az első kötet ott búcsúzik el az olvasótól, hogy Emma a negyedik gyermekét várja, aki ennek a kötetnek az elején születik meg, és az Éva nevet kapja az asszony nevelőanyja után.
Ez a könyv azonban elsősorban már a három fiúról, Tamásról, Péterről és Gáborról fog szólni, Emma, a férje Gábor, illetve a kislány, Évike a háttérben maradnak, ámde mégiscsak fontos szereplők.
A három fiú három különböző egyéniség, ennélfogva a sorsuk is eltérően alakul.
Tamás, a legidősebb fiú számomra egy se hús, se hal figura, vagyis nem kelt bennem érzelmeket, mert olyan semmilyen. Igazából nincsenek kiemelkedő tulajdonságai, vagy legalábbis az írónő nem bontakoztatja ki őket. Egy halálosan nyugodt, visszahúzódó figura, akit elkerülnek a nagy érzelmi viharok, és minden helyzethez alkalmazkodik. Ő az engedelmes jó fiú, akire számíthatnak a szülei, hogy hozza a szintet. A sorsa is ilyen kiszámítható módon fog alakulni: például a felesége is egy gyerekkori barátnő lesz, aki már régóta bele van zúgva a fiúba. A karrierjében sincsenek különösebb zökkenők: ő is orvos lesz akárcsak az édesapja.
Péter, aki a középső gyermek, a helyzetéből adódóan igyekszik valahogy felhívni magára a figyelmet. Mondjuk különösebben nem is kell megdolgoznia ezért, mert a srác kifejezetten vonzónak, szépnek született, úgyhogy eleve megnézik maguknak az emberek. Ezenkívül ő a család lázadója is, aki aztán nem engedelmeskedik semmiféle szabálynak, mert inkább ő alakítja azokat.
A fiú ezenkívül kitűnő sportoló, ámde könnyen fanatizálható, amit az edzője kihasznál, és a sráccal megismerteti Hitler tanításait, amit az át is vesz, és innentől kezdve fanatikus nyilas válik belőle. Azt hadd tegyem hozzá, hogy az edzője nem szeretetből foglalkozik annyit tanítványa előmenetelével, hanem bosszúból, aminek az oka a régmúltban keresendő. Nekem az egész kötetben Péter figurája a legrokonszenvesebb, mert több hasonló vonás is van bennünk.
Na meg benne legalább van szenvedély, van tűz.
Az írónő Péter alakján keresztül megismerteti az olvasót a berlini olimpia eseményeivel is, bár csak röviden. Sőt, az olimpián még Hitler propagandarendezője, Leni Riefenstahl is megjelenik!
A legkisebb fiút, Gábornak hívják, de szinte mindenki Öcsinek nevezi, nehogy összekeverjék az apjával idősebb Gáborral. Mindez fiatal felnőttkoráig befolyásolja a sorsát, ugyanis a fiút valahol lenézik és nem várnak sokat tőle. Na nem durván, de például senki nem nézi ki Öcsiből, hogy vannak érzései, illetve szerelmes lehet egyszer. Pedig de bizony, csak éppen ő is olyan lassú víz partot mos figura, mint a bátyja, Tamás, de azért Öcsiben a lelke mélyén lobog a tűz, csak meg kell várni azt a helyzetet, amíg az előtörhet.
Mindez majd a második világháborúban jön el, amikor neki kell vigyáznia a bátyja családjára, mert Tamás bevonul a seregbe. Ekkor kezdtem el megkedvelni a személyét, ugyanis az addig álmodozónak tartott fiú váratlanul férfivá érik, és onnantól kezdve mindenkiben ő tartja a lelket.
A legkisebb gyermek, Évike ebben a regényben még nem kap fontos szerepet, mert még fiatal, de már lehet látni, milyen egyéniség lesz belőle. Ő a család kis napsugara, aki vidám, cserfes lényével elvarázsol mindenkit. Talán nincs is olyan ember, aki ne szeretné, úgyhogy igazi gondtalan gyermekkort mondhat a magáénak.
A családot amúgy nem kerülik el a válságok, mert Varga Erzsi személyében megjelenik az igazi gonosz szereplő is, aki úgy képzeli, hogy bosszút kell állnia Emmáékon. Az ő története is visszanyúlik az első kötetbe, sőt egy rövid időre még találkozhattunk vele ott is. Erzsi figurája abban hasonlít Péteréhez, hogy könnyen fanatizálható, de amíg Péterben mélyen legbelül vannak jó érzések is, addig Erzsiben szemernyi morzsa jóság nincsen. Ennek köszönhetően a kommunista mozgalomban vezető tisztséget ér el, és még a legmegrögzöttebb mozgalmárok is rettegnek tőle. Na ő az, aki Kóthayéknak komoly problémákat okoz.
Ezenkívül még a fiúk szerelmi élete (legalábbis Péteré és Gáboré), továbbá a háborús események, meg a diktatúra jelentenek még gondot a családnak, úgyhogy van pörgés rendesen.
A történelmi események közül a szerző a második világháborút, a zsidók üldözését, illetve a kommunista mozgalmat mutatja be részletesebben a szerző. Érdekes, hogy a 20-as, 30-as évek eseményeire csak utal, de nagyon sok minden kimarad, például a világgazdasági válság, a hatalmas munkanélküliség, illetve az ország újjáépítése a két világháború között.
Mondjuk az is igaz, hogy a szerző kiváltságos fővárosi emberekről írta a művét, akiket a megszorítások nem érintettek, nem üldözték őket, tehát eléggé mesevilágban éltek.
A kivételt a második világháború, illetve majd a harmadik kötetben a kommunizmus fogja jelenteni, ami már komolyabban érinti a családot, a második világháború, ugyanis jóval durvább volt, mint az előző, tehát rengeteg civil áldozattal is járt.
A második kötet abban főleg abban tér el az elsőtől, hogy jóval inkább a történelmi eseményekre helyezi a hangsúlyt, mint a szerelemre és az érzelgésre. Utóbbi is jelen van a kötetben, de csak kisebb felvillanásokkal.
A könyv közel 30 évet ölel fel a történelemből, ugyanis 1922 és 1948 között játszódik. Szerintem talán ez a legjobb az Emma trilógia kötetei közül. Kiadja az Ulipus Ház Kiadó
Fábián Janka: Emma szerelme - egy békebeli romantikus családregény
Az írónő ezzel a regényével került be a köztudatba, és szerencsére ott is tudott maradni a történelmi jellegű családregényeivel. Az Emma szerelmének két folytatása is van: az Emmai fiai és az Emma lánya.
Ennek az ún. Emma-trilógiának az a célja, hogy bemutassa a XX-századi magyar történelmet, de persze nem az egészet, csak egy szeletét (azért Fábián Janka mégse Ken Follett).
Az írónő persze igyekszik többféle történelmi eseményt bemutatni (pl. millenniumi ünnepségsorozat, I. világháború, Tanácsköztársaság, zsidók üldözése, II. világháború, kommunista diktatúra) egy nagypolgári család életén keresztül.
Emma és környezete a kiváltságosok életét élte, ugyanis anyagi gondjaik soha nem voltak, nem ismerték a gazdasági világváltság hatásait sem, viszont a magánéletükben volt épp elég problémájuk, amit meg kellett oldani.
Már eleve Emma, illetve a későbbi férje, Gábor szüleinek a története is nagyon érdekes és zűrös, emiatt a kislány többször is költözik az édesapjával: eleinte Párizsban, majd Budapesten, később Kanadában élnek, de aztán az apa betegsége miatt hazajönnek, hogy az akkor kamasz Emma itt Magyarországon nőjön fel.
A kislány mérhetetlenül szerencsés, hogy az apja egykori szerelme - aki ekkor már özvegy - elvállalja a nevelését, és a kislány nem kerül intézetbe.
A regény alapvetően két helyszínen játszódik: egyrészt Budapesten, másrészt egy fiktív településen, a Balaton északi partján található Balatonkörtvélyesen. Utóbbi helyen tölti el Emma kamaszkorát is, illetve ott bontakozik ki a szerelme Gáborral, a nevelőanyja fiával, aki eleinte Párizsban dolgozik orvosként.
Az ő egymásra találásukban semmi újdonság, illetve kiszámíthatatlan nincs, de mégis nagyon küzdelmes az út a szerelmük beteljesüléséig, ugyanis a régi botrányos események miatt Emma gyűlöli a férfit.
Közben Emma életét sem kerüli el a baj, mert ő is szerelmi botrányba keveredik, de szerencsére olcsón megússza a dolgot.
Közben pedig peregnek a történelmi események, amelyekből egy-két dolgot az írónő részletesebben is bemutat, például a millenniumi ünnepséget, de az első világháborúra, illetve a Tanácsköztársaság diktatúrájára is történik utalás. Legutóbbi esetben az írónő az egyik vezéralak, Szamuely Tibor figuráját is megjelenteti.
Egyébként ebben a könyvben nem is annyira a történelem a fontos, hanem Emma és a Kóthay család története, illetve az őket körülvevő bonyodalmak megoldása, mert azok azért vannak bőven.
Annak ellenére, hogy a regény időnként túlzottan szentimentálissá válik, nekem mégis tetszett, és kíváncsian vártam a folytatást, hogy a következő két kötetben az írónő mivel áll majd elő.
Emma egyébként is egy szokatlan figura, aki már gyerekként sem éli a polgárlányok/asszonyok megszokott életét, hanem egy igazi lázadó, aki ki mer magáért állni. Később, felnőttként sem az a dologtalan háziasszony, hanem sikeres írónő, akinek több könyve is megjelenik.
Fábián Janka könyvei egyébként Méhes György világára emlékeztetnek néhol, csak az írónő könyveiben több az izgalom, illetve a tűz. Azt nem tudom, hogy tudatos-e ez, vagy csak a véletlen műve, mindenesetre én szeretem a könyveit. Talán a Német lány, meg a Virágszál az, amelyek nekem kevésbé jönnek be, de ettől még erre a műfajra, amit ő csinál, szükség van itt Magyarországon.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház Kiadó
Ennek az ún. Emma-trilógiának az a célja, hogy bemutassa a XX-századi magyar történelmet, de persze nem az egészet, csak egy szeletét (azért Fábián Janka mégse Ken Follett).
Az írónő persze igyekszik többféle történelmi eseményt bemutatni (pl. millenniumi ünnepségsorozat, I. világháború, Tanácsköztársaság, zsidók üldözése, II. világháború, kommunista diktatúra) egy nagypolgári család életén keresztül.
Emma és környezete a kiváltságosok életét élte, ugyanis anyagi gondjaik soha nem voltak, nem ismerték a gazdasági világváltság hatásait sem, viszont a magánéletükben volt épp elég problémájuk, amit meg kellett oldani.
Már eleve Emma, illetve a későbbi férje, Gábor szüleinek a története is nagyon érdekes és zűrös, emiatt a kislány többször is költözik az édesapjával: eleinte Párizsban, majd Budapesten, később Kanadában élnek, de aztán az apa betegsége miatt hazajönnek, hogy az akkor kamasz Emma itt Magyarországon nőjön fel.
A kislány mérhetetlenül szerencsés, hogy az apja egykori szerelme - aki ekkor már özvegy - elvállalja a nevelését, és a kislány nem kerül intézetbe.
A regény alapvetően két helyszínen játszódik: egyrészt Budapesten, másrészt egy fiktív településen, a Balaton északi partján található Balatonkörtvélyesen. Utóbbi helyen tölti el Emma kamaszkorát is, illetve ott bontakozik ki a szerelme Gáborral, a nevelőanyja fiával, aki eleinte Párizsban dolgozik orvosként.
Az ő egymásra találásukban semmi újdonság, illetve kiszámíthatatlan nincs, de mégis nagyon küzdelmes az út a szerelmük beteljesüléséig, ugyanis a régi botrányos események miatt Emma gyűlöli a férfit.
Közben Emma életét sem kerüli el a baj, mert ő is szerelmi botrányba keveredik, de szerencsére olcsón megússza a dolgot.
Közben pedig peregnek a történelmi események, amelyekből egy-két dolgot az írónő részletesebben is bemutat, például a millenniumi ünnepséget, de az első világháborúra, illetve a Tanácsköztársaság diktatúrájára is történik utalás. Legutóbbi esetben az írónő az egyik vezéralak, Szamuely Tibor figuráját is megjelenteti.
Egyébként ebben a könyvben nem is annyira a történelem a fontos, hanem Emma és a Kóthay család története, illetve az őket körülvevő bonyodalmak megoldása, mert azok azért vannak bőven.
Annak ellenére, hogy a regény időnként túlzottan szentimentálissá válik, nekem mégis tetszett, és kíváncsian vártam a folytatást, hogy a következő két kötetben az írónő mivel áll majd elő.
Emma egyébként is egy szokatlan figura, aki már gyerekként sem éli a polgárlányok/asszonyok megszokott életét, hanem egy igazi lázadó, aki ki mer magáért állni. Később, felnőttként sem az a dologtalan háziasszony, hanem sikeres írónő, akinek több könyve is megjelenik.
Fábián Janka könyvei egyébként Méhes György világára emlékeztetnek néhol, csak az írónő könyveiben több az izgalom, illetve a tűz. Azt nem tudom, hogy tudatos-e ez, vagy csak a véletlen műve, mindenesetre én szeretem a könyveit. Talán a Német lány, meg a Virágszál az, amelyek nekem kevésbé jönnek be, de ettől még erre a műfajra, amit ő csinál, szükség van itt Magyarországon.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház Kiadó
2013. február 25., hétfő
Fejős Éva: Hotel Bali
Soha nem gondoltam volna, hogy én egyszer Fejős Évától fogok valamit olvasni, de egy könyves blog kedvéért több mindent is megteszek. Ráadásul állítólag ő az egyik legnépszerűbb hazai írónő. Na nem azért, mert olyan jól írna - erről azért szó sincs -, viszont kiváló a marketingje: reklámozzák, mint az állat, meg hát ő anno a Nők Lapjában kezdte, mint újságíró, szóval már valamennyire ismert volt a neve, amikor regényt kezdett írni.
Könyvei amolyan egyszerolvasós, könnyű nyári olvasmányok, amelyek a mai modern csajokról, meg a szerelemről szólnak, szóval különösebb filozófia nincs bennük.
A Hotel Bali című könyv négy budapesti nő történetét írja le, akik kamaszkorukban nagy barátnők voltak, de aztán történik valami a múltjukban, ami miatt fogadalmat tesznek, hogy mindannyian elmennek külföldre, hogy távol legyenek az eseményektől. Cserébe viszont 17 év múlva egy pontosan megjelölt pesti helyszínen újra találkoznak, hogy ismét beszéljenek az életükről.
Dóra a leglázadóbb a lányok közül, aki soha nem akart szokványos női életet (azaz háziasszonykodni, gyereket nevelni, alárendelődni egy férfinak) élni, inkább karriert akart csinálni. Ez sikerült is neki, mert sikeres szállodamenedzser lett belőle, aki a Föld több pontján is dolgozott már. A legutolsó munka-és lakóhelye az egyik indonéz szigeten, Balin van, ahonnét a regény is kapta a címét.Rokonszenves csaj a számomra, egyedül az vele a baj, hogy a régi szerelmén nem tud túllépni, ezért a szíve mélyén boldogtalan, de ezt csak a barátnői tudják.
Gabi valamikor félénk, önbizalomhiányos tinédzser volt, de a múltbeli rejtélyes történés miatt, kikönyörgi a szüleitől azt, hogy végleg Spanyolországban élhessen a nagybátyjáéknál, ahol eddig is nyaralt minden évben, csak éppen nem szeretett ott lenni. Új életében az lesz a feladata, hogy vigyázzon az unokaöccsére, Juanra. Mindez a srác felnőtt életében is így marad, ugyanis kiváló teniszező lesz belőle, akinek pont Gabi lesz a menedzsere. Így lesz a korábban félénk, önbizalomhiányos lányból egy kemény, céltudatos és gyakorlatias nő. Nekem ő is rokonszenves a történetben.
Szilvi a történtek után Olaszországba megy, miután ő olaszt tanult a suliban. Eleinte Rómában dolgozik egy újságnál, ahol szinte csak a munkából áll az élete, ámde bepasizik, és a fickó arra kényszeríti, hogy válasszon: a munka vagy ő. Szilvi a pasit választja, és egy Venzone nevű kisvárosba költözik a fickóval. Innentől kezdve szabadúszó újságíróként dolgozik, illetve közben regényt is ír. Én mondjuk nem ezt tettem volna helyében, de hát nem vagyunk egyformák...
Judit a másik félénk lány a csapatban, de ő nem esik át olyan gyökeres változáson mint Gabi. Igaz, hogy ő nem is megy külföldre, hanem marad a fővárosban, és fog magának egy igazi pénzes fickót, aki eltartja.
Az élettársa ugyanis jól kereső plasztikai sebész, aki visz annyit haza, hogy az asszonynak ne kelljen dolgoznia, csak háztartást vezetnie, meg gyereket nevelnie. Pedig amúgy Judit nem hülye: van egy kiemelkedő képessége, ami miatt még munkát is ajánlanak neki, de ő habozik, hogy elvállalja-e. Ugyanez van a közelgő barátnői találkozó előtt is. Ezek miatt a tulajdonságok miatt ő sem szimpatikus nekem.
Őszintén szólva, én nem akarok ilyen Szilvi-, meg Judit-félékről olvasni, mert a való életben éppen elég ilyen ember van, mint ők, viszont egy regényben én inkább erős karakterekről akarok olvasni, vagy olyan emberekről, akik valamilyen jellemfejlődésen mentek át, mint például Dóra és Gabi. Jó, mondjuk nekik is megvannak a maguk bizonytalankodásai (amúgy ezek mindenkinek megvannak), de végül tudják azokat kezelni, és mernek dönteni.
A regény a lányok különböző sorsa miatt több helyszínen is játszódik, például Indonézia, Spanyolország, Olaszország, és természetesen a fő helyszín Budapest, ahol összejönnek a lányok és kiderül, hogy mi is történt azon a 17 évvel ezelőtti éjszakán. Mindez már a regény közepén kiderül, csakhogy olyan helyzetbe keverednek a lányok, hogy egyrészt végre le kell, hogy zárják a történteket magukban, másrészt egy-két szereplőt válaszút elé állít a rejtély megoldása: hogyan tovább.Mindez azt jelenti, hogy dönteniük kell, de az ő helyzetükben bármit választanak is, jó döntés nincsen, mert valaki a szereplők közül sérülni fog.
Innentől kezdve ezeken a problémákon agonizál a regény, egészen a befejezésig, de a szerző nem zárja le a szereplők sorsát a regény végén, hanem egy másik könyvben folytatja, az Eper reggelire címűben.
A könyvről nekem az jutott eszembe, hogy olyan, mintha Claire Kenneth és Danielle Steel keveredése lenne, mert a könyv egy érzelgős limonádé. Az említett szerzők közül Kenneth írt ilyen limonádé stílusú könyveket, amelyek egzotikus tájakon játszódnak. Steel meg érzelgett, illetve komoly helyzetekről kellett döntenie a regényében szereplőknek.
Fejősnél mind a kettő megvan, csak annyi a különbség, hogy itt a szereplők nem vacakolnak sokáig, hanem előbb szexelnek, mintsem ismerkednének, az majd ráér később is. (Igen manapság ez a szokás, legalábbis a Cosmo, meg a Joy ezeket terjeszti, hogy a többiek ódivatúnak érezzék magukat. Én az vagyok, és nem szégyellem).
A könyv valószínűleg leginkább a mostani tizen-és huszonéves lányoknak fog a leginkább bejönni, valószínűleg. Kiadja az Ulipus Ház Kiadó de azóta a szerző saját tulajdonú kiadója az Erawan is megjelentette.
Könyvei amolyan egyszerolvasós, könnyű nyári olvasmányok, amelyek a mai modern csajokról, meg a szerelemről szólnak, szóval különösebb filozófia nincs bennük.
A Hotel Bali című könyv négy budapesti nő történetét írja le, akik kamaszkorukban nagy barátnők voltak, de aztán történik valami a múltjukban, ami miatt fogadalmat tesznek, hogy mindannyian elmennek külföldre, hogy távol legyenek az eseményektől. Cserébe viszont 17 év múlva egy pontosan megjelölt pesti helyszínen újra találkoznak, hogy ismét beszéljenek az életükről.
Dóra a leglázadóbb a lányok közül, aki soha nem akart szokványos női életet (azaz háziasszonykodni, gyereket nevelni, alárendelődni egy férfinak) élni, inkább karriert akart csinálni. Ez sikerült is neki, mert sikeres szállodamenedzser lett belőle, aki a Föld több pontján is dolgozott már. A legutolsó munka-és lakóhelye az egyik indonéz szigeten, Balin van, ahonnét a regény is kapta a címét.Rokonszenves csaj a számomra, egyedül az vele a baj, hogy a régi szerelmén nem tud túllépni, ezért a szíve mélyén boldogtalan, de ezt csak a barátnői tudják.
Gabi valamikor félénk, önbizalomhiányos tinédzser volt, de a múltbeli rejtélyes történés miatt, kikönyörgi a szüleitől azt, hogy végleg Spanyolországban élhessen a nagybátyjáéknál, ahol eddig is nyaralt minden évben, csak éppen nem szeretett ott lenni. Új életében az lesz a feladata, hogy vigyázzon az unokaöccsére, Juanra. Mindez a srác felnőtt életében is így marad, ugyanis kiváló teniszező lesz belőle, akinek pont Gabi lesz a menedzsere. Így lesz a korábban félénk, önbizalomhiányos lányból egy kemény, céltudatos és gyakorlatias nő. Nekem ő is rokonszenves a történetben.
Szilvi a történtek után Olaszországba megy, miután ő olaszt tanult a suliban. Eleinte Rómában dolgozik egy újságnál, ahol szinte csak a munkából áll az élete, ámde bepasizik, és a fickó arra kényszeríti, hogy válasszon: a munka vagy ő. Szilvi a pasit választja, és egy Venzone nevű kisvárosba költözik a fickóval. Innentől kezdve szabadúszó újságíróként dolgozik, illetve közben regényt is ír. Én mondjuk nem ezt tettem volna helyében, de hát nem vagyunk egyformák...
Judit a másik félénk lány a csapatban, de ő nem esik át olyan gyökeres változáson mint Gabi. Igaz, hogy ő nem is megy külföldre, hanem marad a fővárosban, és fog magának egy igazi pénzes fickót, aki eltartja.
Az élettársa ugyanis jól kereső plasztikai sebész, aki visz annyit haza, hogy az asszonynak ne kelljen dolgoznia, csak háztartást vezetnie, meg gyereket nevelnie. Pedig amúgy Judit nem hülye: van egy kiemelkedő képessége, ami miatt még munkát is ajánlanak neki, de ő habozik, hogy elvállalja-e. Ugyanez van a közelgő barátnői találkozó előtt is. Ezek miatt a tulajdonságok miatt ő sem szimpatikus nekem.
Őszintén szólva, én nem akarok ilyen Szilvi-, meg Judit-félékről olvasni, mert a való életben éppen elég ilyen ember van, mint ők, viszont egy regényben én inkább erős karakterekről akarok olvasni, vagy olyan emberekről, akik valamilyen jellemfejlődésen mentek át, mint például Dóra és Gabi. Jó, mondjuk nekik is megvannak a maguk bizonytalankodásai (amúgy ezek mindenkinek megvannak), de végül tudják azokat kezelni, és mernek dönteni.
A regény a lányok különböző sorsa miatt több helyszínen is játszódik, például Indonézia, Spanyolország, Olaszország, és természetesen a fő helyszín Budapest, ahol összejönnek a lányok és kiderül, hogy mi is történt azon a 17 évvel ezelőtti éjszakán. Mindez már a regény közepén kiderül, csakhogy olyan helyzetbe keverednek a lányok, hogy egyrészt végre le kell, hogy zárják a történteket magukban, másrészt egy-két szereplőt válaszút elé állít a rejtély megoldása: hogyan tovább.Mindez azt jelenti, hogy dönteniük kell, de az ő helyzetükben bármit választanak is, jó döntés nincsen, mert valaki a szereplők közül sérülni fog.
Innentől kezdve ezeken a problémákon agonizál a regény, egészen a befejezésig, de a szerző nem zárja le a szereplők sorsát a regény végén, hanem egy másik könyvben folytatja, az Eper reggelire címűben.
A könyvről nekem az jutott eszembe, hogy olyan, mintha Claire Kenneth és Danielle Steel keveredése lenne, mert a könyv egy érzelgős limonádé. Az említett szerzők közül Kenneth írt ilyen limonádé stílusú könyveket, amelyek egzotikus tájakon játszódnak. Steel meg érzelgett, illetve komoly helyzetekről kellett döntenie a regényében szereplőknek.
Fejősnél mind a kettő megvan, csak annyi a különbség, hogy itt a szereplők nem vacakolnak sokáig, hanem előbb szexelnek, mintsem ismerkednének, az majd ráér később is. (Igen manapság ez a szokás, legalábbis a Cosmo, meg a Joy ezeket terjeszti, hogy a többiek ódivatúnak érezzék magukat. Én az vagyok, és nem szégyellem).
A könyv valószínűleg leginkább a mostani tizen-és huszonéves lányoknak fog a leginkább bejönni, valószínűleg. Kiadja az Ulipus Ház Kiadó de azóta a szerző saját tulajdonú kiadója az Erawan is megjelentette.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)