Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

Nem szoktam novellákat olvasni, mert valahogy idegenkedem ettől a műfajtól, de most valamiért kivételt tettem és nem bántam meg. A francia szerző ezzel a kötettel lett híres, amely 12 elbeszélést tartalmaz különböző életkorú és társadalmi helyzetű emberekről. Első látásra azt hittem, hogy ez egy kizárólag nőkről és nőknek szóló gyűjtemény, de tévedtem: az elbeszélések kb. felét férfiak mesélik el, ami azért jó, mert így az ő gondolataikat, érzéseiket is megismerhetjük legalább.
A történetek mindegyik egy-egy sorsfordító esemény mesél el, amikor is az adott szereplő élete gyökeresen megváltozott: ez többnyire a szerelem, de olykor egy-egy baleset, új munkahely, vagy éppen terhesség is színesíti a képet, tehát nem kifejezetten szerelmes-romantikus műről van szó.
A kötet elsősorban a szépirodalmi kategóriába tartozik, de ugyanakkor van benne dráma, illetve szerelem is, tehát több minden találkozik benne, úgyhogy színes, mint maga az élet. A dráma szócska itt nem a tragédiára utal, hanem mint említettem, magára az életre, illetve annak eseményeire, amelyek sokszor nem tartoznak a vicc kategóriájába.
A kötet ugyanakkor nem szomorú, hanem van benne egy jellegzetesen franciás optimizmus, és pont ez az, amiért megkedveltem ezt a kötetet is. Lehet szidni a franciákat a nagyképűségük, meg Trianon miatt, de ezt a fajta derűlátást, illetve stílust, ami nekik van, mások nem tudják utánozni. Mi magyarok legalábbis nemigen. Persze ott teljesen más az élet, mint itt, az is belátható.
A novellák egyes szám első személyben íródtak, és a kötetnek olyan a feelingje, mintha az írónő csak közvetítő lenne, és a mesélők közvetlenül az olvasónak mondják a szavakat. Miután tizenkét különböző történetről van szó, az írónőnek mindegyik novellánál más-más stílust kellett használnia, hogy hitelesek legyenek a történetek.Van, amikor középkorú nő, illetve férfi stílusában szólal meg, és van amikor fiatal lányként/fiúként beszél. Szerencsére mindegyik novellánál el tudja találni  hangnemet a szerző, és egyszer sem esik ki a szerepéből, pedig hibázni könnyű ilyen esetben. Nekem mindenesetre tetszik a szövege.
Arra a kérdésre, hogy melyik elbeszélés tetszett a legjobban, nem tudok válaszolni, mert mindegyikben lehet valami szerethetőt találni.
Mindenesetre stílusos és mértéktartó novellák születtek ebben a kötetben, amelyek nem esnek túlzásba, tehát a kötet bárkinek ajánlható. Főleg azoknak, akik idegenkednek a kortárs szépirodalmi művektől, illetve a novelláktól.
Aki megismerkedne a könyvvel, az a Citátumon talál belőle pár idézetet. Igaz nincs valami sok fenn, de bevezetőnek ez is tökéletes lesz.
Kiadja a Magvető Kiadó