Fábián Janka: Karácsony a Ligetben - az Angyalos ház előzménye

A szerzőtől az Angyalos házat már elég sokan ismerik, de akik mégsem, azoknak egy kis összefoglaló: Budán van egy lebontásra ítélt öreg ház, amelynek a megmentéséért egy fiatal magyartanárnő fáradozik, akinek személyes emlékei fűződnek a házhoz, hiszen diákkorában egy idős hölgyhöz, Hilda nénihez járt fel beszélgetni, hogy legyen a néninek társasága. A könyv a fiatal Hilda életének egy szakaszát mesélte el.
Ez a könyv is hasonló, de Hilda édesanyjának, Jolánnak a történetét mondja el, ámde nem visszaemlékezésszerűen, hanem csak úgy.
Jolinak két nővére van Irén és Ida (előbbivel az Angyalos házban is találkozhatunk), akiknek már vőlegényük van, viszont a legfiatalabb lánnyal elég sok a probléma: szertelen, vadóc, lázad, sok mindent megkérdőjelez, úgyhogy főhet a papája feje, hogyan fog ez a lány férjet találni.
Miután 1890-ben járunk, ez még létkérdés, hiszen akkoriban a felnőtt nőket mindig valamilyen férfi tartotta el: jó esetben a férjük, rosszabbik esetben pedig valamilyen férfi rokon. Mindez azt jelentette, hogy a lányok sokszor nem szerelemből mentek férjhez, ráadásul a férj jelenléte azt jelentette, hogy a nő alávetette magát a társadalmi szabályoknak és partiképes.
Joli például nem ilyen, mert igazi lázadó, akinek eszében sincs férjhez menni. A szerelem ettől függetlenül azonban megérinti őt is, de ez inkább csak afféle diákszerelem, hiszen a lány nagyon fiatal még, lényegében kamaszkorú. Ráadásul a fiatal tanítóval, akivel ugye egymásba szeretnek semmi komoly dologról nincs szó, legfeljebb egy félénk csókot váltanak. Viszont ez a kis románc nem végződik jól, nem titok.
A könyvet az Angyalos ház előzményeként hirdették meg, de csak azt tudjuk meg, hogy mi történt a legfiatalabb testvérrel, Jolival, akivel az Angyalos házban találkoztunk, és aki később betartotta az ebben a könyvben megismert fogadalmát, miszerint nem megy férjhez. Hát, nem is ment, de nem emiatt a tragikusan végződő szerelmi történet miatt, hanem mert egyszerűen nem akart. Viszont később is a testvéreivel egy házban élt, pedig nem szorult arra, hogy egy férfi tartsa el, úgyhogy Joli megelőzte a korát. Pont ezért is volt rokonszenves nekem az Angyalos házban. Ebben a könyvben is szerethető figura, de az írónő némileg túlérzelgi a történetet, mintha egy szappanoperában lennénk.
A szerző történelmi regényeket szokott írni, és elvileg ez is az, de a gyakorlatban ebből nem sokat látunk.
Jó, hát 1890-ben játszódik, ami több, mint 100 éve volt, illetve megtudjuk, hogy az akkori pesti polgárság szeretett a Városliget jegén korcsolyázni (innét a cím), de ez azért kevés a történelmiséghez. Na, de végül is ez egy novella, vagy kisregény, tehát nincs akkora lehetőség ennek a kibontakoztatására. Sokkal inkább szerelmes történet ez, ami a korabeli lányregények hangulatát idézi.
Kiadja az Ulpius Ház