2014. február 18., kedd

Frei Tamás: A megmentő

A szerzőt leginkább a Dosszié című riportműsorból ismerik az emberek, de korábban haditudósító volt és számos háborús helyszínen megfordult. Eredeti foglalkozása újságíró-riporter, ami eléggé szitokszónak számít manapság, hiszen tele van a tévé-rádió-írott sajtó tehetségtelen, beszélni-kérdezni nem tudó szakmabeliekkel sajnos. Szerencsére Frei Tamás nem tartozik ezek közé, hiszen számos izgalmas riportfilmet készített a nagyvilágból, és olyan helyeket mutatott meg, ahová az átlagember átlagfizetésből aligha fog eljutni.
Ámde semmi sem tart örökké: műsorok jönnek-mennek, úgyhogy időnként váltani kell, úgyhogy Frei Tamás is ezért kezdett el regényt írni. Több újságíró is próbálkozott már ezzel, csak ők más területen, más műfajban, de hát mindenki arról ír, amiben benne van, illetve amit ismer.
Frei a külpolitikát ismeri, illetve a háborúval kapcsolatos dolgokat, na meg persze amit a Dosszié kapcsán összeszedett. Innét táplálkoznak hát a regényei, amelyek valós helyszíneken játszódnak, valós tényanyaggal, de fiktív szereplőkkel és történettel.
Szóval nem ezekről a mostanában oly divatos csajos regényekről lesz szó a továbbiakban. Nem, kérem, ez egy férfiregény, férfi szerzővel, férfias tartalommal, férfiak számára. Bocs, hölgyeim, de ezeket az akcióregényeket elsősorban férfiak olvassák, mert őket érdekli főként a politika, a gazdaság, a háború, meg a fegyverek, amik ebben a regényben megtalálhatók bőségesen.
A szereplők túlnyomó többsége is férfi, kivéve Adriennt, aki modell (gondolom nem véletlenül, ha már férfi szerzőről van szó), illetve egy orosz milliomos barátnője (ez meg pláne nem véletlen). Ettől függetlenül Frei azért nem hímsoviniszta, ugyanis Adrienn intelligens csaj, akinek ráadásul van saját keresete,  szóval nem a lóvéja miatt van az orosszal. Csak hát mivel modellként dolgozik, ezért könnyebben hozzáfér a milliomosokhoz, akik előszeretettel mutatkoznak ilyen lányokkal.
A regény másik szereplője, a magyar származású André, aki Magyarországról Franciaországba szegődött az idegenlégióba egy családi tragédia után. Itt kőkemény kiképzést kapott, és azóta is teljesít megbízásokat.
A könyvnek van egy kerettörténete, amelynek a kulcsszereplője, mint kiderül Magyarország, ahol borzasztó tragédia készülődik, amelyet hősünknek kell megakadályoznia. Pláne, ha időben odaér. Ámde, kérdés, hogy sikerül-e?
Maga a sztori eléggé bonyolult, ugyanis a regény sokféle tükörcserépből áll össze, amelyek különböző egzotikus helyszíneken játszódnak, például Afrikában, vagy az araboknál, de a szerző elvezeti az olvasót Franciaországba, illetve Angliába is.
A könyv műfaja konspirációs akcióthriller, ami azt jelenti, hogy nemcsak lődözés, túszejtés, meg gyilkosságok vannak benne, hanem a szerző gondolkodtat is, ugyanis az olvasók különböző politikai és háborús stratégiákkal is megismerkedhetnek, ami némileg bonyolítja a megértést. Legalábbis nekem többször is vissza kellett olvasnom egy-egy részt. Lehet azért van ez, mert nő vagyok és nem értek hozzá. Mindenesetre a férfiak imádni fogják, főleg azok, akiket érdekel a háború, meg a fegyverek, mert ezekből van a regényben bőségesen.
Ettől függetlenül nekem, a női olvasónak is bejött ez a bőséges tényanyagot tartalmazó regény, valószínűleg pont a benne található tudásanyag miatt. Ha csak szimplán lődözős-háborús-politikai könyv lenne, akkor letettem volna, vagy el se kezdem.
Na, meg ott van André, a légiós figurája, aki végre egy igazán férfias fickó, és nem a mostanában oly divatos, semmiért felelősséget nem vállaló nyálgép. Legalább a könyvekben találkozzunk már ilyenekkel, ha már a valóságban egyre kevésbé.
Eközben eltűnődöm azon, hogy mikor lesz már olyan, amikor egy nőnek nem a megmentésre váró hercegnő szerepét osszák ki a szerzők, mert valahogy női szuperhősök nem nagyon vannak. Bár lehet, hogy én vagyok lemaradva valamiről, és időközben megjelentek. Na, de nem Frei Tamásnál, mert nála csak kellékszereplő marad a csaj, akivel amúgy különösebb probléma nincs. Ennek örülni kell a mai világban, mert írhatott volna bele dubajozós ribancot, egysejtű shoppingmániás plázacicát/kiscsajt, vagy a férjének engedelmesen bólogató háziasszonyt. Sok ún. női regény ugyanis ezektől a figuráktól hemzseg.
Szerencsére nem tette. Andrét viszont elfogadnám. Igazán megmenthetne párszor, pedig nem vagyok az a kifejezetten erre szoruló típus, de akkor is. Valahogy elvarázsolt, na.
Aki kedveli a szerző munkáit, az a hivatalos Facebook oldalán nyomjon egy lájkot, és cserébe ismeretterjesztő híreket kap.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése