Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

Nyáry Krisztián soha nem gondolta volna, hogy egyszer híressé válik, amikor magyar írók-költők szerelmeiről kezdett el posztolgatni a Facebookon, de mégis hatalmas érdeklődést váltottak ki ezek a bejegyzések.
Mindez a Radnóti Miklós-Gyarmati Fanni páros egyik régi fotójának a megosztásával kezdődött, amit a szerző számára idegen emberek is elkezdtek osztogatni, miután nyilvános bejegyzésről van szó. Mondjuk ez nem is csoda, hiszen az emberek szeretik a retró dolgokat, mert nosztalgiázni jó. Na, meg régebben nem voltak ezek a digitális dolgok, mint ma, úgyhogy többet olvastak az emberek, és eszükbe jut mindmáig egy szépirodalmi műről valamilyen élmény. Manapság már eluralta az életünket a bulvár, ami még nem lenne baj, csak éppen arra érdemtelen emberek jelennek meg benne hülyeségekkel.
Nyáry Krisztián kötete is bulvárjellegű azzal a különbséggel, hogy olyan emberekről szól, akik  letettek az asztalra és halhatatlanokká váltak, továbbá mellőzi az idiotizmust és a valóságsókat, amiről manapság a bulvár szól. Ráadásul a pletykajellegű írásokat is lehet igényesebben tálalni, nem kell ehhez ostobenkó üzemmódba átkapcsolni, ahogy a mostani újságok teszik.
A könyv már a külsejével is igényességre törekszik, de a tartalomban sem csalódtam, mert egy remekül összeválogatott kötetet olvashattam, ahol minden a megfelelő arányban van, tehát egyenletesen osztotta el Krisztián a képeket, az életrajzokat és az idézeteket is.
Senki ne várjon hosszadalmas, tanulmányjellegű szövegeket, mert csak rövid életrajzok vannak a kötetben, amik nemcsak a szerelemről szólnak, hanem a művészek rövid életrajzát is bemutatják, illetve egy-egy alkotásukból részletet, ami vagy vers, vagy próza, művésztől függően.
Tehát egy dokumentumkötetről van szó, aminek a célja az, hogy felkeltse a magyar szépirodalom iránti érdeklődést. Ez valószínűleg sikerült is, bár ettől még az ország nagy része nem fog szépirodalmi műveket a kezébe venni a bárgyú tévéműsorok helyett, de legalább valami tudás rájuk ragad, illetve Nyáry Krisztián Facebook profilján sokan lájkolják a képeket, illetve véleményezik is. Ezek után ne mondja senki, hogy nincs a kultúra iránt érdeklődés.
Nagyon is van, de az már más kérdés, hogy pont a szerelmen keresztül lehet megfogni az embereket. Voltak kritikusok, akiknek ez nem tetszett, mondván, hogy a művészek élete nemcsak a szerelemből állt. Ez igaz, de mégis ők az érzékenységükön keresztül ezt felfokozva élték meg, ezért is született annyi mű a szerelemről, amiket a suliban is tanítanak mindmáig.
Igaz, hogy ezek a művészek sokszor politizáltak is, de ez kevésbé érdekli az embereket. A szerelem sokkal hálásabb téma, ami gyakorlatilag mindenkit érdekel, pláne ha hírességek életéről van szó. Ráadásul amiket Nyáry Krisztián leír, azok meglehetősen új dolgok, ugyanis a suliban nem ezt a változatot tanítják, hanem egy elfogadottabb verziót, ahol ezek a művészek bálványok lehetnek.
Közben a valóság nem ez, ugyanis egy részük kifejezetten az emberi hulladék kategóriába tartozott, hiába volt tehetsége. Sokan közülük a normálistól eltérő szerelmi életet éltek (pl. Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Krúdy Gyula,Vay Sándor, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Juhász Gyula, Pilinszky János, Vajda János, Csáth Géza, Tersánszky Józsi Jenő, Szentkuthy Miklós, Faludy György, Tamási Áron), de ez a művészeknél megbocsátható, végül is "szakmai ártalomról" van szó.
Aztán vannak olyanok is, akik kifejezetten szépen éltek ugyanazzal a társsal az oldalukon évtizedekig, hűtlenség nélkül, például Szabó Magda, Kós Károly, Benedek Elek, Mikszáth Kálmán, Lesznai Anna. Megint mások csak a látszatot őrizték, illetve voltak gyorsan elmúló szerelmek, például József Attila, Madách Imre, Petőfi Sándor vagy Balázs Béla esetében.
Mindez azt jelenti, hogy az átlag emberhez hasonlóan ők is szerettek és kivették a részüket az életből, ámde máshogy élték azt meg. Legfeljebb alkotó emberek révén az utókorra maradt az, hogy így szerettek ők.
Nyáry Krisztián kötetéből pedig részletesebben kiderül hogyan.
Aki pedig még több ismeretre vágyik, az a kötet végén található függelékben megtalálhatja a szükséges szakirodalmat, ahonnét a szerző is dolgozott.
A könyvnek van ám külön Facebook oldala is, ahol a szerzővel kapcsolatos eseményekkel, programokkal kapcsolatban olvashatók bejegyzések, de a könyvből is láttam ott részleteket.
Kiadja a Corvina Kiadó