Johan Theorin: A legsötétebb szoba

A svéd szerzőnek ez a második magyarul megjelent munkája. Az első a Falon túl komoly népszerűséget hozott Theorin számára, ezenkívül nekem is tetszett. Ezek után kíváncsi lettem erre a kötetre is, már csak a fülszöveg miatt is, de igen komolyan csalódtam benne. Elhiszem, hogy a szerző jót akart, de nekem valahogy nem állt össze ez a egész.
A kötet a négytagú Westin családról szól, akik Stockholmból költöznek Öland szigetére, hogy a két gyerek élhetőbb környezetben cseperedjen fel. Nem sokkal a költözés után, az anya Katrine vízbe fullad a házuktól nem messze. Mindez balesetnek tűnik, hiszen nem járt arra senki, de Joakim, a családfő nem hisz ebben: szerinte gyilkosság történt. Ugyanezt gondolja a frissen szolgálatba került Tilda Davidsson felügyelő is, aki egyből nyomozni kezd.
Nem is ezzel van gond, hanem azzal, hogy Theorin nem a történet fő szálát bogozza ki, hanem elmegy teljesen más irányba. Csakhogy egy példát mondjak: azon a településen, ahol a történet játszódik, egy betörőbanda fosztogat eleinte lebukásmentesen,, de aztán hibáznak. A szerző sokkal inkább ezt a szálat boncolgatja, mint ami a cselekmény lenne, ugyanakkor megismerünk egy idős
embert, Gerlofot, aki rokonságban áll a felügyelő Tildával. Az idős ember nagyon sok helyi legendát tud, amit megoszt az olvasókkal Tildán keresztül. Mindez megint csak elviszi a kötetet egy másik irányba.

Jellegzetes ölandi táj szélmalmokkal

Nekem az az érzésem, hogy a szerző direkt azért írta a művét, hogy megmutassa, milyen művelt az ölandi hagyományok témájában. Már csak azért is mondom ezt, mert a sztori végét igencsak összecsapta, illetve kidolgozatlanul hagyta, mintha nem ez lenne a lényeg, és csak tessék-lássék írt volna egy befejezést, hogy az olvasó örüljön azért, de a haláleset nem lényeg, hanem ürügy, hogy legyen miről írni. Ezt mutatja az is, hogy a szerző különböző időpontokban játszódó régi haláleseteket írt bele a könyvbe, megszakítva ezzel a folyamatos történetmesélést.
A regény helyszínéről néhány szóban: Öland egy svéd sziget, amely az ország déli részén található a Balti-tengeren. A helyet Kalmaron keresztül közúton is meg lehet közelíteni az ún. Ölandsbron keresztül, de persze hajóval is elérhető. A főváros, Stockholm is egész közel van ide, ami persze relatív, de vegyük tekintetbe, hogy Svédország elég nagy területű, hosszúkás állam a Skandináv-félszigeten, amely egész a sarkkörig nyúlik.

A  Lange Jan világítótorony a sziget déli részén

A másik nagy svéd város, Göteborg is közel van ide, ami azért érdekes, mert a szerző már itt született, míg a felmenői még Ölandon éltek. Innét adódik a regényeinek a helyszíne.
A sziget 8 km. hosszú, több település is található rajta, illetőleg sok szélmalmot,
illetve a partvidék mentén világítótornyokat is látni. A képek alapján nagyon nyugodt, festői hely lehet, de sajnos még nem jártam ott. Mindenesetre a könyv segítségével bepillantást nyerhettem a sziget életébe.
A regényt kiadja az Animus Kiadó.

Az Ölandra vezető híd

Szélmalom Sandvikban