A Biffben tévébuzi szállólakóként találkozhattatok vele, míg most egy szőke csávó képében bukkan fel. Na nem is angyalként az eredeti alakjában, mert az azért túlzottan átlátszó lenne.
Az ostoba balfasz angyalra azért van szükség, mert a Télapót még a történet elején jól fejbekúrják egy ásóval, amitől elhalálozik. Na most az amerikai-angolszász kultúrában ugye a Nagyszakállú hozza az ajándékokat, és nem a Jézuska, szóval így veszélybe kerül a klasszikus téli ünnep léte is.
Ennyi a történet lényege dióhéjban. Moore-t ismerve azonban mindez kurva nagy káoszt idéz elő: a megölt Télapó ugyanis nem az a jóságos öreg bácsika, akit ugye ismerünk, hanem egy igazi gennyláda, akit még a felesége is elhagyott.
Apropó feleség: ő is szerepel a könyvben, jópár más figurával együtt, akik mind egyedi, ugyanakkor bizarr karakterek: a kertjében füvet termesztő kisvárosi seriff, a seriff felesége, az egykori zs-kategóriás filmszereplő, aki még mindig beleéli magt a szerepébe, a pilóta, aki idegenként érkezik a kisvárosba, egy denevérrel együtt, akit háziállatként tart, a biológus, akit dobott a nője, és azóta patkényokon kísérletezik, a Télapónak öltözött gennyláda gazember, illetve annak egykori felesége, na meg pár halott a temetőből, akik azért valahogy mégis kommunikálnak egymással.
Na ezekből az őrült figurákból áll össze ez a regény, amelynek olvasásáa közben időnként az volt az érzésem, hogy a Rém rendes családot összegyúrták Vavyan Fable-lel, plusz a szerző beleiktatott némi horrort is.
A lényeg az, hogy a szerző csávónak az igen komoly Biblia után volt képe viccet csinálni a Karácsonyból is. Mielőtt olvasni kezdenétek számítsatok rá, hogy ez nem egy Reszkessetek betörők, illetve Polár Expressz típusú mese lesz, hanem egy morbid paródia.
Kiadja az Agave Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése