Azok, akik eddig a történelmi háttérben játszódó lányregények miatt kedvelték meg a szerzőt, lehet most csalódni fognak, mert ez a történet nem olyan, hanem egy ízig-vérig történelmi regény, komoly forrásmunkával a háttérben, amely elvezeti az olvasót az utolsó magyar boszorkányégetések korába, az 1700-as évekbe.
Erről a korszakról tudni kell, hogy a Felvilágosodás is ebben a században kezdődött el, nagyjából az 1750-es években Franciaországban, ami azzal járt, hogy az egyház, a vallás fontossága kezdett háttérbe szorulni, mind az állam, mind az egyén életéből, mert kezdtek rájönni, mekkora faszság ez az egész. Persze hazánkban ez a folyamat is késett, de Európa fejlettebb régióiban sem volt egyszerű elfogadtatni eme tanokat, de végül sikerült. Mindezt azért írom le, mert a boszorkányperek ennek köszönhetően szűntek meg végleg.
Egészen addig kurva könnyű volt megvádolni valakit azzal, hogy boszorkány, ugyanis szinte
bármilyen ürüggyel ki lehetett ezt találni. Elég volt az is, hogy ha valaki féltékeny volt a kiszemelt áldozatra, vagy bosszút akart állni, és már vitték is szerencsétlent. Ügyvéd, bíró, per nem volt: ezek ilyen modern kori találmányok már, mint ahogy a mostani wellness szállóként becézett magyar börtönök is. Az akkori foglyoknak nem volt semmilyen emberi méltóságuk, és hamar kivégezték őket, ami afféle valóságsónak számított korhatár nélkül.
Janka könyve is egy ilyen kivégzéssel indul, amelyben egy fiatal nőt, Sárosi Katát vádolnak boszorkánysággal és végeznek ki Esztergom központjában. A szerző persze sokat enyhít a dolgon, hiszen a fiatalasszony ártatlan volt, de mégis meghurcolják őt is és a rokonait is a babonás emberek, végül a Sárosi család a menekülést választja és Budán kötnek ki.
A történet Sárosi Felíciáról szól, aki a regény elején mindössze 15 éves, úgyhogy még gyakorlatilag gyerekfejjel éli át az egészet, de hamar kiderül róla is, hogy a nagynénje, Kata vére folyik benne is, tehát boszorkány, azaz inkább gyógyító, aki mostani természetgyógyászok őse. Az ő életrajzát meséli el ez a regény, ugyanis ő nem volt azért akárki: az akkori uralkodó Habsburg Mária Terézia gyógyítója volt, tehát bejárt hozzá a palotába, merthogy őt és a férjét, egy osztrák származású cukrászt Bécsbe veti a sors, ott kezdenek új életet.
Ebből adódóan a regény jelentős része is az akkori idők egyik legmodernebb nagyvárosában, Bécsben játszódik, bár vannak esztergomi, illetve budai helyszínek is, de csak a kötet elején. Számomra főként a budai helyszín volt érdekes, mert én is Budapesten élek, ezért meglepő volt számomra, hogy Janka egy teljesen más arcát mutatja be a városnak, mint amit most ismerünk. Gondolok itt olyanra, hogy eleve két külön város volt Buda és Pest, és az előbbi volt a fejlettebb, hiszen a Királyi Palotát is itt építették fel, tehát valaha kormányzati negyed volt itt. A pesti rész
jóval fejletlenebb volt, és hidak sem léteztek a Dunán, tehát csónakkal közlekedtek
az emberek. Summa summarum a mai Budapest helyén található város meglehetősen elmaradott
volt, és nem az a pezsgő-nyüzsgő közeg, mint mi most van.
A Sárosi család a leírások alapján a mai Tabánban lakhatott, de azt a földszintes részt az 1930-as években lebontották, tehát írmagja sem maradt. Ez is érdekes, mint ahogy az is, hogy Janka már nem először választja regényhelyszínnek az első kerületet. Bécsben viszont nem jártam, így erről nem tudok nyilatkozni, de a két város felépítése nagyon hasonló, ami nem véletlen, ugyanis a modern Budapest alapvetően bécsi, közvetve pedig madridi minta alapján készült.
Utóbbi azért fontos, mert a Habsburg dinasztiának a bécsi mellett kialakult egy madridi ága is, amelynek a központja az akkori civilizáció talán legfejlettebb városa volt. Csak aztán ez az ág 1700-ban Károly császár halálával kihalt. Ebből aztán háborús helyzet alakult ki, mert hogy nem tudták békés úton eldönteni, ki örökölje a spanyol trónt. Na most miután hazánk Habsburg uralom alatt állt, ezért óhatatlanul belesodródott egy ilyen háborúba, amelynek a végén a francia Bourbon dinasztia lett a nyertes, akik egyúttal a mai Olaszország déli területét is átvették Nápoly központtal.
Csakhogy Károly császár halála nálunk is igen komoly dilemmát okozott: az uralkodónak ugyanis leánygyermeke volt csak, ő pedig mégsem uralkodhatott, mert a törvények nem tartották alkalmasnak a nőket ilyen komoly feladatkör betöltésére, ámde az élet felülírta eme szokást, és megszületett a Pragmatica Sanctio, amely kimondja, hogy fiúörökös hiányában a lány is megörökölheti a trónt. Így került Mária Terézia egy birodalom élére, bár ezt nem volt könnyű elfogadtatni még a magyarokkal sem, nemhogy nemzetközi szinten, ezért sokszor volt feszült a helyzet. Végül a magyar rendek az osztrákhoz képest 10 év késéssel 1723-ban fogadták el Károly császár rendeletét. Jelentősége azért is óriási, mert ez biztosította a magyarok és az osztrákok hosszú távú együttműködését, illetőleg segített abban, hogy a dinasztia ne haljon ki végleg.
Az örökösödési háborúk azonban nem zárultak le a Bourbonok győzelmével, hanem tovább folytatódtak: először az osztrák örökösödési (174-48), majd a hétéves (1756-63) zajlott, de a Habsburgok mindkettőt elveszítették. Mindez a gazdasági és társadalmi életre is hatott a birodalomban.
Mária Terézia 1740-80 között uralkodott birodalma élén, amely alatt több komoly rendelet is született, amelyekkel a magyar rendek nem mindig értettek egyet. Érdekesség, hogy Szombathely város létrejötte is neki köszönhető, mert 1777-ben az uralkodó elrendelte, hogy eme helyen püspökség jöjjön létre, ami viszont elősegítette a város megerősödését.
Na de ez nem ennek a könyvnek a témája, amely említettem, hogy Bécsben játszódik, és alapvetően a Schönemann házaspár életén keresztül mutatja be az akkori történelmet.
A szerző inkább életmódtörténettel foglalkozik, mint politikával, utóbbi inkább érintőleges. Inkább a szórakoztatás a hangsúly, de ugyanakkor Janka az akkori kor stílusában, az akkori szóhasználattal írta meg ezt a könyvet, ami nekem egy kicsit furcsa volt, mert ma nem így beszélünk, de akkor ez volt a megszokott.
Felícia, a hősnő egy vagány, lázadó csaj, aki szembe mert menni a kor szokásaival és olyan hivatást talált, amelyet akkoriban üldöztek, mert mind az államhatalomnak számító vallás, mind az általa elhülyített emberek rettegtek a boszorkányoktól, ezért velük kapcsolatban mindenféle baromságot kitaláltak, lásd például a gyermekmesékben szereplő alakok.
Valójában az évszázadokon keresztül boszorkányággal megvádolt emberek ártatlanok voltak, és egy részük inkább csak afféle természetgyógyász volt, mint ahogy Felícia is, aki a nagyanyjától örökölte eme mesterséget. Így hát eme kötet is alapvetően erről szól, és nem a varázslatról, meg okkultizmusról, mint ahogy hirdetik. Aki ilyesmire vágyik, az inkább a Könyvmolyképző, vagy a Maxim Kiadók kínálatából válasszon, mert ők adnak ki ilyen könyveket.
Ez sokkal inkább egy történelmi/szépirodalmi regény, de Jankát ismerve a szerelmi szál sem marad el, csak éppen ez sem úgy jelenik meg, ahogy eddig, hanem jóval visszafogottabban és ugyanakkor szomorúbban is.
Nekem tetszett a regény, sőt azt mondhatom, hogy talán ez a legsikerültebb kötete az
írónőnek eddig, bár az Emma trilógiát, azért nem szárnyalja túl, de nem is kell.
Kiadja a Libri Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése