Kristin Hannah: A Szentjánosbogár lányok

Ezt a könyvet még valamikor tavasszal kezdtem el olvasni a könyvtárban, de aztán nem volt kedvem kihozni, mert valamiért túl töménynek találtam a vastagsága mellett, ezért inkább lemondtam róla. Pedig jónak indult, de aztán fontosabb, érdekesebb olvasmányaim voltak, és a könyvtárban sem láttam újra felbukkanni. Aztán nem is olyan régen ismét belebotlottam, és egyhuzamban el is olvastam belőle  maradék 400 oldalt, ugyanis pontosan emlékeztem rá, hogy hol hagytam abba annak idején az olvasást.

A könyv egy olyan témáról beszél, ami szerintem nem létezik: a női barátságról. Tudom, keményen hangzik, de akkor is így látom. Hiába próbáltok meg engem győzködni lányok, asszonyok, hogy így meg úgy barátok vagytok, de vajon akkor is azok lennétek, ha hirtelen az egyikőtök szerelmes lenne, vagy anyagiakban hirtelen megszaladna? Kicsit sem éreznétek irigységet? Őszintén!
Csak mert ez a könyv pont erről szól, hogy mi is van két egymástól gyökeresen eltérő személyiségű és helyzetű nő legendás barátsága mögött: egyáltalán hogyan és miért lettek ők azok, ha ennyire mások. Szerintem ti is érzitek majd, hogy itt valami nagyom nem stimmel, és sokkal inkább közös karmáról van szó inkább, mint barátságról.
Na de lássuk inkább miről van szó. Észak-Amerikában járunk nem sokkal a szexuális forradalom kitörése után, de abban a Seattle közeli kisvárosban, ahol ez a regény kezdődik nem sokat érezni ebből. Itt él Kathleen Mularkey is a családjával, akik rendesek, istenfélők, amolyan mintapolgárok. Ilyen Katie is, akinek eléggé előnytelen a külseje: szemüveges és rosszul öltözik, úgyhogy nem túl népszerű a suliban, ahová jár, de ez már csak így van ebben a külsőségbuzi országban.
Bezzeg az új lányként érkező Tallulah Hart teljesen más! Ő a jó csaj, aki divatos frizurával, és az akkori, hetvenes években menő ruházatban érkezik! Egyből mindenki vele akar barátkozni, mert irigylik a jó cuccaiért, de ha tudnák, hogy honnét, milyen körülmények között érkezett ebbe a suliba, egyből megkopna a lelkesedés iránta. A két egymástól teljesen eltérő lány útja egy éjszakán azonban mégis keresztezi egymást, és onnantól kezdve megfogadják: egy életen át barátok lesznek.
Na most erről a könyvről nagyon nehéz úgy írni, hogy az ember le ne lője a poént, és olyasmit áruljon el, amit nem kéne, de próbálok nem ebbe a hibába esni.
Először is, a Szentjánosbogár lányok, nem ifjúsági regény, inkább felnőtteknek való irodalom, miután alapvetően egy családregényről van szó, még akkor is, ha kezdetben kamaszok a szereplők. Másrészt meg a regény lényegében az életről szól,még akkor is, ha nagyon szélsőséges karakterek történetét meséli el.
Tully, a menő csaj képviseli a karrierista ágat a történetben, aki a munkájának él. Kezdetben élvezi, hogy ő a menő riporter, a híresség, de később már bánja, és kitöltené az űrt, ha tudná.
Katie viszont fiatalon lemond a karrierről az anyaság, a család kedvéért, de ettől még nem dologtalan, hiszen a családja épp elég munkát ad számára, plusz még önkénteskedik is. Szeretne változtatni ezen, de nem tud, így hát ő marad a kötelességtudó kispolgári anyuka.
A regény meglehetősen vastag, de hát vagy 30 évet ölel fel az időben, úgyhogy nem csoda. Végül is ebben a regényben benne van az egész élet: születünk, szeretünk, tanulunk, dolgozunk, igyekszünk kiteljesedni ebben-abban, miközben családot alapítunk, és igyekszünk megteremteni a következő generáció életének alapjait, majd végül életünk végére érve meghalunk.
Életünk feladatait így vagy úgy igyekszünk megoldani, de mintha ez a regény hőseinek nem sikerülne, hiszen nem tudnak egyensúlyt teremteni, és mindketten a másik életére vágynak, magyarán irigyek egymásra. Innentől kezdve már nem beszélhetünk barátságról, inkább csak játszmákról, függőségi viszonyról. Ezért kérdeztem tőletek hölgyek a bejegyzés elején, hogy tényleg őszinte a barátságotok egymás iránt, mert az a tapasztalatom, hogy a női barátságok igen törékenyek, és emiatt hajlamosak megszakadni, ahogy ebben a regényben is fogjátok látni.
A szereplőkkel nekem még  külön az a gondom a szélsőségek mellett, hogy számomra eléggé ellenszenvesek, különösen a kispolgári életet élő Kathleen, de Tullyt is felpofoztam volna néhányszor az idegesítő nyomulása, harsánysága miatt. Összességében azonban Tullyt jobban el tudtam viselni, mint Katie-t, de ez az én személyes véleményem. A többi olvasó lehet máshogy látja.
A könyvet szerintem remekül megszerkesztették, ugyanis a könyv évtizedek szerint bomlik 4
nagyobb részre: hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes és a kétezer utáni évek. Ráadásul a szerző remekül jellemzi mindegyik évtizedet egy-egy zeneszámmal: például a hetvenes évekhez az ABBA Dancing Queen-je illik igazán, amikor még ártatlan tinédzserek a lányok, bár Tully azért már nem annyira, hiszen átélt már pár traumatikus élményt addig.

A nyolcvanas éveket Pat Benatar Love is a Battlefield című száma képviseli, amikor is a lányok megélik a szerelmet, a Nagy Érzést, ki így, ki úgy.

A kilencvenes éveket Whitney Houston I'm every woman című dala jellemzi, amely lényegében arra utal, hogy egy nő sok szerepet vállal az életben: társ, szerető, anya, dolgozó nő, stb., és az lenne az ideális, ha ez mind egy emberben összpontosulna. Sajnos, ez ebben a regényben nem történik meg (de sokszor az életben sem), így lesz a Minden Nőből és az Egy nőből Két Nő. Magyarán a kilencvenes évek időszaka a karriert és az anyaságot jelenti.

A kétezre évekhez Kelly Clarkson A moment like this című dala passzol. Bevallom erről az énekesnőről nem tudok túl sokat, csak annyit, hogy nagyon fiatalon lett bálvány Amerikában, illetve jellegzetes amerikai konzum rockzenét játszik. Mondjuk a hangja elég jó, de azért kerülöm a hallgatását.

Persze most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a dal egy felemelő pillanatról szó, olyanról, ami viszonylag ritkán történik meg az ember életében. Igazából ez a korszak már inkább a számvetésre utal, amikor az embernek szembe kell néznie önmagával, bár ez ritkán felemelő: sokkal inkább fájdalmas, viszont kezdete lehet egy új időszaknak, ha az ember ezt lehetőségnek fogja fel.
Azt, hogy hogyan kapcsolódik ez a zene igazából a két nő életéhez, nem árulom el, így is túl sokat mondtam már, viszont annyit talán elárulhatok, hogy ez egy szomorú, drámai regény, amihez érdemes beszerezni egy csomag zsebkendőt is, mert sírni fogtok rajta hölgyek. Előre szólok, nehogy baj legyen.
A könyv az Aranypöttyös Könyvek című sorozatban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.