Ez volt az egyik olyan regény, amire azt mondtam, hogy mindenképpen el akarom olvasni, ha a fene fenét eszik is, azok után ?hogy beleolvastam egy könyvesboltban. A legeleje a könyvnek ugyanis úgy kezdődik, hogy egy összejövetelen lelepleznek egy Nete nevű hölgyet, akiről kiderül, hogy egy Sprogo(e) nevű szigeten található nőotthonban kényszersterilizálást végeztek rajta, de erről a férje persze semmit nem tudott.
Mindez már önmagában érdekesnek tűnt, de akkor még nem értettem, hogy kerül a képbe Carl Mo(e)rck és a Q Ügyosztály?
Nos, úgy, hogy egy Rita Nielsen nevű madám vagy 30 éve eltűnt egyik napról a másikra, és azóta sem került meg sem élve, sem holtan, és az ügy Carl Mo(e)rck és és kis csapata asztalán landol.
A nyomozás aztán szép lassan kideríti, hogy Rita is ezen a Sprogo(e)-i szigeten élt valamikor szintén a nőotthonban, és természetesen ismerték egymást Netével. Ami viszont ennél is durvább, hogy több ember hasonló módon tűnt el, mint Rita, és a szálak mind ehhez a Nete nevű nőhöz vezetnek.
Ámde nem ő a legveszélyesebb ember, hanem egy Curt Wad nevű orvos, aki működtette ezt a nőotthont a szigeten, és kényszersterilizációt végzett sok nőn.
A könyvben tehát nem az a lényeg, hogy ki a gyilkos, mert a személyét kezdettől fogva ismerjük, inkább a mögöttes lélektani folyamatok, és a társadalomkritika a lényeg. Ettől függetlenül azonban számítson a kedves olvasó némi meglepetésre is, de már csak a kötet végén. El fog állni a szava, szerintem.
A regény alapvető témája az, hogy eldöntheti-e az ember, hogy kinek szülessen gyereke, avagy sem? Csak mert egyre inkább az a helyzet, hogy az értelmes, magasan képzett emberek sokszor egyáltalán nem akarnak gyereket, míg a lumpen proli, tanulatlan, nyomorban élők meg szülnek, mint az állat. Végül is még csak az ABC-t sem kell tudni hozzá. Így viszont fennáll annak a veszélye, hogy jóval rosszabb minőségű emberanyag születik erre a bolygóra, mint kéne, és előbb-utóbb minden tönkremegy. A regény főgonosza ez ellen próbál meg fellépni, ami ijesztő, de ugyanakkor valahol meg lehet érteni. Én legalábbis így vagyok ezzel.
A másik fő vonal pedig az, hogy a szerző két erős, és ugyanakkor sötét és gonosz nőalakot teremtett meg, jobban mondva hármat. Csak azért, mert a regény elején szereplő Nete igazából nem gonosz, csak a körülmények tették azzá, viszont az eltűnt Rita, illetve Gitte tényleg velejéig rothadtak.
Mindez azért érdekes, mert akármekkora emancipáció is van, az alkotók azért szeretnek erős, egyenrangú, de azért rokonszenves nőalakokat teremteni, akiknek az életében sokszor eljön a nagy szerelem, de addig is igyekeznek hasznosan élni, és a társadalom javát szolgálni. Azt vettem észre, hogy úgy általában véve kevesebb a gonosz, intrikus női szereplők aránya, mint a férfiaké.
Adler-Olsen világa ettől eltér, de hát ez skandináv krimi, ahol bármi megtörténhet, és meg is történik. Ezért is van az, hogy sokszor elviselhetetlenül hülyék, zakkantak a szereplők, illetőleg a szerzők rideg, szeretetlen családok életébe leshetnek bele, de a családon belüli erőszak sem ritka.
Az olvasók ebben az esetben Nete életét követhetik végig a többi eseménnyel párhuzamosan, ami talán a legtanulságosabb része a regénynek, ugyanis a nő hihetetlen erővel, kitartással viseli az őt ért sorscsapásokat, míg végül Úgy tűnik, megjutalmazza az élet, bár ez csak látszólagos: a nőnek sosem sikerült leszámolnia a démonaival.
Erről szól voltaképpen ez a regény, amelynek cselekménye ide-oda ugrál az időben, emiatt néha nem egyszerű követni azt, cserébe viszont az olvasó kap nem kevés hidegrázást, elborzadást, na meg egy jókora meglepetést a történet végén.
A könyvet kiadja az Animus Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése