Úgy tűnik, Camilla La(eckberg néni nagyon termékeny szerző, hiszen alig jelent meg a Toronyőr című könyve, máris itt az újabb munka a könyvesboltokban Ártatlanok címmel. Amint megláttam, miről szól a kötet, egyből azt gondoltam: ezt olvasni akarom MINÉL HAMARABB.
Nem is olyan rég ez sikerült is, és nem is csalódtam, legfeljebb a szappanoperába illő jeleneteket tudtam volna feledni, de ez legyen a legnagyobb baj.
A kötet bonyodalmát az adja, hogy a Fja(e)llbacka melletti Valö szigeten élő család egyszercsak nyom nélkül eltűnik félbeszakítva a családi ebédet, és csak az egyéves Ebbát hagyják ott a házban.
Azóta eltelt vagy 30 év, és Ebba a férjével visszatér a tetthelyre, hogy a házat panzióvá alakítsák, illetve végre szembenézzen azzal, ami régen történt, és megismerkedjen az eredeti családjának a történetével.
Erre már csak azért is szükség lesz, mert miközben újítják fel a házat, vért találnak a padlón, tehát könnyen lehet, hogy a megoldás ott rejtőzik a házban. A rendőrség Patrik Hedström vezetésével persze munkához lát.
Nekem valahogy az jut eszembe erről a könyvről, mintha a Hableány és a Toronyőr című munkáit keverte volna össze az írónő, hogy ez a regény megszülessen. Sőt, egy rövid pillanatig azt hittem, hogy a Toronyőrben szereplő család történetét vitte tovább a szerző, de nem.
Igaz, hogy itt is egy szigeten játszódik a történet, de ez egy másik sziget, és egy másik család, de az ő elszigetelődésük is hasonló, mint a Toronyőrben szereplő családé.
Viszont a történet többi része hasonló a Hableányéhoz, ahol szintén több férfi életét követheti nyomon az olvasó, akik időről időre visszautalnak a múltra, de nem annyira, mint a Hableányban.
Ezt sokkal inkább a kerettörténet teszi meg, amely ezúttal 1900-ba viszi vissza az olvasót, ahol egy Dagmar nevű kislánnyal kezdődik minden, akinek a szüleit éppen akkor viszik el a rendőrök gyilkosság vádjával.
Merem állítani, hogy hátborzongató az egész történet, amely több generáció nőtagjainak a történetét meséli el, olykor hosszabb időket átugorva, hogy megérthessük, mi vezetett el ahhoz a családi tragédiához Valö szigetén.
Nos, én nem szoktam hinni ilyen családi, meg generációs átkokban, de úgylátszik ebben a regényben ez működik, és ez jobban megborzongat, mint bármelyik horrofilm/könyv.
A könyvnek igazából nincs konkrét lélektani témája, mint például a Hableánynak, inkább csak családi titkokról rántja le a leplet úgy, ahogy korábban.
A sok szereplő miatt egy kicsit bonyolult a történet, amely több szálon és Változó idősíkon játszódik, de ez is jellemző a skandináv krimikre úgy általában.
Kiadja az Animus Kiadó
Még csak egy regényét(Eltitkolt életek) olvastam a szerzőnek, de utána tudtam, hogy még fogok tőle olvasni. Most a Hableány van még meg nekem, de ez a regénye is tetszik. Érdekes lehet ez a családi átok téma.
VálaszTörlésEz így van. Eléggé hálás téma, és nemcsak skandi krimikben. Én olvastam az összes művét La(e)ckbergnek és a Prédikátor, meg a Toronyőr talán a legsikerültebb munkái. Már szerintem.
Törlés