1. A fehér macska
2. A vörös kesztyű
3. Fekete szív
Az előző bejegyzés témája után maradjunk még a boszorkányoknál egy kicsit: igaz a korábbi poszt sem az ún. "klasszikus" boszorkányokról szólt, tehát elmarad a csiribú-csiribázó vasorrú bábák fílingje, akik az üstben/bográcsban kavargatnak valami misztikus vackot.
Ebben a bejegyzésben meg pláne nem erről lesz szó, hiszen az előző poszttól eltérően már a mai időkben játszódik.
Na meg igazából nem is helytálló az Átokvetők esetében a boszorkány megnevezés, inkább avarázsló a helyes, hiszen ők csak arra képesek, hogy a kezük egyetlen érintésével befolyásolják az áldozatuk sorsát. Nemcsak egyetlen fajta átokvető létezik, hanem szakosodnak: van, aki szerencsét, van aki érzéseket, van aki halált, van aki emlékeket vet, de adódnak átalakítók is. A lényeg az, hogy ezek az emberek kéretlenül befolyásolják mások sorsát, emiatt az átokvetés báncselekmény, és ha valakit tetten érnek, börtönbe zárják. Így járt a sorozatban szereplő Sharpe fivéreknek az édesanyja, Shandra is, de ő más egyéb gazságokra is képes, mint ahogy a kötetből kiderül.
A lényeg az, hogy ezek az emberek a képességeiket bűnözésre használják, ebből adódóan sok a szélhámos közöttük, de gyilkosok is adódnak, ahogy azt ebben a regénysorozatban is olvasni fogjuk.
A sorozatban szereplő családról nekem valahogy az Addams family jut eszembe: a különc amerikai család, akik bizarr külsejükkel hódítanak és csak azért sem akarnak beilleszkedni a társadalomba.
A Sharpe család ezzel szemben első látásra bizalomgerjesztőnek tűnik, sőt: igyekeznek mindent megtenni ez ügyben, már csak azért is, mert emberek átveréséből élnek többek között, bár gyilkosok is adódnak közöttük, szóval muszáj megnyerőnek lenniük. Csak hát több bonyodalom is adódik a regénysorozatban, amelyet a legkisebb fiúnak, Casselnek meg kell oldania, miközben bűnözők és szövetségi ügynökök között lavírozva kállai kettőst jár, és persze a szerelem is rátalál. Nagyjából így lehet összefoglalni eme sorozat tartalmát, amelyet hazánkban a paranormális ifjúsági irodalomra szakosodott Könyvmolyképző Kiadó jelentetett meg a Vörös Pöttyös Könyvek című sorozatában.
És akkor most lássuk a sorozat darabjait egyenként:
1. KÖTET: The white cat: A fehér macska
Az első kötetben megismerjük a szereplőket, illetve a szerző bemutatja az átokvetők világát, működésüket, szabályrendszerüket, na meg elkezdődik a cselekmény is.
A főszereplő srác, Cassel, úgy tűnik kilóg ebből a világből, hiszen úgy tudja, ő nem átokvető, mert ezt mondta neki a családból mindenki. Ebből adódóan úgy próbál meg érvényesülni, hogy szélhámos lesz.Mint említettem a regény alapvetően csalók, meg gengszterek világában játszódik, ezért ne lepődjön meg a kedves olvasó, hogy semmi sem az, aminek látszik. Emiatt komoly meglepetések várhatók a kötetben, ezért érdemes alaposan odafigyelni mindenre, hogy lehessen érteni a cselekményt, amelynek a fő szála az, hogy Cassel, a főszereplő úgy hiszi, megölte egy gyermekkori barátnőjét, Lila Zacharovot, egy rivális átokvető család leányát, és egyben leendő örökösét.
Csak éppen ott van a baj, hogy abszolút nem emlékszik a gyilkosságra, csak arra támaszkodhat, amit a bátyjai, meg az édesanyja mondanak neki, de hát ők szélhámosok. Viszont a fiú álmaiban folyton megjelenik egy fehér macska, aki nem tud semmilyen hangot kiadni, de mintha üzenne a srácnak valamit. Aztán egyszer csak a valóságban is megjelenik a cica, úgyhogy nem marad más hátra, mint előre: Casselnek meg kell fejtenie a rejtélyt:kicsoda ez a cica, és mi köze van enne Lila halálához.
Ezt a könyvsorozatot egy ideje már kerülgettem a könyvtárban, mert nagyon nem akarták kivinni, úgyhogy mindig ott állt. Unalmamban aztán beleolvastam, de nem kölcsönöztem ki, mert nem volt annyira meggyőző. Emiatt tűnődtem is, hogy mi legyen vele:olvassam-e, vagy ne, ugyanis voltak fontosabb olvasmányaim, amik jobban érdekeltek.
Aztán egyszer csak nekiveselkedtem, de csak lassan ment az olvasás, mert sokszor megálltam. Istenigazából már csak a vége felé kezdtem el élvezni a mesét, ugyanis akkora már kellőképpen felpörgött a hangulat, és vártam, mi fog történni a szereplőkkel.
Casselt hamar megkedveltem, és Lilát, a vadóc lnyt is, bár utóbbi alakját alapvetően flashbackeken (azaz a múlta történő rövidke visszaugrálásokon) keresztül ismerhetjük meg.
A két bátyus alapvetően ellenszenves sunyi alaknak tűnt, bár nem sokat szerepeltek a kötetben, mint ahogy Shandra, az anya sem. Még a nagyapát bírtam, aki egy kedves, bölcs és nyugis figura. Sam, Cassel szobatársa sem rossz arc, viszont Daneca, a havercsaj már nem volt ennyire rokonszenves: nem kedveltem a túlzott idealizmusáért, illetve eléggé teátrálisnak is találtam őt.
2. KÖTET: The red glove: A vörös kesztyű
Aki még nem olvasta végig a Fehér macskát, kérem, ne olvassa el ezt a részt, mert vissza fogok utalni az előző kötetre és le fogom lőni a poént.
Az előző részben fehér macskává változott Lila Zacharovot sikerül visszaváltoztatni emberré, de van azért némi gond: Cassel érzésvető anyja megátkozza lányt, hogy szerelmes legyen a fiába, emiatt a csaj eléggé lemegy kutyába, ami már nekem rohadtul nem szimpatikus. De hát ízlések és pofonok...
Közben Casselről kiderül, hogy mégiscsak átokvető, akit korábban bérgyilkosságok elkövetésére használtak fel a bátyjai, de ezekből ő semmire nem emlékszik, de ez direkt van így.
Közben az egyik bátyja, Philip gyilkosság áldozata lesz, emiatt mind az átokvető maffiacsalád, a Zacharovok, mind a szövetségiek rászállnak Casselre, és azt akarják, hogy tudja meg a fiú, ki követte el a gyilkosságot.
Ebben a kötetben kezd el a srác kettős játékot űzni, vagyis mindkét oldalnak dolgozik, miközben leginkább az a vágya, hogy tisztességes életet éljen. Ez viszont már eleve nem jöhet neki össze, hiszen a lány, akibe szerelmes, egy komoly maffiabirodalom leendő örököse.
Liláról van szó, akit igaz ebben a kötetben megátkoztak, emiatt a fiú nem közeledik hozzá, mert így nem tud neki hinni. Meg egyébként is nehéz neki bevallania saját magának is a szerelmét a lány iránt, ámde alakulni kezd közöttük egy románc, de nem mennek simán a dolgok. Nagyon nem. Ráadásul Lila is ugyanabba a drága magánsuliba kezd el járni, ahová
Cassel. Persze nem az övék az egyetlen szerelmi szál a történetben, hiszen Sam és Daneca között is adódik némi bonyodalom.
A fent leírtak alapján ez egy több szálon futó, izgalmas történet, csak az a baj, hogy a szerző nagyon elhúzza a sztorit, és sokkal inkább egy ifjúsági regény lesz ez a mese, mint egy krimi amire a leírás alapján számíthatnánk.
Ez végül is nem baj, hiszen a hőseink jórészt tinédzserek, csak éppen az arányokat nem sikerült úgy eltalálnia a szerzőnek, mint az előző részben, de ettől függetlenül ez egy izgalmas, pörgős regény, amelyben elindul egy szál az átokvetők társadalma ellen is, ami azzal jár, hogy az állam törvényben gátolná meg a működésüket, sőt a létüket is.
Mindez növeli a tétet, ugyanis már nemcsak a bátyja gyilkosát kell elfognia Casselnek, hanem a saját létéért is meg kell küzdenie. Vajon sikerül-e neki?
3. KÖTET: Black Heart: Fekete szív
Az előző kötetben megkezdett kettős játék tovább folytatódik, de most már Cassel bátyja, Barron is belekeveredik, hiszen mindkét fiú egyszerre kezdi el tanulni a szövetségi ügynökképzőn, miközben a Zacharov klánnal is kapcsolatban állnak, akik ugye gengszterek.Sőt, Cassel most kapja meg az igazi feladatot mindkét oldaltól: egyrészt végre kell hajtania egy igen komoly átverést, másrészt pedig egy igen komoly rablást. Ezek önmagukban is nagyon komoly, felnőtt férfiakat próbára tevő feladatok, de hősünk, nagy spíler, úgyhogy az olvasó nem kételkedhet a sikerben. A tét mindkét esetben igen komoly: részben az átokvetők társadalmát, részben az édesanyja életét kell megmentenie.
Ez az alapszituációja a harmadik résznek, tehát megint egy szövevényes, több szálon induló történetet kap az olvasó, amely kellőképpen bővelkedik izgalmakban is. Szerencsére a sztorit nem húzza el túlságosan a szerző, úgyhogy egész élvezhető, bár végül is az előző két rész sem volt annyira rossz, e szerintem ez az utolsó kötet volt a legmeggyőzőbb.
VÉGSŐ KONKLÚZIÓ:
Ez a regényfolyam sokkal inkább urban fantasy (azaz a hagyományos fantasynak a modern, nagyvárosi környezetben játszódó változata), mint paranormális, hiszen az Átokvetők emberek, és nem vámpírok tündérek, vagy ehhez hasonló lények. Ugyanakkor mégis besorolható ebbe a műfajba is, a varázslás képessége miatt.. Elvégre is nem egy hagyományos tinitörténetről van szó, de erre az olvasó hamar rá fog jönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése