Valamiért kedvelem Tasmina Perry stílusát, ezért gondolkodás nélkül kölcsönzöm ki az általam még nem olvasott műveit a könyvtárból. Így bukkantam rá a Titokzatos idegenre is, ami sajnos csalódást okozott nekem, úgyhogy szerintem ez az írónő leggyengébb műve.
Nem az a baj, hogy Perry ezúttal tulajdonképpen krimit írt és kevésbé hangsúlyozza ki a divatot, hanem az egyik ostoba, hülye picsa szereplő teszi tönkre szerintem a művet.
Egész konkrétan Sophie Ellisről van szó, aki apuka elkényeztetett hercegnőjeként nő fel mérhetetlen gazdagságban, de a papa egyik pénzügyi manővere miatt elveszíti a család a pénzét. Pontosan emiatt kerül a csaj olyan óriási slamasztikába. Pedig ő csak pénzt akar keresni, de aztán Hamupipőke módjára elmegy egy gazdagoknak fenntartott partira, ahol összeismerkedik Nickkel, és viszonyt kezdenek egymással.
Csakhogy egy nap Nicket holtan találják a szállodai szobájában, és Sophie látta utoljára élve, szóval rászállnak a zsaruk, a csajnak pedig menekülnie kell, miközben elhatározza, hogy kideríti Nick halálának körülményeit, akiről időközben kiderül, hogy nagystílű szélhámos volt. Menekülés közben társa is akad Nick egyik üzlettársa, Josh személyében.
A regény másik szála Ruth Boden újságíróhoz kapcsolódik, aki szintén Nick halál ügyében nyomoz, ugyanis ettől reméli a nagy sztorit, aminek a segítségével megtarthatja az állását. Éppen ezért képes az ügyön dolgozó Ian Fox rendőrfelügyelőhöz is odacsapódni, és felajánlani neki a szolgálatait.
Nekem Ruth sokkal szimpatikusabb a gátlástalanságával, rámenősségével, mint Sophie a kényeskedésével, hisztizésével és folytonos akadékoskodásával. Komolyan szájon töröltem volna néhányszor.
A hapsik viszont rokonszenvesek voltak számomra. (Érdekes, hogy a Perry regényekben valahogy mindig a női karakterek az ellenszenvesek, dehát az írónő főleg velük akarja eladni a regényeit).
A történet annyiban kiszámítható volt, hogy eltaláltam, hogy ki kibe lesz szerelem is (mert az nem maradhat el Perry regényeiben), viszont a gyilkos személyét nem tudtam kitalálni, illetve volt még egy-két meglepő fordulat a regényben.
A regényben van azért stílus, meg divat, meg belsőépítészet is, de az írónő annyira részletes leírást már nem ad róluk, ezért ez a regény némileg rövidebb, mint a többi. Engem a Titokzatos idegen leginkább Elizabeth Adler romantikus krimijeire emlékeztet.
Kiadja az Ulpius Ház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése