Az emberek jó részének a fejében megfordult a gondolat, hogy vajon mit mondanának az állatok, ha tudnának beszélni, illetve mit gondolnak rólunk emberekről. Nem véletlen, hogy a téma az írókat és filmeseket is egyaránt megihlette, úgyhogy született pár "állati" jó mű a témában.
Gondolok itt például Nógrádi Gábor: Segítség ember, vagy Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó című könyveire. Ezek eléggé szolíd, de ugyanakkor humoros könyvek. Garfieldet, a lusta, kövér és szemtelen kandúrt is mindenki ismeri. Ő azért már súlyosabb eset, mert egy alapból ellenszenves karakterről van szó, aki mégis belopta magát a szívekbe.
Aztán most nem is olyan régen megérkezett közénk Alfi, a szürke csíkos kandúr, akinek a véleményét a gazdájának, Simon Tamásnak köszönhetően olvashatjuk, tehát ő Alfi magyar hangja. A szerző a történteket először a blogján kezdte el vezetni, majd ebből készült aztán ez a könyv is.
A könyvből kiderül, hogy Alfit úgy találták, illetve a Szőri úgy vette meg némi piáért, szóval így indult a történet. A Szőri amúgy a macska gazdája akar lenni, de szerepel még a történetben egy bizonyos Feketehajú és Kislófasz is, akik közül az előbbi a Szőri muterja, utóbbi meg egy szintén talált macska, aki kint lakik az udvaron,már csak azért is, mert Alfi nagyon nem bírja.
A történet amúgy erőteljesen hajaz a már fentebb említett Garfieldre, ugyanis itt is van egy balfék, lúzer gazda, meg egy vagány, jó svádájú macska, aki nem átall csajozási tanácsokat osztogatni a gazdájának, holott őt még a történet elején kiherélik. Mármint Alfit.
De Alfi bölcsessége döbbenetes, ugyanis szinte mindenről van véleménye, továbbá megmutatja azt is, hogyan kell szívatni a háziakat, akik szerinte azért vannak, hogy őt szolgálják és szeressék. Az olvasó meg röhöghet a poénokon, illetve a trágár szövegeken.
Szerintem a macskatartóknak ismerősek lesznek ezek a helyzetek, például odapisálnak, illetve szarnak, ahová nem kéne, megszaggatják a függönyöket, levernek különböző tárgyakat, illetve megkarmolnak embereket, esetleg összebalhéznak a többi ott élő macskával.
Jómagam elkövettem azt a hibát, hogy a Pestről hazafelé tartó távolsági buszon kezdtem el olvasni, jobban mondva, már a Népligetben a buszállomáson is, mert vagy 20 percet vártam a buszra. Na, summa summarum, végigröhögtem az 1 óra 40 perces utat hazafelé. Gondolom, nem néztek kicsit se hülyének. :)
A Vérmacska esetében különösebb cselekményről nem lehet beszélni, sokkal inkább egy laza gegsorozat az egész, ami azt jelenti, hogy az epizódok nagy része felcserélhető egymással. Ez a műfaj nem egy új dolog, anno Voltaire is alkalmazta már és amúgy pikareszknek hívják. Csak azért írom ezt, mert volt aki kifogásolta, hogy miért nincs konkrét cselekménye a könyvnek. Hát azért, mert mondjuk nem ez a lényeg. Igaz, hogy történnek benne események, de nem túl sok. Inkább a szövegre érdemes figyelni.
A könyvet kiadja a Könyvmolyképző Kiadó. Miután haladni kell a korral Alfimacsek blogja már a Facebookon is megtalálható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése