A könyv (és a film) valójában a pszichothriller műfajba tartozik annak ellenére, hogy egyetlen gyilkosságot sem követnek el benne. Na, de akkor miért is? Az angol thrill szó magyarul borzongást jelent, tehát a szócska arra utal, hogy az ilyen témájú regényekben mindig valami hátborzongató dolog történik.
Márpedig erre a regényre (és a filmre is) helytálló mindez: a jellegzetes amerikai kisvárosban, Stepfordban ugyanis egy idő után háztartási robottá változnak az ott élő hölgyek, akiknek semmi más dolguk nincs, mint a házat tökéletesítgetni és a férjüket/gyermekeiket kiszolgálni. Semmi magán-és társasági élet, és karrierjük sincs, csak az otthoni taposómalom. Mindez elég rémisztően hangzik ugye?
Tiszta Született felségek fíling, ahol nagyjából kb. ugyanez van, de ettől függetlenül a sorozat hihetetlenül népszerű lett hazánkban is.
Érdekes, hogy a nagyvárosból érkező Eberhard házaspárnak (Walternek és Joannának) a beilleszkedés mégsem okoz gondot, szóval elég gyorsan feltalálják magukat és gyermekeik is megszeretik a helyet.
Ámde Joannába mégis belebújik a kisördög, és hiányolja nagyvárosi életformát: legalábbis szeretne társasági életet élni hozzá hasonló korú és helyzetű hölgyekkel, de már rögtön az elején falakba ütközik, a hasonló korú hölgyek ugyanis nem érnek rá társasági életet élni a hagyományos női feladatok mellett.
Ebben az a hátborzongató, hogy régen ezek az asszonyok nem ilyenek voltak, hanem hasonlóak, mint Joanna, aztán egyik napról a másikra hirtelen átváltoztak droidokká, mintha lett volna valami a levegőben. Eközben a férfiakkal nem történik semmi, ugyanúgy élnek, mint addig, szóval dolgoznak, eltartják a családot, illetve a szabadidejükben egymással találkoznak itt-ott.
Ebből következik, hogy a feminista harcosok is lecsaptak a műre, és agyonelemezték, hogy mennyire hátrányos ez a helyzet a női nemre nézve. (Amúgy tényleg).
Mindenesetre Levin legalább találóan fogalmazza meg a helyzetet, és a mű nem tűnik egy újabb "jaj, most diszkriminálnak bennünket nőket" típusú nyavalygásnak. Bár lehet, hogy egyesek ezt szűrik le belőle.
Amúgy Joanna igényei jogosak különben, mert miért ne találkozhatnának a nők is egymással úgy, ahogy a férfiak is szokták munka után (helyett)? Mégis, ez valahogy nem tűnik természetesnek a nők esetében, hiszen náluk a csordaszellem nem olyan erős, mint a férfiaknál, és nincs összetartás, ami a regényben is megmutatkozik. Éppen ezért nem is fog még egy jó darabig változni semmi.
Ezzel szemben a férfiakat már kiskoruktól kezdve arra nevelik, hogy tudjanak a közösségben boldogulni és összetartani a többiekkel. Ez látható ebben a könyvben is, hiszen Walter, a férj nem sokkal a költözés után már be is lép a helyi Férfiegyletbe.
Ezzel szemben a nőket nem összetartásra, hanem széthúzásra nevelik, ezért aztán ha létre is jönnek olykor-olykor női közösségek, a túlnyomó többségük előbb-utóbb felbomlik mondvacsinált okokra hivatkozva, mint ahogy ez ebből a könyvből is kiderül. Szóval szegény Joannának nem terem babér ezen helyen. Igaz próbál küzdeni a társadalmi beidegződések ellen, de ahogy a mondás tartja: sok lúd disznót győz.
A könyv eleinte középtempóban csordogál, de aztán a végére felgyorsulnak az események, úgyhogy az olvasó tűkön ülve várhatja, hogy mi történik Joannával, illetve mi okozza ezt a háztartási robot-jelenséget. Sajnos nekem a vége egy picit csalódás volt, de aztán rájöttem, hogy a szerző ezt a könyvet nemcsak szórakoztatás céljából írta, hanem hogy gondolkozzunk is. Éppen ezért megbocsátható, hogy a szerző nem dolgozta ki jobban a művet, és csak utalásokkal él.
Kiadja a Szukits Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése