2013. augusztus 22., csütörtök

Sebők János: Az utolsó dalt a halál játssza - a rocktörténet legbizarrabb bűnesetei, rejtélyei

A rock and roll világa egy veszélyes üzem, ugyanis számos haláleset történt az elmúlt 50 év alatt, amelyek a zenész életformának köszönhetőek. (A rock and roll alatt nem Elvis zenéjét kell érteni, hanem az ebből kinőtt zeneipart, vagyis lényegében a teljes könnyűzenei világot).
Közismert dolog, hogy a zenészek, isznak és/vagy drogoznak, hogy le tudják valahogy vezetni a munkájukkal járó folyamatos feszültséget, és hamar rákapnak ezekre a tudatmódosító szerekre, ami már sok esetben halált okozott.
Elvis Presleyt, Jimi Hendrixet, Jim Morrisont, Janis Joplint mindenki ismeri, mert ők voltak a legismertebb áldozatok, de ők csak a jéghegy csúcsai voltak: rajtuk kívül ugyanis rengetegen haltak meg így, akikről nem cikkezett a sajtó annyit, illetve hazánkban nem voltak ismertek, csak nyugaton.
Persze nem csak a tudatmódosítók szedték az áldozataikat a rockvilágban, hanem történtek betegségek, balesetek, illetve merényletek, mint például John Lennoné is.
Sebők János könyve is a teljesség igénye nélkül készült, ugyanis csak néhány esetet elemez benne a szerző, például John Lennon, Elvis Presley, Freddie Mercury, Jim Morrison, Sid Vicious, Jimi Hendrix, Tupac Shakur, Notorious B.I.G., Brian Jones, Jerry Lee Lewis és Kurt Cobain.
Elnézve ezt a listát megfigyelhető, hogy a szerző leginkább a 60-as, 70-es évek sztárjait válogatta be ebbe a könyvbe, ami szerintem nem meglepő, mert ez az időszak volt a könnyűzene hőskora, ami egybeesett a szexuális felszabadulás idejével. Azt persze nem tudjuk, hogy melyik volt előbb: a tyúk, vagy a tojás, de az tény, hogy a zene, illetve a színpadon zenélő bálványok segítettek levetkőzni a gátlásokat.
A lázadók nemcsak ezeket vetették le, hanem a teljes polgári értékrendet is megkérdőjelezték, éppen ezért a zenészeknek a puszta létükért is meg kellett küzdeniük, hiszen ők veszélyesnek bizonyultak a társadalom számára. Később aztán már elfogadták ennek a zenének a létjogosultságát, de addig meglehetősen hosszú út vezetett.
Mindez úgy jön ide, hogy ez a lázadó életforma aztán megfizettette a zenészekkel sok esetben az árat, éppen ezért is haltak meg többen fiatalon, ahogy azt ebben a könyvben is látni fogjuk.
Lehet szemétség, amit most mondok, de ezek a sztárok sokszor a halálukkal váltak igazán legendává (bár nem mindegyik), hiszen a közvéleményt máig foglalkoztatja ez, mert beszélnek, és írnak róluk, miközben a karrierjük a valóságban sok esetben válságba jutott, és a zenészek éppen a megújulás útjait keresték. Mindez kiderül ebből a könyvből, mint ahogy az is, hogy mi áll ténylegesen ezeknek a sztároknak a halála mögött, vagyis hogyan haltak meg, mi történt velük valójában.
Ezeknek a tényeknek járt utána Sebők János, az ismert zenei újságíró, aki részletesen írt mindegyik sztár halálának körülményeiről, dokumentumokkal alátámasztva. Miután mindegyik fejezet meglehetősen hosszú, ezért a szerző különböző alfejezetekre bontotta őket a könnyebb olvashatóság érdekeben, de szerintem a könyv anyaga még így is túlzottan töményre sikerült. Mondjuk ez csak az én szerény véleményem.
Fentebb említettem, hogy a szerző jórészt a 60-as, 70-es évek bálványaival foglalkozik ebben a kötetben, de azért vannak kivételek, például Kurt Cobain, Tupac Shakur és Notorious B.I.G., akik már a modern idők bálványai voltak.
Mindez azért olyan nagy szó, mert a 90-es években a könnyűzenei ipar már nem a zenei tudásról, hanem a könnyű és gyors pénzkeresetről szólt. Innét emelkedett ki ez a három ember, akik új zenei stílust teremtettek, legalábbis Cobain és Shakur mindenképpen.
Előbbi a Seattleből induló új rockzenei műfaj, a grunge, utóbbi pedig a Los Angelesből indult gangstarap megalapítója.
Freddie Mercury is kivétel annyiban, hogy az ő személye összeköti a 70-es éveket a 90-es évekkel, ezenkívül rá nem volt jellemző az alkotó válság, és nem volt drogfüggő sem. Neki teljesen más problémái voltak, ráadásul ő nem a botrányairól volt közismert.
Szintén kivételes esetnek számít a könyv szereplői közül Jerry Lee Lewis, ugyanis ő az egyetlen szereplő, aki még életben volt a könyv elkészültekor. Ő mondjuk nem is azért került bele ebbe a könyvbe, mert Áldozat volt, hanem azért, mert ő Tettesként szerepel, ugyanis gyilkossági ügybe keveredett, legalábbis a felesége halálát neki tulajdonították. Csak hát a pénz meg a hírnév segített neki megúszni a dolgot. Ráadásul nem ez volt az egyetlen gyanús ügye a féktelen temperamentumú sztárnak, aki szintén drogozott, piázott, meg nőzött, akárcsak a többi kollégája. Csak éppen ő túlélte ezeket a vad éveket, míg sokan nem. Elképzelhető, hogy a fickó valami mutáns lehet, nem tudni.
 A többiek sorsa viszont kísértetiesen hasonló: pia, drogok, csajozás, felpörgetett életmód, és aztán végül halál.
A könyv mint említettem már csak ez utóbbival foglalkozik, tehát nem életrajzokkal. A szerző két részre osztotta a kötetet: lezárt esetekre és pótnyomozásokra. Ez utóbbiakból ráadásul némileg több van,mint a lezárt aktákból. A könyvből kiderül azért, hogy ezek a lezárt ügyek korántsem fejeződtek be biztos véggel, csupán a nyomozást zárták le.  Mindenesetre ez a könyv arra jó, hogy ismét lehessen ezekről a dolgokról beszélni, mert nagyon hálás téma.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése