Sebők János: Az utolsó dalt a halál játssza - a rocktörténet legbizarrabb bűnesetei, rejtélyei

A rock and roll világa egy veszélyes üzem, ugyanis számos haláleset történt az elmúlt 50 év alatt, amelyek a zenész életformának köszönhetőek. (A rock and roll alatt nem Elvis zenéjét kell érteni, hanem az ebből kinőtt zeneipart, vagyis lényegében a teljes könnyűzenei világot).
Közismert dolog, hogy a zenészek, isznak és/vagy drogoznak, hogy le tudják valahogy vezetni a munkájukkal járó folyamatos feszültséget, és hamar rákapnak ezekre a tudatmódosító szerekre, ami már sok esetben halált okozott.
Elvis Presleyt, Jimi Hendrixet, Jim Morrisont, Janis Joplint mindenki ismeri, mert ők voltak a legismertebb áldozatok, de ők csak a jéghegy csúcsai voltak: rajtuk kívül ugyanis rengetegen haltak meg így, akikről nem cikkezett a sajtó annyit, illetve hazánkban nem voltak ismertek, csak nyugaton.
Persze nem csak a tudatmódosítók szedték az áldozataikat a rockvilágban, hanem történtek betegségek, balesetek, illetve merényletek, mint például John Lennoné is.
Sebők János könyve is a teljesség igénye nélkül készült, ugyanis csak néhány esetet elemez benne a szerző, például John Lennon, Elvis Presley, Freddie Mercury, Jim Morrison, Sid Vicious, Jimi Hendrix, Tupac Shakur, Notorious B.I.G., Brian Jones, Jerry Lee Lewis és Kurt Cobain.
Elnézve ezt a listát megfigyelhető, hogy a szerző leginkább a 60-as, 70-es évek sztárjait válogatta be ebbe a könyvbe, ami szerintem nem meglepő, mert ez az időszak volt a könnyűzene hőskora, ami egybeesett a szexuális felszabadulás idejével. Azt persze nem tudjuk, hogy melyik volt előbb: a tyúk, vagy a tojás, de az tény, hogy a zene, illetve a színpadon zenélő bálványok segítettek levetkőzni a gátlásokat.
A lázadók nemcsak ezeket vetették le, hanem a teljes polgári értékrendet is megkérdőjelezték, éppen ezért a zenészeknek a puszta létükért is meg kellett küzdeniük, hiszen ők veszélyesnek bizonyultak a társadalom számára. Később aztán már elfogadták ennek a zenének a létjogosultságát, de addig meglehetősen hosszú út vezetett.
Mindez úgy jön ide, hogy ez a lázadó életforma aztán megfizettette a zenészekkel sok esetben az árat, éppen ezért is haltak meg többen fiatalon, ahogy azt ebben a könyvben is látni fogjuk.
Lehet szemétség, amit most mondok, de ezek a sztárok sokszor a halálukkal váltak igazán legendává (bár nem mindegyik), hiszen a közvéleményt máig foglalkoztatja ez, mert beszélnek, és írnak róluk, miközben a karrierjük a valóságban sok esetben válságba jutott, és a zenészek éppen a megújulás útjait keresték. Mindez kiderül ebből a könyvből, mint ahogy az is, hogy mi áll ténylegesen ezeknek a sztároknak a halála mögött, vagyis hogyan haltak meg, mi történt velük valójában.
Ezeknek a tényeknek járt utána Sebők János, az ismert zenei újságíró, aki részletesen írt mindegyik sztár halálának körülményeiről, dokumentumokkal alátámasztva. Miután mindegyik fejezet meglehetősen hosszú, ezért a szerző különböző alfejezetekre bontotta őket a könnyebb olvashatóság érdekeben, de szerintem a könyv anyaga még így is túlzottan töményre sikerült. Mondjuk ez csak az én szerény véleményem.
Fentebb említettem, hogy a szerző jórészt a 60-as, 70-es évek bálványaival foglalkozik ebben a kötetben, de azért vannak kivételek, például Kurt Cobain, Tupac Shakur és Notorious B.I.G., akik már a modern idők bálványai voltak.
Mindez azért olyan nagy szó, mert a 90-es években a könnyűzenei ipar már nem a zenei tudásról, hanem a könnyű és gyors pénzkeresetről szólt. Innét emelkedett ki ez a három ember, akik új zenei stílust teremtettek, legalábbis Cobain és Shakur mindenképpen.
Előbbi a Seattleből induló új rockzenei műfaj, a grunge, utóbbi pedig a Los Angelesből indult gangstarap megalapítója.
Freddie Mercury is kivétel annyiban, hogy az ő személye összeköti a 70-es éveket a 90-es évekkel, ezenkívül rá nem volt jellemző az alkotó válság, és nem volt drogfüggő sem. Neki teljesen más problémái voltak, ráadásul ő nem a botrányairól volt közismert.
Szintén kivételes esetnek számít a könyv szereplői közül Jerry Lee Lewis, ugyanis ő az egyetlen szereplő, aki még életben volt a könyv elkészültekor. Ő mondjuk nem is azért került bele ebbe a könyvbe, mert Áldozat volt, hanem azért, mert ő Tettesként szerepel, ugyanis gyilkossági ügybe keveredett, legalábbis a felesége halálát neki tulajdonították. Csak hát a pénz meg a hírnév segített neki megúszni a dolgot. Ráadásul nem ez volt az egyetlen gyanús ügye a féktelen temperamentumú sztárnak, aki szintén drogozott, piázott, meg nőzött, akárcsak a többi kollégája. Csak éppen ő túlélte ezeket a vad éveket, míg sokan nem. Elképzelhető, hogy a fickó valami mutáns lehet, nem tudni.
 A többiek sorsa viszont kísértetiesen hasonló: pia, drogok, csajozás, felpörgetett életmód, és aztán végül halál.
A könyv mint említettem már csak ez utóbbival foglalkozik, tehát nem életrajzokkal. A szerző két részre osztotta a kötetet: lezárt esetekre és pótnyomozásokra. Ez utóbbiakból ráadásul némileg több van,mint a lezárt aktákból. A könyvből kiderül azért, hogy ezek a lezárt ügyek korántsem fejeződtek be biztos véggel, csupán a nyomozást zárták le.  Mindenesetre ez a könyv arra jó, hogy ismét lehessen ezekről a dolgokról beszélni, mert nagyon hálás téma.

Danielle Steel: Johnny angyal

Danielle Steel műveit annyira nem szeretem, de voltak az írónőnek szerintem jó művei is, amelyek nem voltak annyira szenvedősek, úgyhogy fogok még az ő munkáiról írni ebben a blogban.
A Johnny angyal jelentősen eltér az írónő korábbi könyveitől, ugyanis ez nem szerelmes regény - bár van benne szerelem is -, sokkal inkább egy erősen spirituális jellegű családregény, amelyet az írónő személyes tragédiája ihletett: Steelnek ugyanis nagyon fiatalon meghalt a fia, Nick.
Igaz, hogy az ő életét egy másik regényben, a Hullócsillagom című könyvben már feldolgozta, de abban a könyvben nem írt arról, hogyan lehet ezen a borzasztó traumán túllépni. Egyáltalán túl lehet-e lépni, fellehet-e dolgozni ezt a tragédiát?
Steel könyve ezekre a kérdésekre kísérel meg választ adni ebben a könyvben, habár erre a kérdésre nincs egységes válasz: valakinek sikerül, valakit meg végképp padlóra küld a gyermeke halála.

A gyermek, a címszereplő Johnny Peterson egy igazi álomsrác: jóképű, jó tanuló és sportoló, ráadásul igazán jószívű és még nyugodt természetű is. Egy szóval ő egy tökéletes gyerek, aki a valóságban nincs is. (Mondjuk ez amúgy is egy regény).
A srác barátnője Becky Adams hasonló tulajdonságokkal rendelkezik: ő is csinos, jól tanul, jószívű és szelíd természetű, ráadásul az érdeklődési körük és az ízlésük is csaknem teljesen megegyezik. Semmi veszekedés, vita nincs köztük, és egyikük sem az a lázadó kamasz. Legalábbis Steel sehol nem utal erre.

A két családdal viszont annál inkább problémák vannak: Pteresonéknál az apa iszákos, ráadásul a két szülő között nem sok párbeszéd zajlik, úgyhogy gyakorlatilag egymás mellett élnek. Johnnyn kívül még két gyermekük van egy lány és egy fiú. Az utóbbival van egy kis probléma, ugyanis egy évekkel korábban történt autóbaleset hatására megnémult és azóta sem beszél, éppen ezért speciális iskolába jár. Az anya miatta hagyta ott az ápolónői munkáját, és azóta az apa könyvelői fizetéséből él a család.
Adamséknál sokkal komolyabb a probléma, ugyanis az apa váratlanul meghalt, tehát az anya mellett Beckynek is dolgoznia kell, hogy segítsen a négy kisebb testvére ellátásában.
Szóval egyik család sem gazdag, ami meglehetősen szokatlan elem a Steel könyvekhez képest, ahol általában a szereplők a felső tízezer tagjai közül kerülnek ki, vagy legalábbis nagyon sikeresek.
 Éppen a szalagavató bulijukat ünnepelték aznap a fiatalok, amikor tragikus autóbaleset történik és a kormánynál ülő Johnny meghal, Becky viszont túléli a balesetet komolyabb fizikai sérülés nélkül.

A gyászmunkát viszont mindannyiuknak el kell végezniük. Különösen a szülőkre vár nehéz feladat, ugyanis egy gyermeket elveszíteni hihetetlen fájdalommal jár, ráadásul a nem ez a természet rendje, hanem éppen fordítva!
Ámde az élet korántsem fekete vagy fehér, és a sors olykor kegyetlen próbák elé állítja az embert, hogy vajon végig tudja-e csinálni, amit rámértek, vagy elbukik.
Petersonék inkább a homokba dugják a fejüket, legalábbis az apa mindenképpen, ő ugyanis még többet iszik, hogy elmeneküljön a fájdalom elől. Az anya nem tud hová menekülni, és úgy érzi, hogy a szíve majd megszakad. Ebben a helyzetben tör rá a betegség is, ami miatt kórházba kerül.

Itt kezdődnek el különös látomásai, amelyeknek mindig Johnny a főszereplője. Hamarosan kiderül, hogy a fiú egy időre visszatérhet a Földre a korábbi testében, hogy elrendezze a családja dolgát. Mindezt a feladatot azért kapja onnét fentről, mert hirtelen halt meg. Egyetlen probléma van csak, hogy a fiú jelenlétét csak az édesanyja érzékelheti teljesen, mert az ő feladata lesz helyreállítani a Peterson és az Adams családok rendjét Johnny utasításain keresztül. Amint ez megtörténik, a fiú visszatér a szellemvilágba, és örökre eltűnik, hiszen már nem lesz többé szükség rá.

Szerintem nagyon megható történet, ráadásul Steel alaposan utánajárt a témának, mert amit a szellemvilágról ír a könyvben az tényleg így van. Ezt onnét tudom, hogy évek óta ezotériával foglalkozom, főleg médiumitással és okkultizmussal, és a szellemvilággal is többször kapcsolatba léptem már.
A jelenségnek az a magyarázata, hogy az elhunyt és a hozzátartozói között levő kötelék erős marad a halál után is, tehát végleges elmúlás nincs, csak átalakulás. Éppen ezért tudnak egymással kapcsolatba lépni a felek.
Mondjuk tudom, hogy a könyv olvasói közül nem mindenki hisz ezekben az ezoterikus dolgokban, de talán nem is ez a lényeg, hanem ez a könyv egy szép mese, ami segít a kikapcsolódásban, ugyanakkor a gyászolóknak vigaszt is nyújthat. Érdemes bekészíteni olvasás előtt egy csomag zsebkendőt, mert "sírós" könyv!
A könyvet a Maecenas Kiadó jelentette meg hazánkban, akárcsak az összes többi Steel művet.