Nem szoktam különösebben fantasyt, meg efféle történeteket olvasni, de ezzel a kötettel már annyiszor találkoztam, hogy gondoltam teszek vele egy próbát. Nos, a műfajnak továbbra sem leszek nagy barátja, de ez a könyv nem volt rossz, amolyan egyszer olvashatós mű.
A könyv egy olyan mesebeli tájon játszódik, ahol hét királyság fekszik szorosan egymás mellett.
(A könyvben egy térkép is segíti a tájékozódást). Ezek a királyok hol jó, hol rossz viszonyban vannak egymással, attól függően, hogy éppen ki az uralkodó.
Mondjuk ebben a könyvben nem is annyira ők az érdekesek, hanem az ún. garaboncok, akik meglehetősen különös szerzetek, ugyanis ők valamilyen téren zseniálisak, tehát kiemelkednek az átlagból. Ezzel csak az a baj, hogy a garaboncokat már messziről meg lehet ismerni a két különböző színű szemükről, tehát esélyük sincs elrejtőzni, vagy beilleszkedni a társadalomba, ugyanis az emberek jelentős része idegenkedik tőlük a másságuk miatt.
Ez a garaboncia bármi lehet, pl. gondolatolvasás, tisztánlátás, jövendőmondás, st. A regény főhősnője, Katsa szintén garabonc, aki puszta kézzel képes embereket ölni, ezért a király szolgálatába kell, hogy álljon, pedig amúgy a király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne. Ámde ehelyett gyilkológépként kell élnie, amiből nagyon elege van már a lánynak, úgyhogy titokban fellázad ura ellen, és egyre inkább önállósítja magát, pláne, hogy éppen tinédzserkorban van, ami amúgy is a lázadás időszaka.
Eközben az egyik királyságból elrabolnak egy idős herceget, akit Katsának kell megmentenie. Eközben találkozik a herceg unokájával, Pongorral, aki szintén garabonc harcos. A két fiatal együtt teljesít egy küldetést, eközben egymásba szeretnek, tehát a könyv egyszerre fantasy, kalandregény és szerelmi történet is, na meg ifjúsági regény.
A könyv hátoldalán azt írják, hogy ez egy Twilighthoz hasonló történet, de én nem gondolnám ezt, mert kevésbé érzelgős. A vándormotívum jóval erősebb benne, hiszen hőseink sokat utaznak benne, és nagy távolságot megtesznek, szóval nem a szerelmen, hanem a küldetésen van a hangsúly, ami az idős herceg elrablásából indul ki, de aztán szövevényesebbé válik.
Mondjuk igazából nem is annyira a történet a lényeg ebben a regényben, hanem a két főszereplő varázslatos képességei, illetve a fíling megteremtése, hogy az olvasó érezhesse: a mesék világába csöppent.
Éppen ezért bőséges leírásokat kaphatunk a különböző helyszínekről, illetve a szereplők képességeiről, úgyhogy a kedves olvasó bátran szabadon eresztheti a képzeletét, hogy lássa milyen környezetben élnek és hogyan néznek ki ezek az emberek.
A legfontosabb szereplő Katsa, aki nő létére képes puszta kézzel is embert ölni, illetve túlélni a vadonban is, tehát olyan tulajdonságai vannak, amiket inkább a férfi minőséghez kapcsolódnak, és nem a nőihez. Na, de ez egy mese, ami eleve nem igaz, másrészt meg miért ne lenne képes erre egy nő?
Szóval Cashore egy női szuperhőst teremtett, ami üdítő változatosságot jelent ebben a férfia világban, és pozitív példa lehet a nők számára. Persze nem biztos, hogy mindenkinek rokonszenves az ő figurája, hiszen sokszor úgy tűnik, mintha hiányoznának belőle az emberi tulajdonságok (pl. nem éhes, nem fáradt, nem sír, stb. legfeljebb csak ritkán), de nekem sikerült őt megkedvelnem.
Ezzel szemben Pongor herceg, a férfi főhős már jóval gyengébb karakter, és férfi létére nem ő irányít, és nem az ő alakja köré épül a regény, amivel a szerző alaposan felrúgta a szokásos sztereotípiákat. Na de mondom, ez egy regény, méghozzá egy elég jól sikerült darab, úgyhogy hamarosan nekikezdek a folytatásának, a Zsarátnak is. Egyébként számomra Pongor alakja is rokonszenves, de amúgy olyan rettenetesen gonosz figurát különben sem teremtett az írónő, de mondtam már, hogy ez egy mese kamaszok és/vagy felnőttek számára.
A könyvet kiadja a Könyvmolyképző Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése