2017. január 22., vasárnap

Stephenie Meyer: A burok

Ezzel a könyvel az utóbbi időkben egyre többet találkoztam, miközben a könyvesboltok sci-fi részlegében nézelődtem. Olvastam a fülszövegét, és nem bírtam elgondolni, hogy most ezt így hogy? Nekem ugyanis nagyon skizónak, elmebajnak tűnt az egész, mert végül is ez az egy testben két lélek motívum eléggé annak tűnik. Aztán valamiért elkezdtem olvasni, és próbáltam elképzelni, megérteni a történteket, de az előbbi nem nagyon sikerült, pedig eléggé élénk a fantáziám.
Na szóval, ez egy sci-fi, amelyben nálunk jóval fejlettebb idegenek igázzák le az emberiséget, ami igencsak hálás téma, hiszen igen sok embert foglalkoztat a kérdés, hogy vannak-e még az univerzumban rajtunk kívül más lények is, és ha igen, milyenek, mit tudnak, veszélyesek-e ránk nézve?
Meyer most megismerteti velünk szemben a maga nézőpontját, amely szerint a Földet elfoglalja egy idegen faj, amelynek tagjait az elfogott emberek agyába ültetik bele az ún. Hajtók. Ezek a lelkek afféle féregynyúlványokra hasonlítanak, és az új gazdatestben hamar átveszik az uralmat, míg a régi lélek eltűnik onnét, így az emberi test csak egy burok marad. Innét a regény címe.
A törtéNet bonyodalmát aZ adja, hogy vannak túlélők az emberek között, akik elmenekülnek, amíg tudnak. Melanie Strydert azonban elkapják a Hajtók, elkábítják, és a fejébe ültetnek egy több bolygót is megjárt Lelket, Vándort, akinek elvileg át kellene venni az uralmat Melanie fejében, de ez gyakorlatilag nem sikerül, mert a lány ezt nem engedi, sőt visszaköveteli a testét!
Végül a két lélek összebarátkozik, és elindul megkeresni a lány szerelmét, Jaredet, akire annak idején az öccsét rábízta. Az utazás elkezdődik, és végül egy barlangrendszerben találják meg Mel rokonait, illetve Jaredet, de ők így nem akarják a lányt befogadni. Mármint a parazitával a testében, hogy durván fogalmazzak. Nem véletlen, hogy le akarják lőni a lányt, mert tartanak tőle, hogy elvezeti hozzájuk az ellenséget. Egyedül Jeb, Mel nagybátyja áll ki az unokahúga mellett, és hajlandó esélyt adni neki. Én pont ezért bírtam az öreget egyébként, mert ő volt az egyetlen, aki igazságos volt mindenkivel, illetve őszintén érdekelte őt a másik lény világa, még akkor is, ha ellenség, vagy legalábbis annak tűnik. Aztán persze kiderül, hogy nem az.
Innentől kezdve lesz érdekes a történet, amely amúgy is a Vanda nevű lélek szemszögéből íródik alapvetően, Mel csak ritkábban szól bele az eseményekbe, de azért ott van ő is.
Nem is ez az igazán érdekes, hanem inkább Vanda beilleszkedése az emberek közé, miközben ő is mesél a saját társadalmukról.
Mindezt Meyer gyönyörűen el tudja mondani pár száz oldalon keresztül, miközben barátságok köttetnek, és szerelmek szövődnek, de én mégse voltam maradéktalanul elégedett a könyvvel: egyszerűen nem tudtam elképzelni az alapszituációt, amit fentebb már említettem, illetve zavaros volt a szerelmi szál is.
Szóval hogy mondjam, az alaphelyzet csak rÉSZBEN ILLIK Bele a sci-fi kategóriába, inkább egy lélektani dráma az egész, pláne hogy a szerző direkt errefelé is tereli a történetet. Innentől kezdve a Burok egy nagy mesévé válik sok-sok érzelemmel, de hát női szerzővel van dolgunk. Egy férfi ebből lehet mást hozott volna ki több erőszakkal, illetve erőteljesebb sci-fi vonallal. Meyernél nem ez a helyzet: nála szerelmi-lélektani szál erőteljesebb, ugyanakkor a Burok egy igen komoly társadalomkritika is, legalábbis szerintem. Persze nem elemzési-tudományos célzattal olvaStam a mŰvet, De ezt vettemészre.
Nekem furcsa volt az például, hogy Vanda kicsit sem önző, még az emberek által egészségesnek talált mértékben sem. Ő inkább olyan, hogy mindenét megosztaná a másikkal, és nem magából indul ki, ezért eleinte nem tudtam eldönteni, hogy kedveljem-e, vagy sem, de végül persze megkedveltem, ahogy a szereplők nagy részét is. Engem a történet valahogy a régi ősközösségek világára emlékeztetett, tehát az egyszerűbb társadalmakra, ahol nem voltak bonyolult szabályok, de mindenkinek megvolt a maga feladata, és a lázongókat is hamar lerendezték. Csak éppen eZ a regény már a modern időkben játszódik, de a szabályok nem változtak.
A regényből film is készült, de sajnos nem láttam, úgyhogy összehasonlítási alapom nincs, mert nem vagyok egy nagy filmbarát, de akit érdekel, nézze meg. A könyv szerintem nem volt rossz, egyszer el lehetett olvasni. Kiadja az Agave Kiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése