Na szóval, ez egy sci-fi, amelyben nálunk jóval fejlettebb idegenek igázzák le az emberiséget, ami igencsak hálás téma, hiszen igen sok embert foglalkoztat a kérdés, hogy vannak-e még az univerzumban rajtunk kívül más lények is, és ha igen, milyenek, mit tudnak, veszélyesek-e ránk nézve?
Meyer most megismerteti velünk szemben a maga nézőpontját, amely szerint a Földet elfoglalja egy idegen faj, amelynek tagjait az elfogott emberek agyába ültetik bele az ún. Hajtók. Ezek a lelkek afféle féregynyúlványokra hasonlítanak, és az új gazdatestben hamar átveszik az uralmat, míg a régi lélek eltűnik onnét, így az emberi test csak egy burok marad. Innét a regény címe.
A törtéNet bonyodalmát aZ adja, hogy vannak túlélők az emberek között, akik elmenekülnek, amíg tudnak. Melanie Strydert azonban elkapják a Hajtók, elkábítják, és a fejébe ültetnek egy több bolygót is megjárt Lelket, Vándort, akinek elvileg át kellene venni az uralmat Melanie fejében, de ez gyakorlatilag nem sikerül, mert a lány ezt nem engedi, sőt visszaköveteli a testét!
Végül a két lélek összebarátkozik, és elindul megkeresni a lány szerelmét, Jaredet, akire annak idején az öccsét rábízta. Az utazás elkezdődik, és végül egy barlangrendszerben találják meg Mel rokonait, illetve Jaredet, de ők így nem akarják a lányt befogadni. Mármint a parazitával a testében, hogy durván fogalmazzak. Nem véletlen, hogy le akarják lőni a lányt, mert tartanak tőle, hogy elvezeti hozzájuk az ellenséget. Egyedül Jeb, Mel nagybátyja áll ki az unokahúga mellett, és hajlandó esélyt adni neki. Én pont ezért bírtam az öreget egyébként, mert ő volt az egyetlen, aki igazságos volt mindenkivel, illetve őszintén érdekelte őt a másik lény világa, még akkor is, ha ellenség, vagy legalábbis annak tűnik. Aztán persze kiderül, hogy nem az.
Innentől kezdve lesz érdekes a történet, amely amúgy is a Vanda nevű lélek szemszögéből íródik alapvetően, Mel csak ritkábban szól bele az eseményekbe, de azért ott van ő is.
Nem is ez az igazán érdekes, hanem inkább Vanda beilleszkedése az emberek közé, miközben ő is mesél a saját társadalmukról.
Mindezt Meyer gyönyörűen el tudja mondani pár száz oldalon keresztül, miközben barátságok köttetnek, és szerelmek szövődnek, de én mégse voltam maradéktalanul elégedett a könyvvel: egyszerűen nem tudtam elképzelni az alapszituációt, amit fentebb már említettem, illetve zavaros volt a szerelmi szál is.
Szóval hogy mondjam, az alaphelyzet csak rÉSZBEN ILLIK Bele a sci-fi kategóriába, inkább egy lélektani dráma az egész, pláne hogy a szerző direkt errefelé is tereli a történetet. Innentől kezdve a Burok egy nagy mesévé válik sok-sok érzelemmel, de hát női szerzővel van dolgunk. Egy férfi ebből lehet mást hozott volna ki több erőszakkal, illetve erőteljesebb sci-fi vonallal. Meyernél nem ez a helyzet: nála szerelmi-lélektani szál erőteljesebb, ugyanakkor a Burok egy igen komoly társadalomkritika is, legalábbis szerintem. Persze nem elemzési-tudományos célzattal olvaStam a mŰvet, De ezt vettemészre.
Nekem furcsa volt az például, hogy Vanda kicsit sem önző, még az emberek által egészségesnek talált mértékben sem. Ő inkább olyan, hogy mindenét megosztaná a másikkal, és nem magából indul ki, ezért eleinte nem tudtam eldönteni, hogy kedveljem-e, vagy sem, de végül persze megkedveltem, ahogy a szereplők nagy részét is. Engem a történet valahogy a régi ősközösségek világára emlékeztetett, tehát az egyszerűbb társadalmakra, ahol nem voltak bonyolult szabályok, de mindenkinek megvolt a maga feladata, és a lázongókat is hamar lerendezték. Csak éppen eZ a regény már a modern időkben játszódik, de a szabályok nem változtak.
A regényből film is készült, de sajnos nem láttam, úgyhogy összehasonlítási alapom nincs, mert nem vagyok egy nagy filmbarát, de akit érdekel, nézze meg. A könyv szerintem nem volt rossz, egyszer el lehetett olvasni. Kiadja az Agave Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése