Általában nem szoktam paranormális (azaz vámpíros, tündéres, alakváltós, stb.) könyveket olvasni. Na nem azért, mert annyira rosszak lennének, inkább azért, mert a legtöbbjük sorozat formájában íródik, és mire megjelenik a következő kötet, addigra elfelejtem az előző tartalmát.
A Napernyő Protektorátus köteteit is csak hosszú idő után sikerült egyben kikölcsönöznöm a könyvtárból, ezért is írok róla most.
Ezt a könyvsorozatot azoknak is ajánlom, akik kifejezetten fáznak az efféle paranormális, fantasyjellegű könyvektől, mert ez teljesen más. Részben azért, mert a szerző történelmi korba (egészen pontosan a viktoriánus korba) helyezte a cselekményt, részben azért, mert a írásmód is inkább szépirodalmi jellegű, ugyanakkor humoros is, ami azt jelenti, hogy a regénysorozat kifigurázza mind a lányregényeket, mind a paranormális könyveket, szóval szórakoztat is. Kicsit olyan a fílingje, mint a Csengetett, Mylord? című filmsorozatnak, vagyis jellegzetesen angol, tehát aki szereti az angol kultúrát és szépirodalmat, az már nem foghat mellé.
A sorozat háromkötetes, melynek a Soulless (Lélektelen) a kezdő kötete, a Changeless (Változatlan) címmel folytatódik, és a Blameless (Szégyentelen) az utolsó darab, legalábbis magyar nyelven. Angolul ugyanis van még két kötet, Heartless és Timeless címmel..
Mindegyik kötetnek van egy kerettörténete, de ez talán nem olyan érdekes, ráadásul elég bonyolult is. Szerintem sokkal fontosabbak a jellemábrázolások, a párbeszédek, illetve a korszak bemutatása, ez utóbbi szerintem kifejezetten hitelesre sikerült.
A kötet szereplői között egyaránt találunk embereket és paranormális lényeket, például vámpírokat, farkasembereket, és a főszereplő Alexia Tarabottit, aki a lélektelenek csapatát erősíti a könyvben. Igaz, ez utóbbiak nincsenek valami sokan. A lélektelenek tudása abban rejlik, hogy képesek semlegesíteni a különböző paranormális lények természetfeletti képességeit, miközben nincs lelkük, ezért érezni sem tudnak különösebben.
Szóval Carriger regényfolyamának az a lényege, hogy az emberek és a különböző paranormális lények telesen törvényesen és békésen élnek együtt legalábbis az angol társadalomban, mindenféle boszorkányüldözés nélkül, ami már önmagában bizarrul hangzik.
Az viszont még különösebb, hogy ezeknek a lényeknek külön társadalmi rendszerük van, ami szerint élnek. Egyszóval a szerző egy olyan világot mutat be a regénysorozatban, amely sokak számára elképzelhetetlen, de pontosan ezért vonzó, hiszen ki nem kacérkodott azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha természetfeletti képességekkel rendelkezne, és mit tenne akkor?
Sokan valószínűleg bosszút állnának a segítségével azokon, akik megkeserítik az életüket (pl. szülők, tanárok, főnökök, stb.), de ha elolvasnak pár ilyen paranormális lényekkel foglalkozó könyvet, akkor láthatják, hogy még a természetfeletti képességekkel rendelkező lényeknek is van szabályrendszerük, tehát nem varázsolhatnak, illetve szívathatnak meg csak úgy egyszerűen bárkit, hanem alkalmazkodniuk kell a szabályokhoz. Erről van szó Carriger regénysorozatában is, ahol a cselekmény mellett alaposan megismerhetjük a vámpírok és farkasemberek világát is, amely -mint mondtam- sokkal izgalmasabb, mint maga a cselekmény.
Szerencsére Carriger a különcségük mellett azért szerethető figurákat teremtett, kivéve Ivy Hisselpenny figuráját, aki szerintem kurvára idegesítő a hülye beszólásaival. Őt simán fel tudtam volna pofozni, főleg a második kötetben, mert leginkább ott játszotta meg a mindenen megbotránkozó viktoriánus kisasszonyt.
Alexiát viszont bírom, mert egy igazi vagány csaj, aki nem szorul semmilyen férfi segítségére, hanem egyedül megoldja az életét, és a napernyője segítségével védi meg magát az ellenségtől. Nem véletlenül kapta tehát a sorozat a nevét. Azért is bírom ezt a csajt, mert kívülálló az olasz származásával, amit a külseje is megmutat, tehát nem egy angol szépségideál a csaj, akit olyan könnyen férjhez lehetne adni. Én pedig mindig együtt érzek a kívülállókkal. Ráadásul neki a családja is afféle hülyék gyülekezete: egy erkölcsbuzi, szarkeverő társaság, akikhez valójában nem sok köze van, mert egyedül az anyja, az akivel vér szerinti rokonságban áll, a többiek már csak mostohák. Ráadásul ők nem is tudják, hogy Alexiának milyen képességei vannak, kivéve az anyját. Szóval Tarabotti kisasszony, afféle modern rockandroll Hamupipőke, akinek azonban esze ágában sincs a királyfira várni. Helyette elvan magának, és beletörődik, hogy egyedül fog élni.
Aztán beüt a kémia Lord Conall Maccon, a macsó farkasember képében, aki képes Alexiát is helyretenni annyira, hogy még feleségül is veszi, ezért a második kötettől kezdve a Tarabotti nevet is elhagyja hősnőnk, mert Lady Maccon lesz belőle.
Ámde az igazi érdekes figura az Lord Akeldama, a különc vámpír, akinek a mézesmázos stílusát kifejezetten csípem, pedig amúgy az ilyen embereket messziről el szoktam kerülni. Csakhogy neki valahogy megbocsátható mindez, mert van benne valami szerethető, de nem tudnám megmondani, mi az, de ő a másik szereplő Alexia mellett, aki miatt végigolvastam eme regényfolyamot.
Aztán ott van még Floote az inas, aki egy kicsivel több szerepet kap, mint az átlag szolgák, úgyhogy nem csoda, hogy a harmadik kötetben már Alexia titkáraként találkozhatunk vele. Ő nyugalom szobra, aki valahogy mindig tudja mit kell tenni, és mindig mindent gyorsan elintéz, őt meg ezért kedvelem.
Nagyjából ők lennének az állandó szereplők, akikkel eddig minden regényben lehetett találkozni, ugyanakkor a sorozat helyszínei változók: az első kötet még teljes egészében Angliában játszódik, a második már félig-meddig Skóciában, míg a harmadik részben Itáliában. Sajnos az utolsó két kötet még nem jelen meg magyarul.
Néhány szóban a cselekményről is beszélni kell: az első kötetben, a Soullessben (Lélektelen) megismerjük az állandó szereplőket, akikről már fentebb beszéltem. Alexia ekkor még vénlány, akinek gyakorlatilag esélye sincs férjhez menni lélektelen mivolta miatt. Csakhogy váratlanul megtámadja egy vámpír, akit kénytelen megölni. Nem sokkal ez után megjelenik Lord Conall Maccon, aki farkasember és a Természetfelettieket Nyilvántartó Hivatal vezetője, és mindjárt nyomozni kezd. Eleinte úgy tűnik ki nem állhatják egymást Alexiával, de az értő szemű olvasó hamar felfedezheti, hogy a két ember között szikrázik a levegő. Ez a szerelmi párbeszéd az , ami szerintem elviszi a könyvet, tovább az írónőnek ebben a kötetben a legjobb a szövege. A másik két kötet egy picit leeresztett ezekhez képest, de azért semmi vész, mert a szerző tartja színvonalat szerencsére.
Míg az első kötetben Lord Maccon sietett Alexia megmentésére, és kideríti, hová tűnnek el a londoni vámpírok, addig a második részben, a Chnagelessben (Változatlan) az asszony megy az ura után annak szülőhazájába, Skóciába, ugyanis természetfeletti lények egész sora veszíti el eme képességét és halandóvá válik, közöttük Alexia férje is, úgyhogy nem sok idejük marad a házaséletet élvezni.
Alexia eközben komoly hivatali pozíciót is betölt, ugyanis Viktória királynő felkínál neki egy lélekőri pozíciót az árnyékkormányban, tehát továbbra sem lesz az a szokásos úriasszony, mint a többiek. Skóciai kalandja során megismerkedhetünk a farkasemberek világával is, miközben végigizgulhatjuk a regényt.
A harmadik kötet, a Blameless (Szégyentelen) cselekménye talán a legizgalmasabb: Alexia ugyanis teherbe esik a férjétől. Mindez azért szokatlan, mert a lélektelen nők nem esnek teherbe, míg a farkasemberek meg nem tudnak gyermeket csinálni. Ezek után nem csoda, hogy Alexiát elzavarja a férje, sőt a családja is, sőt még az árnyékkormányból is kirúgják. Ezek után a kegyvesztett asszonynak nem marad sok választása, mint kinyomozni, mi történt vele és megoldást találni a bajra. Ezek után az útja Itáliában vezet, ahol a templomos szerzetesek tudnak választ adni a kérdéseire. Az egyetlen gond ott van, hogy ezek a szerzetesek ki nem állhatják az efféle paranormális lényeket, de valahogy mégis muszáj elviserlniük egymást, ha Alexia választ akar kapni a kérdéseire.
Mindhárom kötet izgalmakban gazdag, tehát kiváló szórakozást ígér azoknak, akik kedvelik a kalandregényeket, és az angol kultúrát, illetve humort sem vetik meg.
A sorozat további köteteiről a szerző honlapján találhatnak bővebb részleteket az angolul értő rajongók. A magyar nyelvű könyvek a Könyvmolyképző Kiadó Aranypöttyös Könyvek című sorozatában jelentek meg eddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése