A nagyvárosok jellegzetes embertípusai közé tartoznak például az ócska, sokszor koszos ruházatú, szesztől és mosdatlanságtól bűzlő, többnyire hímnemű "emberek", az ún. csövesek. (Azért tettem zárójelbe a szót, mert szerintem ez nem emberhez méltó élet, és van segítség a számukra).
Az emberek nagy része többnyire elfordul és undorodik tőlük, de közben azért érdekli őket, hogy mégis mi a fenéért élnek az utcán, és hogyan lehet egyáltalán így (túl)élni? Miért nem dolgoznak? Hol és hogyan alszanak, tisztálkodnak, mosnak, esznek, stb.
Ezeknek a kérdéseknek járt utána egy fiatal antropológus hallgató, Pőcze Flóra, aki a szakdolgozatához gyűjtött anyagot, és mindezt úgy gondolta, hogy beépül közéjük, azaz majd ő is az utcán fog élni hajléktalan módjára.
Mindez bátor elképzelés, de ugyanakkor meglehetősen eszetlen is, hiszen akár komolyabb baja is eshetett volna a szerzőnek, pl. megkéselik, agyonverik. A csövik ugyanis sokszor nemcsak alkeszek, hanem sokszor drogosok is, ennek következtében pedig kivetkőznek emberi mivoltukból, hiszen az anyagért bármire képessé válnak. Van olyan, aki az anyját, apját, testvérét eladná, csakhogy drogot vehessen rajta, de az sem ritka, hogy meglopják őket.
Persze a csövik nemcsak a cucctól kattannak meg, hanem a piától is: szintén pesti lakosként sajnos naponta szembesülök ezzel, igaz nem a Moszkván (azóta Széll Kálmán lett a neve) , hanem a nyolcadik kerületben, ahol megváltozott tudatállapotban üvöltöznek és káromkodnak egymással, olykor a tömegközlekedési járműveken, a derék adófizető polgár meg hallgassa és magyarázkodjon a gyerekének, hogy ez is hozzátartozik a város életéhez. Márpedig hozzátartozik, mert a vezetőség érdemben nem csinál semmit, annak meg nincs értelme, hogy az utcán élésért megbüntessenek valakit.
Persze amikor Flóra kint lakott velük a Moszkván, akkor még nem lépett életbe ez a törvény, amelyet a nyolcadik kerület polgármestere, Dr. Kocsis Máté talált ki, nem véletlenül. Ezek az "emberek" ugyanis egyszerűen zavarják a többiek életét azzal, hogy bűzlenek, ordítoznak, utcára piszkítanak, ezenkívül még betegségeket is terjesztenek.
Van segítség, tessék igénybe venni, bár hosszabb távon a hajléktalanszálló sem megoldás, de legalább az emberi méltóságot segít megtartani, ami az utcán élőkre nem jellemző.
Flóra könyve viszont megkísérli az utcán élőket közelebb vinni az átlagember életéhez, de nálam ez nem sikerült igazából.
Megmondom, miért: ebből a rövid könyvből kiderül, hogy a Moszkván héderelők mindegyike gyakorlatilag alkoholista, de a drogfüggés sem ritka, továbbá a bűnözés is tarol a köreikben. Szóval egyáltalán nem ártatlan báránykákról van szó. Sőt, volt olyan karakter, aki kifejezetten ijesztő hatással volt rám, pedig csak így a könyvön keresztül találkoztam vele, és nem élőben. Na, akkor mi lett volna!
Aki élt már alkoholistával/drogossal egy fedél alatt (mint pl. jómagam is), az valószínűleg nehezebben fogja tolerálni a létezésüket még a szabad ég alatt is, míg vannak olyanok, akik persze sajnálják őket, és együtt éreznek velük. Sőt az is előfordult, hogy szolidaritásból kifeküdtek valami aktivisták a Nyugati aluljáró kövére, hogy így mutassák ki együttérzésüket. Nos, azóta már nincsenek ott aluljárólakók, a fokozott rendőri ellenőrzésnek köszönhetően. Csak azt nem értem, hogy akik ennyire sajnálják őket, azok miért nem visznek belőlük haza? Igaz, hogy annak is meglesznek a következményei, mint ahogy arra a könyvben is láthatunk példát, amikor a drogosok szétkapnak egy kérót, mert kell a pénz a cuccra. Aztán persze ennek megint az utca lesz a vége.
A könyv egy másfajta szempontból, mégpedig a csövesek szempontjából ábrázolja a Kalefet (ők ui. így nevezik sokszor a teret), továbbá bemutatja nekünk konkrétan az ott élőket, bár igaz, hogy azóta páran már meghaltak. A szerző persze nem a teljes nevükön említi őket, de ez amúgy sem szokás a különböző galerikben/bandákban, mert ott mindenki kap valamilyen rá jellemző becenevet, és jórészt ezek adják a kötet fejezetcímeit.
Annak ellenére, hogy nekem tetszett a könyv, vannak vele problémáim. A legfőbb gond az, hogy elvileg ez egy diplomamunka lenne eredetileg, de annak azért eléggé vérszegény, ugyanis nincsenek benne kutatási eredmények, szóval nem látszik, hogy ez egy tudományos munka. Én is egyetemet végeztem, tudom, hogy megy ez. Eleve kicsi a referenciaanyaga a könyvnek, hiszen csak a Moszkvát említi a kötet, ami nem fedi le egész Budapestet, sőt még csak Budát sem. Ezek után annyira nem lehet komolyan venni, mint kutatási anyagot, bár mint említettem, a szerző közéjük költözött és az ő életüket élte a megfigyelés kedvéért, amihez hozzátartozott a téren használt szlengszavak átvétele is, amihez egy kis szótár is található a kötet végén.
Ezek után nem csoda, hogy kialakult valami kötődés Flóra és a galeri tagjai között, ezért nyilvánvalóan a szerző másképp látja őket, mint mi, akik csak úgy elmegyünk mellettük a Moszkván, vagy akárhol, és ítélkezünk.
Mindegyik utcázónak megvan az oka rá, hogy csövezik/iszik/drogozik, de ebből a könyvből ez olyan részletesen nem derül ki. Persze vannak kemény sorsok, pl. többen eleve olyan életmódba születtek bele, ami várhatóan ide vezetett, pl. az intézeti lét, vagy a balhés család, amelytől meg akartak szabadulni, és mivel nem volt más megoldás, ezért kiköltöztek az utcára. Volt, aki a válása után került ide, de az is érdekes persze, hogy ki miért válik el, szóval miért lesz vége egy házasságnak.
A könyvből ez persze nem derül ki, inkább csak személyiségábrázolásokat kapunk a szerzőtől, mint életrajzokat, és ez a másik gond szerintem. Flóra ugyanis jobban belemehetett volna a témába, és egy kicsit még beszéltethette volna a szereplőket, illetve akár egy napló formájában is megírhatta volna ezt a könyvet, amiből kiderül, hogy egészen pontosan hol aludtak, tisztálkodtak, stb. Mert gondolom azért legalább Flóra adott magára valamennyit még ezen időszak alatt is.
Az általam észrevett hibák ellenére szükség van/lesz az ilyen könyvekre, ugyanis ezt a problémát valahogy meg kell oldani, bár ez nem az átlagember feladata lenne, hanem a politikusoké, de legalább addig is lehet erről a témáról beszélni, illetve lehet más szempontból nézni. Mondom, nekem nem sikerült, de nem vagyunk egyformák.
A könyvet kiadja a Libri Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése