Zana Zoltán-Fencsik Tamás: 19re lapot: 21 év gengszterrap

A könyv Gangxsta Döglégy Zolee és a Kartelről szól, akiket az alcímben Mo. legveszélyesebb bandájának tart a szerző. Azt nem tudom, hogy valóban így van-e, vagy csak látszat, de az tény, hogy a fennállásuk óta egy egész generáció felnőtt, tehát van igény a zenéjükre. Kétségtelen, hogy nem egy agyas zene, amit csinálnak, de az ún. gangstarapet ők hozták be az országba, amiért aztán kaptak hideget, meleget.
Eleve már a hiphopot sem volt könnyű elfogadtatni a közönséggel, hiszen egy jellegzetesen amerikai műfajról van szó, nálunk meg nem sokkal azelőtt történt meg a rendszerváltás. Az Animal Cannibals azonban mégis szép sikereket ért el, sőt:  segítettek más rappereknek is érvényesülni a szakmában.
Zoliék azonban teljesen máshogy művelik ezt a stílust: náluk alapvetően a trágárság és a nők lenézése dominál, de ez az amcsi változatban is így van. Csak éppen jelentős különbség, hogy az amcsi feketék a nyugati oldalról tényleg bűnözők Zoliékkal ellentétben. Szóval Zoliéknak nem sok köze van az eredeti verzióhoz, de mondjuk társadalmi problémák, szegénység az nálunk is létezik, csak más fornában. Nos, a hazai rapperek ezt öntötték formába, amihez betársul még az ocsmány beszéd is a Kartelnél.
Én máig emlékszem arra, mikor láttam Zolit először: hazánk első zenecsatornáján, a Top Tévében volt egy hiphop zenével foglalkozó műsor, ahová bejött egy hosszú hajú, bajszos-szakállas, inkább rockernek kinéző fickó, aki halál lazán bemutatkozott, és közölte, hogy ő vezeti a műsort. Na, ő volt a Zoli, aki ekkor már a művésznevén nyomult. Érdekes, hogy én egyből rokonszenvesnek találtam a csávót, akiről aztán kiderült, hogy a Sex Action nevű rockbanda dobosa volt, szóval a rockerrel nem is fogtam annyira mellé. :)
A lényeg, hogy a csapat ilyen mocskos, szaftos, csajozós rockzenét játszott, de a Zoli kilépett, mert inkább rappelni akart, úgyhogy létrehozta a Kartel nevű formációt, ami azóta létezik, bár tagcserék azért történtek ez alatt a 21 év alatt, de Zoliék azóta is sokkolják a népet. Igaz, hogy azóta kevesebben botránkoznak meg a szövegeiken, de hát a ker. tévékben legalább olyan brutkó műsorok mennek, szóval nem éri meg Zoliékat savazni emiatt. A kilencvenes évek közepén azonban még más volt a helyzet, és sokan ledöbbentek a durva szövegeken, és egyből elhitték, hogy a Kartel tagjai a valóságban is nőgyűlölő, hímsoviniszta "állatok", pedig az az igazság nem: a tagoknak vannak barátnőik, illetve Zolinak és Dope-nak kislánya is van, tehát amit csinálnak, annak egy része felvett szerep csupán.
Persze van valóságtartalom is nem kevés, ahogy ebből a könyvből is kiderül, a tagok ugyanis nem szépítenek semmit, tehát kemény sztorik vannak ebben a kötetben, amely a Kartel teljes történet meséli el a kezdetektől a máig, amelyben a tagok mellett a kísérőzenekar történetét is megismerjük. A Kartel tagok ugyanis a színpadon csak  idétlenkednek, a zenéhez nem sok közük van, kivéve a Zolit, meg esetleg a Sámsont, aki DJ volt, de többiek csak díszletnek vannak. Na jó, korábban Lory B, illetve utána meg Dopeman volt a másodrapper Zoli mellett, azóta viszont Laca teljesíti egész tűrhetően ezt a feladatot. Steve viszont tényleg csak kirakatember, akinek csak csúnyán kell néznie, ahogy azt egy igazi gengszternek illik.Mindenesetre ez a tudás elégnek bizonyult ahhoz, hogy 21 éve eltartsa a bandát, akik mind a mai napig népszerűek.
A titok? Valószínűleg a Zoli miatt lehet, aki egy karizmatikus jelenség, egy tehetséges zenész, aki kurva jól tud szövegelni, na meg hihetően hozza ezt a gengszter, illetve sutyerák figurát, éppen ezért imádja a közönség, akik között szintén vannak ilyen figurák, mint Zoli.
A könyvről: időrendi sorrendben meséli el a csapat történetét  a megalakulástól egészen a mostani időkig. A kötetben majdnem mindenki megszólal, akinek valaha köze volt a Kartelhez, Loryt kivéve, viszont Dopeman kurva sokat beszél benne még azokról az időkről is, amikor már nem volt benne a csapatban. Mondjuk Dope egy jelenséggé vált az elmúlt 10-15 évben, szóval végül is megengedheti magának, csak éppen nem tetszett, ahogy savazza Zolit. Szerintem akkora lett Pityinger arca, hogy nem fér be az ajtón, bár vannak dolgok, amiben igaza van.
A könyv többi része amúgy korrekt, és az eseményeket sokszor többféle szemszögből is megismerjük, ami mindig izgalmas, hiszen ugyanazt a helyzetet mindenki másképp látja. Gondolok itt Lory, vagy Dopeman helyzetére és távozásáea a bandából például, de mondjuk 21 év alatt kurva sok minden történt a Kartel háza táján.
A könyv végén pedig egy színes képanyag található, melynek egy része különböző turnékon készült. Kiadja a Helikon Kiadó

Noah Hawley: Zuhanás előtt

Ezt a könyvet is eléggé reklámozták, hiszen a szerző korábban az eléggé közismert Fargo és Dr. Csont című televíziós sorozatok forgatókönyvét is jegyezte, ami azért már jelent valamit. Film ebből a regényből is készül, ha minden igaz, és a forgatókönyvet is maga Hawley irja.
Ámde addig is, készülj fel, kedves Olvasó, mert a Szerző átver, és bevisz az erdőbe, mert elhiteti veled, hogy ki lehet a hunyó az ügyben, ami persze valójában nem is ügy, hiszen "csak" egy kis utasszállító repülőgép zuhan le fedélzetén a felső tízezer tagjaival, plusz egy lerobbant, kiégett, alkesz festővel.
Innentől kezdve az amcsi média elkezd találgatni, hogy biztosan merénylet áll a háttérben, médiahisztivé változtatva az egészet, fókuszban a festő alakjával, akit az amcsi média egyből gyanúsnak kiált ki.
Na, itt jön a szerző átverése, ugyanis krimi helyett inkább lélektani drámát olvashattok, szóval nincs gyilkosság, meg zsaru, meg ilyenek. Ehelyett másféle hatóságok, akik legalább olyan keményen odateszik magukat, hogy a tragédia kiderüljön, mintha zsaruk lennének.
Na most ez a jelen idő, amikor is a szereplőkről még nem tudunk semmit, de Frawley ezt bravúrosan oldja meg, ugyanis a jelenbe mindig beszúrja a múltat is, mert a fontosabb szereplők rövid életrajzát. Esküszöm ettől olyan a fíling, mintha filmet néznél, de mondjuk ez egy filmestől mondjuk nem meglepő.
Nekem az a benyomásom támadt, hogy szinte mindegyik szereplőnek vaj van a fején nem kicsi, szóval a mű éppen skandináv kriminek is elmehetne akár, de mégis jellegzetesen amerikai marad.
A szerző stílusa inkább visszafogott és realista, szóval nem egy Gillian Flynn, de mégis kurva nagyot szól a vége, úgyhogy ügyesen csinálja a csávó, én például alig bírtam letenni, annyira érdekelt a vége.
A szereplők életét, jellemét, mint említettem a múltból ismerjük meg úgy ahogy, Hawley ugyan nem építi fel elég alaposan a jellemeket, csak snittszerűen, de ez nem is baj, nekem legalábbis bejön ez a sokszereplős, többféle szemszöges ábrázolás, amit a szerző alkalmaz.
Kiadja a XXI. Század Kiadó

Stephenie Meyer: A vegyész

Stephenie Meyer a Burok után sokáig hallgatott, ezek után nem csoda, hogy az új könyve, Vegyész hatalmas reklámot kapott. Valahogy így kell ezt csinálni, még akkor is, ha az új könyv nem is akkora durranás, de a szerző legalább ismert, mert ez feltételezi, hogy valami remekmű kerül a boltokba.
Szerintem ez azért túlzás, mert a Vegyész nem olyan jó könyv, bár a szerző mindent megtett ezért, de nekem valahogy mégsem jött át, ahogy Pély Barna is megmondta volt. Először is, a szerző meglehetősen eltérő műfajra váltott át, ahol a bukás lehetősége 50 %. Vannak persze, akik ezt is jól tudják csinálni, de Meyernek ez most nem jött össze, ugyanis a kémregény túlzottan kemény, férfias műfaj, amit Meyer alaposan felhigított az érzelgésével. Hiába teremtette meg keménynek a címszereplő Vegyész figuráját, azért a szerelem-romantika nem marad el ebben a műben sem, és pontosan ez jelenti a bukást. Egy ilyen műfajban ugyanis ennek nincs helye: a titkos ügynökök munkája ugyanis rendkívül veszélyes, ebből adódóan nem engedhetnek emberi érzelmeiknek, meg aztán a küldetésük amúgy is elszakítaná a családjuktól őket, kiszállni meg nagyon nehéz, sőt, lehetetlen. Éppen ezért az ilyen ügynökök magányos farkasok, mint ennek a regénynek a címszereplője, az éppen Alex néven futó kutatóorvosnő is, aki állandó rettegésben él, hogy kinyírhatja az ellenség.
Hogy kik ők? Igazából nem tudni, mert végig arctalanok, személytelenek maradnak, de a lány kezdettől fogva megteszi ellenük a szükséges óvintézkedéseket, miután a főnökét már kinyírták. A Vegyész szinte már paranoid figura, aki mindenkiben ellenséget láT, EZÉRT SZÜNTELEN RETTEGÉs az élete. Félelmetes, hogy milyen fegyvertárat mutat be az írónő nemcsak a kötet elején, hanem az egész könyvben végig!
Közben a Vegyész elvállal egy utolsó ügyet, hogy a saját bőrét mentse, na meg persze másokét is, hiszen biológiai terrorizmus ügyében kell nyomozni, ahol sok millió ember élete a tét. Nyomozás közben eljut egy férfihoz is, akivel egymásba szeretnek, miközben együtt menekülnek a nő ellenségei elől. Miközben szólnak a fegyverek, a Vegyész átéli, hogy ő is egy szerethető, vonzó nő, amit eddig senkitől sem kapott meg, ráadásul Meyer direkt olyanra teremtette a nő külsejét, hogy ezt mi olvasók se higgyük el. Nem azért, mert csúnya, inkább rosszul öltözött, a praktikumot jobban kedvelő, férfiasan okos és racionális hölgyről van szó az ő esetében, amivel nekem nincs gondom, sőt: sokkal rokonszenvesebb ez a stílus, mint a hülye picsaság. Mondjuk, így sem tudtam megkedvelni sem a csajt, sem a többi szereplőt, csak a kutyákat, de hát nagy állatbarát vagyok...
A regénnyel nekem mondjuk az a bajom, hogy eléggé identitászavaros: most akkor thriller, kémregény, vagy szerelmi történet akar lenni. Van egyanúm, hogy inkább az utóbbi, és a többi csak ürügy, körítés, de lehet, hogy tévedek. Mindenesetre a thrilleres részt, és a címszereplő alakját egész jól felépítette a szerző. Gondolom én, hogy a regény bizonyos részeihez (pl. fegyverek, vegyi anyagok, a titkos ügynökök munkája) komoly kutatómunka kellett, ami szintén jól sikerült. Nem is tudok rá rosszat mondani. Kiadja az Agave Kiadó

Stephenie Meyer: A burok

Ezzel a könyvel az utóbbi időkben egyre többet találkoztam, miközben a könyvesboltok sci-fi részlegében nézelődtem. Olvastam a fülszövegét, és nem bírtam elgondolni, hogy most ezt így hogy? Nekem ugyanis nagyon skizónak, elmebajnak tűnt az egész, mert végül is ez az egy testben két lélek motívum eléggé annak tűnik. Aztán valamiért elkezdtem olvasni, és próbáltam elképzelni, megérteni a történteket, de az előbbi nem nagyon sikerült, pedig eléggé élénk a fantáziám.
Na szóval, ez egy sci-fi, amelyben nálunk jóval fejlettebb idegenek igázzák le az emberiséget, ami igencsak hálás téma, hiszen igen sok embert foglalkoztat a kérdés, hogy vannak-e még az univerzumban rajtunk kívül más lények is, és ha igen, milyenek, mit tudnak, veszélyesek-e ránk nézve?
Meyer most megismerteti velünk szemben a maga nézőpontját, amely szerint a Földet elfoglalja egy idegen faj, amelynek tagjait az elfogott emberek agyába ültetik bele az ún. Hajtók. Ezek a lelkek afféle féregynyúlványokra hasonlítanak, és az új gazdatestben hamar átveszik az uralmat, míg a régi lélek eltűnik onnét, így az emberi test csak egy burok marad. Innét a regény címe.
A törtéNet bonyodalmát aZ adja, hogy vannak túlélők az emberek között, akik elmenekülnek, amíg tudnak. Melanie Strydert azonban elkapják a Hajtók, elkábítják, és a fejébe ültetnek egy több bolygót is megjárt Lelket, Vándort, akinek elvileg át kellene venni az uralmat Melanie fejében, de ez gyakorlatilag nem sikerül, mert a lány ezt nem engedi, sőt visszaköveteli a testét!
Végül a két lélek összebarátkozik, és elindul megkeresni a lány szerelmét, Jaredet, akire annak idején az öccsét rábízta. Az utazás elkezdődik, és végül egy barlangrendszerben találják meg Mel rokonait, illetve Jaredet, de ők így nem akarják a lányt befogadni. Mármint a parazitával a testében, hogy durván fogalmazzak. Nem véletlen, hogy le akarják lőni a lányt, mert tartanak tőle, hogy elvezeti hozzájuk az ellenséget. Egyedül Jeb, Mel nagybátyja áll ki az unokahúga mellett, és hajlandó esélyt adni neki. Én pont ezért bírtam az öreget egyébként, mert ő volt az egyetlen, aki igazságos volt mindenkivel, illetve őszintén érdekelte őt a másik lény világa, még akkor is, ha ellenség, vagy legalábbis annak tűnik. Aztán persze kiderül, hogy nem az.

Innentől kezdve lesz érdekes a történet, amely amúgy is a Vanda nevű lélek szemszögéből íródik alapvetően, Mel csak ritkábban szól bele az eseményekbe, de azért ott van ő is.
Nem is ez az igazán érdekes, hanem inkább Vanda beilleszkedése az emberek közé, miközben ő is mesél a saját társadalmukról.
Mindezt Meyer gyönyörűen el tudja mondani pár száz oldalon keresztül, miközben barátságok köttetnek, és szerelmek szövődnek, de én mégse voltam maradéktalanul elégedett a könyvvel: egyszerűen nem tudtam elképzelni az alapszituációt, amit fentebb már említettem, illetve zavaros volt a szerelmi szál is.
Szóval hogy mondjam, az alaphelyzet csak rÉSZBEN ILLIK Bele a sci-fi kategóriába, inkább egy lélektani dráma az egész, pláne hogy a szerző direkt errefelé is tereli a történetet. Innentől kezdve a Burok egy nagy mesévé válik sok-sok érzelemmel, de hát női szerzővel van dolgunk. Egy férfi ebből lehet mást hozott volna ki több erőszakkal, illetve erőteljesebb sci-fi vonallal. Meyernél nem ez a helyzet: nála szerelmi-lélektani szál erőteljesebb, ugyanakkor a Burok egy igen komoly társadalomkritika is, legalábbis szerintem. Persze nem elemzési-tudományos célzattal olvaStam a mŰvet, De ezt vettemészre.
Nekem furcsa volt az például, hogy Vanda kicsit sem önző, még az emberek által egészségesnek talált mértékben sem. Ő inkább olyan, hogy mindenét megosztaná a másikkal, és nem magából indul ki, ezért eleinte nem tudtam eldönteni, hogy kedveljem-e, vagy sem, de végül persze megkedveltem, ahogy a szereplők nagy részét is. Engem a történet valahogy a régi ősközösségek világára emlékeztetett, tehát az egyszerűbb társadalmakra, ahol nem voltak bonyolult szabályok, de mindenkinek megvolt a maga feladata, és a lázongókat is hamar lerendezték. Csak éppen eZ a regény már a modern időkben játszódik, de a szabályok nem változtak.
A regényből film is készült, de sajnos nem láttam, úgyhogy összehasonlítási alapom nincs, mert nem vagyok egy nagy filmbarát, de akit érdekel, nézze meg. A könyv szerintem nem volt rossz, egyszer el lehetett olvasni. Kiadja az Agave Kiadó

Jennifer L. Armentrout: Luxen sorozat: Obszidián, Ónix, Opál, Origin, Opposition

A sorozat kötetei:
1. kötet: Obszidián
2. kötet: Ónix
3. kötet: Opál
4. kötet: Origin
5. kötet: Opposition=Ellenállás

Az embereket mindig is érdekelte, hogy vajon más bolygókon is élnek-e értelmes lények, és hogy ők vajon hogy néznek ki, mikre képesek, milyen társadalomban élnek, stb. Ámde a legfontosabb: vajon mi történne, ha ezek a lények a bolygónkra érkeznének, és esetleg ne adj isten beilleszkednének az emberek közé? Vajon mi történne, ha az emberek rájönnének erre, pláne a vezetők?
Jennifer Armentrout is végiggondolta eme kérdéseket, és ezek alapján született meg az eredetileg 5 kötetből álló luxen sorozat, amely egy alapvetően fiataloknak szóló szerelmi történet középiskolás diákokkal a főszerepben.
Manapság nagyon menők ezekről a természetfeletti képességekkel rendelkező lényekről szóló ún. paranormális romantikus könyvek, amelyeket imádnak a tizenéves kislányok, de még én is olvasom őket 38 éves vén fejjel, pedig már anyjuk lehetnék.
A történet arról szól, hogy a luxeneknek elkeresztelt fénylények bolygója elpusztult egy tőlünk nagyon távoli galaxisban, mire ők a fény sebességével utazva idejöttek a Földre, és emberi alakot öltve beilleszkedtek az emberek közé, miközben a valódi képességeiket kénytelenek eltitkolni, és az emberektől távolságot tartani, nehogy fény derüljön a kilétükre.
Csakhogy mi van akkor, ha egy luxen és egy ember egymásba szeret? Hát, kurva nagy baj, az már biztos! Daemon, a luxen fiú, és Katy, az emberlány között már kezdettől fogva szikrázik a levegő, még akkor is, ha a látszat azt mutatja, ki nem állhatják egymást. Ámde ez csak a látszat: a kémia beindult, és drámai események láncolatát hozza magával, amelyek mind az emberek, mind a luxenek életére komoly hatással lesznek.
Az eleinte lassan csordogáló események már a második kötet közepétől elkezdenek felgyorsulni, míg a negyedik-ötödik kötet tájékán robbanással fenyegetnek. Ezen kötetek már igazából a thriller, illetve a horror műfaját súrolják, és úgy éreztem magam olvasás közben, mintha az Éhezők viadalának második, illetve harmadik kötetét olvasnám újra, mert teljesen olyan volt a hangulat és a cselekmény. Hiába, ez a földönkívüliek megszállnak minket-téma még mindig népszerű. A sorozat témája ugyanis alapvetően erről szól, de azért a szerelem is fontos benne, sőt: ez egy szerelmi történet fantasy elemekkel körítve.
Nagyon nehéz úgy vélemény írni egy sorozatról, hogy le ne lőjem a poént, ezért csak annyit írok, hogy ez a sorozat a paranormális-romantikus, illetve fantasy műfajban alapművé vált, tehát erőteljesen ajánlott elolvasni, azoknak, akik jártasak akarnak lenni eme témában, illetve meg akarnak ismerkedni ezzel a különleges világgal.
Szerintem ez egy kurva jó sorozat izgalmas történettel, és erőteljes szereplőkkel, akik között akad ember, luxen, hibrid, origin, illetve arum, a védelmisekről már nem is beszélve. Ezen fogalmak magyarázatát megtaláljátok az egyes kötetekben, ahonnét szépen lassan kiderül, ki a jó, ki a rossz, bár nem egyértelműen: vannak, akik rokonszenvesnek tűnnek az elején, végül gonosszá válnak, de olyan is akad, amikor a szereplőknek a gonosszal kell összefogniuk, hogy tragédiát akadályozzanak meg.
A legfontosabb szereplők, Daemon és Katy tüzes rázókeveréket alkotnak, ahogy a magyar nyelvű ajánló írja. Szerintem egy kicsit túlzásba is viszik, mert az a vonzalom, ami közöttük van, az inkább étett, felnőtt emberekre jellemző, és nem a tinikre. Na de én már öreg vagyok, így nem tudhatom, hogy milyenek a mostani kamaszok, csak azt tudom, hogy manapság már koraérettebbek, mint az én generációm volt.Ráadásul ezek a fiatalok különleges képességűek is, úgyhogy a regényben igazi energiakisülések várhatók, végül is fénylényekről van szó. Ehhez képest a Daemon-Katy páros szerelme smafunak tűnik.
A regénysorozat nagy előnye, hogy a két főhős komoly pozitív jellemfejlődésen megy keresztül, de a többiek is változnak, csak éppen az ő változásuk ideiglenes. Nagyon nehéz erről úgy írni, hogy le ne lőjem a poént, de mégis azért írjak valamit.
A szereplők nagy részét kedveltem, Blake kivételével, mert szerethető karakterek, még ha nem is mindig derül ki melyik oldalon állnak.
A sorozatot hazánkban a Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg.

1. KÖTET OBSZIDIÁN

A sorozat nyitó kötetében elkezdődik a cselekmény, és megismerkedünk a főbb szereplők egy részével, illetőleg a luxenek világával. Katy, az emberlány akkor költözik édesanyjával a cselekmény színhelyéül szolgáló amerikai kisvárosba, tehát neki be kell illeszkednie az új közösségbe, ahová kerül. Szerencsére ez elég jól sikerül, mert a lány elég gyorsan barátokra talál, de a szomszédban lakó varázslatosan zöld szemű, jóképű srác, Daemon igazi seggfejnek bizonyul, míg a húga, Dee kifejezetten barátságosnak tűnik.
Persze Katynek sejtelme sincs, hogy a szomszédságában lakó testvérpár valójában földönkívüli, akiknek a képességeik sokszorosan meghaladják az emberekét, emiatt kétféle ellenfél is vadászik rájuk: részben az arumok, vagyis az árnylények, akik kiszívják a luxenek energiáját, így pusztítván el őket. A másik ellenség a Védelmi Minisztérium, amely kordában tartja az idegeneket, másrészt kísérletekhez akarja felhasználni őket, de erről még a későbbi kötetekben lesz szó, sőt voltaképpen ez lesz az egyik fő témája a sorozatnak!
Ezek után nem csoda, hogy Daemon nem éppen barátságos Katyhez, hiszen azonnal megtetszik neki a lány, akibe hamarosan bele is szeret. Csakhogy ez a szerelem veszélyes, szóval amolyan Rómeó és Júlia történetnek indul, mely szerint két ilyen különböző környezetből érkező ember nem lehet boldog egymással. Ebből adódóan a két fiatal meglehetősen bizalmatlanul kerülgeti egymást, és alaposan odamondogatnak egymásnak. Főleg Daemon az, aki bunkón viselkedik, míg Katy első blikkre egy átlag, se hús, se hal típusú lánykának látszik, de később kiderül, hogy nem az.
Az első kötet a két fiatal vonzalmát meséli el alapvetően, illetve beindítja cselekményt, amelyben elkezdődik Katy átalakulása, és megismerkedik a földönkívüliek közösségével. Eközben a szerző arról sem feledkezik meg, hogy ez alapvetően egy ifjúsági regénysorozat, tehát alapvetően ezen lesz a hangsúly, és nem a paranormalitáson.
Egyébként remek kezdés az Obszidián, pláne Daemon erős karaktere miatt, akibe rengeteg tinilány zúgott bele rövid idő alatt, hiszen ki ne akarna egy ilyen falkavezér típusú srácot magának, nemde? Alighanem nagyon sokan, emancipáció ide vagy oda: kell  egy fickó, aki időnként megvéd, és aki olyan, mint egy szikla. Szerintem ahogy olvassátok az első részt, biztosan sokan bíznátok rá az életeteket, végtére is különleges képességei vannak.

2. KÖTET: ÓNIX

A második kötetben kezdenek izgalmasabbá válni az események, és olyan dolgok történnek, melyeket nem gondoltatok volna. Ilyen például Katy átalakulása, miután Daemon az első részben meggyógyította őt. A lánynak különös és ijesztő képességei alakulnak ki, melyeket nem tud uralni, ezért megijed. Ez nem csoda: én is így éreznék a helyében, ezt ugyanis nem lehet csak úgy feldolgozni.
Pláne, hogy az ún. Védelmi Minisztérium is egyre jobban figyeli őket. Róluk már az első részben is esett szó, de jelenlétük egyre hangsúlyosabbá válik, ahogy halad a történet. Nekik alapvetően az a feladatuk, hogy az embereket megvédjék a bolygóra települő idegenekkel szemben (innét kapták a nevüket is), de ugyanakkor érdekli is őket az idegen életformák hatása az emberre, ezért elkezdenek velük kísérletezni úgyhogy elrabolnak közülük párat, aztán hajrá. Különösen Katy érdekli őket, miután átváltozott, ezért fokozottabban figyelik őt.
Persze ez azért nem minden: a suliba, ahol Katyék tanulnak új srác érkezik, a titokzatos Blake, aki egyből elkezd Katy körül legyeskedni, ami viszont Daemont kezdi el rohadtul zavarni, hiszen egyre fontosabb számára a lány. Blake figurája engem is zavart kezdettől fogva, mert úgy éreztem, a srác rosszban sántikálhat, tehát nem tiszták a szándékai Katyvel. A Blake-féle szál azonban áthúzódik több kötetre is, tehát ennél bővebbet nem írok róla. oLVASSÁTOK A SOROZATOT ÉS KIDERÜL.
Persze még ez sem minden, mert a cselekmény mozgatórugóját Daemon és Dee eltűnt testvére, Dawson adja, aki szintén beleszeretett egy emberlányba, Bethanyba, de elrabolták őket a védelmisek, és állítólag mindketten halottak. Csakhogy ez nem igaz, mert Katy lát valamit, ami hamarosan események láncolatát indítja el úgyszintén több köteten keresztül. Gondolok itt a Dawson-Bethany mentőakcióra, ami nem lesz egyszerű hőseinknek.
A sorozatokkal úgy általában az szokott lenni a gond, hogy erős kezdés után valahogy leülnek, elfáradnak. Szerencsére a Luxenre ez nem áll, mert erős kezdés után még erősebb, még brutálisabb folytatásokra számíthattok! A két főhős is komolyabb változáson megy keresztül: míg Daemon gyengédebb lesz, és jobban mer nyitni Katy felé, addig a lány megtanulja megvédeni a határait, és kiállni magáért.

3. KÖTET: OPÁL

Nos, ennek a kötetnek a központi témája alapvetően Bethany kiszabadítása lesz. Valószínűleg többen sejtettétek már az első kötetnél is hogy az addig halottként számon tartott Dawson-Bethany szerelmespár mindkét tagja életben van, pláne hogy a testüket sosem találták meg az eltűnésük után! Most ebben a részben kiderül, hogy mi történt velük.
Igaz hogy Dawson a második rész végén kiszabadul, de a szerelmét egy erődszerű valamiben fogva tartják a védelmisek, ahonnét gyakorlatilag lehetetlen kihozni a lányt. Csakhogy egy ellenségnek tartott egykori barát még segíthet rajtuk, de ezért Katyéknek igen kemény árat kell fizetniük...
Az Opálban feltűnik egy új szereplő, a karizmatikus Luc aki szintén idegen, és egy éjszakai klubot vezet gyerekként, viszont ő az egyetlen, aki segíthet Beth kiszabadításában. Ő az a fajta szereplő, akiről nem lehet eldönteni, hogy jó, vagy rossz karakter, de talán nem is ez a lényeg, hanem maga a karakter. Szerintem valahol rémítő, hogy egy embernek, pláne egy gyereknek ekkora ereje/hatalma legyen, úgyhogy ez a rész borzongat ezerrel pláne, hogy a fiataloknak fel kell készülniük a mentőakcióra fizikailag és lelkileg is. Különösen Katy megy át drámai változásokon, ugyanis egyre inkább megtanulja használni a mutáció által szerzett képességeit, miközben a szerelmük is elmélyül Daemonnal.

4. KÖTET: ORIGIN

A negyedik kötet címét a szerző szándékosan nem fordította le magyarra, de ahogy olvassátok majd a kötetet, rá fogtok jönni, hogy miért. Azt azért elmondanám, hogy ez egy igen hátborzongató, és rémületes rész, amelyben Katyt fogjul ejtik a védelmisek, hogy Bethanyt kiszabadítsák. Utóbbi megmentése legalább már sikerült, de Katyt is ki kell hozni, akit azért tartanak fogva, hogy kísérletezzenek rajta, csak hogy a képességeit teszteljék. Na de ez jellemző az emberre sajnos, hogy hatalmat akar, és irigyli másoktól azt amijük van. Jelen esetben a luxenek képességeiről van szó, melyeket az emberekek a magukénak akarnak tudni bármi áron. Ennek az árát a védelmisek erődszerű intézményében fogva tartott luxeneknek és embereknek kell megfizetniük. Az sem baj, ha páran belehalnak a kísérletekbe-gondolják a védelmisek, mert ezek a veszteségek pótolhatók.
Ebbe a környezetbe kell beilleszkednie Katynek, miközben kísérleteznek rajta.
A sorozat új karakterrel bővül ebben a részben Archerrel, akit az erődben Katy mellé rendelnek ki, de róla sem derül ki egyértelműen, hogy a jó, vagy a rossz, legalábbis az elején nem. Nekem az volt a megérzésem róla kezdettől fogva, hogy nem gonosz, inkább csak pókerarcot visel, hogy ki ne fürkésszék a gondolatait, ami mondjuk érthető, hiszen mindez támadási felületet nyújt.
A legnagyobb változáson talán Daemon esik át ebben a részben: a legelején még egoista beképzelt seggfejként bemutatkozó srác átalakult a szerelem hatására és ebben a részben már bármit megtenne hogy kiszabadítsa Katyt a fogságból.Akár a világot is felperzselné, hogy szerelme szabad legyen tehát a srác igazi hőssé válik. Persze ez a folyamat korábban kezdődött, de a negyedik részben válik teljessé. Mindezt a magyar borító remekül érzékelteti. Eközben a többi szereplő nem olyan hangsúlyos figura.
Újdonság, hogy az utolsó két rész már kétféle szemszögből íródik: hol Katy, hol Daemon beszél egyes szám első személyben, míg korábban csak Katy szempontjából volt olvasható a történet. Ebből adódóan ugyanazokat az eseményeket más-más szemszögből nézhetitek.

5. KÖTET: ELLENÁLLÁS

Ez a negyedik kötet mellett a másik hátborzongató és durva rész, amely engem az Éhezők viadala trilógia befejezésére, a Kiválasztottra emlékeztet: ott is volt egy nagy csata lezárásnak, csak ott éppen polgárháború volt, itt meg idegeneket kell legyőzni.
Mindez nem is olyan egyszerű feladat, hiszen a luxenek képességei többszörösen meghaladják az emberekéit, ezért az utóbbiaknak semmi esélyük velük szemben. Éppen ezért a földlakóknak egy igencsak komoly ellenféllel kell szövetséget kötniük, hogy megmentsék a bolygót a világuralomra törő luxenek elől. A nagy energiával rendelkező fénylények ugyanis el akarják foglalni a Földet, mert megvetik az embereket. Ebben a harcban a főbb szereplők közül többen is kifordulnak magukból, ezért döntő a kérdés: ki melyik oldalra áll a harcban?
Az az érdekes, hogy a korábban rejtőzködőnek, rettegőnek bemutatott luxenek végre előlépnek az árnyékből, és hát nem éppen kedves stílust vesznek fel. Az ezotéria azt mondja, hogy minél fejlettebb, magasabb rezgésszámú egy entitás, annál szeretettelibb. Hát, ez a luxenekre nem áll: ők gyűlölik az embereket, és a hibrideket is annyira, hogy ki akarják irtani őket. Ijesztő belegondolni, hogy földönkívüliek élhetnek köztünk emberbőrbe bújva, és csak a megfelelő pillanatra várva, hofy a bolygót gyarmatosítsák. Ezt a fajta témát nem egyszer ellőtték már, és még párszor el is fogják, mert népszerű, és több mindent ki lehet belőle hozni.

E.L.James: Grey

Az 50 Árnyalat Trilógia villámgyorsan népszerű lett az egész világon. Lehet mondani, hogy kultregénnyé vált, hiszen idézgetnek belőle mind a mai napig, de nemcsak ezért fontos ez a sorozat: az igazi jelentősége abban áll, hogy elindított egy új műfajt a regényírásban, amit kizárólag nők művelnek, méghozzá az erotikus-romantikus műfajt.
Persze ez elsőre nem tűnik akkora attrakciónak, hiszen a nők már korábban is írtak szerelmes regényeket, csak éppen ezek alapvetően nyálas verzióban készültek, talán a Harlequin Kiadó Tiffany sorozatának, meg Bertrice Small regényeinek kivételével, amelyek szexibb írásmódban készültek, de még ők is csak kerülgették a témát: a szex egészen addig alapvetően a férfi szerzők területe volt.
Erre jön egy nő, bizonyos E.L. James, aki keményen belecsap a lecsóba, és egyből BDSM szex-szel kezd, vagyis a regény nem a hagyományos erotikát helyezi előtérbe. A történet alapvetően a férfi főszereplő szexuális életét hangsúlyozza ki, aki szereti dominálni a nőket az ágyban, akiket alávetetteknek hív, és megtiltja nekik, hogy hozzá érjenek. Summa summarum, az úr tehát kedveli a kikötözős-fenekelős-büntetős szexet. Azz, hogy ez mennyire normális, nem tudom megítélni, de amíg nem durvul el a buli, és mindkét fél beleegyezik ezekbe a szexuális játékokba, addig nem lehet nagy baj.
Csakhogy nekem már a sorozat első kötetében gyanússá vált a férfi főszereplő: nemcsak az előbb említett szexuális élete miatt, hanem mert túlhangsúlyozza a férfiasságát, és a domináns bunkó szerepét játssza el még önmagát is meggyőzve ezzel. Csakhogy nem ez a valóság: Grey valójában a démonaival küzd még mindig. Hiába fogadták örökbe, hiába kapott azután szeretetet, családi melegséget, a kötődésre ezután is képtelen marad, sőt: kifejezetten rémálmok gyötrik a kiskorában átélt élmények miatt.
Mindez már ebből a regényből derül ki, amely kifejezetten esendőnek mutatja a vezető beosztású, öltönyös, jóképű fickót, aki bármelyik nőt megkaphatná, de valahogy mégsem él a lehetőséggel. Helyette egy olyan lányhoz kezd el vonzódni, akit mi nők nemes egyszerűséggel jelentéktelen penészvirágnak hívunk, hiszen elsőre nem egy feltűnő valaki, inkább az ellenkezője: nem sminkel, nem divatos, nem különösebben szép, ráadásul természetre is visszafogott, sőt félénknek tűnik!
Ebből adódóan mi nők úgy gondoljuk, hogy a hozzá hasonlóak nem lehetnek vonzóak egy olyan férfi számára, mint Grey, aki mint mondtam válogathat. Csakhpgy mi nők sokszor nem vagyunk tisztában a férfiak működésével, ha azt hisszük, hogy a férfi a ruhája, a sminkje, vagy éppen a frizurája miatt talál érdekesnek egy nőt. Hát, nem. Igazából az összhatás az, ami számít, és a nő kisugárzása fogja meg őket, ez az, amitől bepörögnek, és nem a divatkellékektől.
Ezért  lehet az, hogy Christiant pont egy ilyen nő fogta meg, mint Ana, akit az első kötetben direkt egy elveszett léleknek ábrázolt a szerző, végtére is így lehet a legjobban egy művet eladni: félénk, naiv lányka vs. bunkó, nyers modorú gazdag, fiatal, cégvezető = hálás téma = teljes siker, mert imádni fogják a nők, hogy vajon mi sül ki ebből?
Az eredmény egy 3 részes sorozat lett, ami azonban nem fejeződött be, hiszen minket nőket nagyon is érdekel, hogy mit gondolnak-éreznek a sokszor rezzenéstelen külső mögött a férfiak, akiket kiskoruktól arra neveltek, hogy ne mutassák ki a gyengeségüket, sírniuk pedig végképp nem szabad. Pedig könnycsatornájuk nekik is van, szóval elvileg képesek lennének rá, de gyakorlatilag nehezükre esik a beléjük kódolt nevelési minták miatt.
Ettől függetlenül a férfiak ugyanolyan érző emberek, mint mi nők, sőt, az az igazság, hogy sokkal érzékenyebbek, szeretetéhesebbek, mint mi. Nem hiszitek? Csak figyeljetek oda rájuk, és olvassatok a jelekből, mert az írónő férfi főszereplője kiválóan tükrözi a férfiak valódi viselkedését! Minden bizonnyal a szerző sokféle férfival beszélgetett, mielőtt megalkotta volna Grey karakterét, aki mondjuk nem egy hétköznapi figura, de akkor nem is lehetne eladni a regényt.
A lényeg, hogy Grey valójában egy kötődésre képtelen, de ugyanakkor szeretetéhes, túlérzékeny figura, és nem az a bunkó, akit például a legelején megismerhettünk, de Ana sem az a félénk lányka, hiszen a férfi mesélő szerint néha nagyon is pimasz, sőt,  vissza meri őt utasítani többször is! Őt, a nagy Greyt, ami már mindennek a teteje! Szóval, a lényeg az, hogy a látszat csal, és semmi sem az, aminek látszik.
A Grey több tekintetben hasonlít a Szürkéhez, például itt is van levelezés, van szex/erotika, de a hangsúly sokkal inkább a férfivágyon van, és nem a szexuális játékokon, tehát a szerző sokkal tovább húzza az igazi beteljesülést, mint korábban. Na, ez is egy érdekes férfisajátosság: amikor istenigazából kívánnak egy nőt, akkor valahogy húzzák-halasszák a beteljesülést, mert félnek a leégéstől, illetve attól, hogy fájdalmat okozzanak a nőnek. Ezért van az is, hogy inkább lelépnek egy szó nélkül, mintsem egy nő arcába vágják az igazat, illetve ezért provokálják ki a szakítást is.
A másik süket duma meg az szokott lenni, hogy nem akarja lekötni magát. Na, persze: csak veled nem, mással igen, viszont megbántani nem akar.
Christian is egy ilyen kötődéstől, elkötelezettségtől rettegő férfi, de mégis megy Ana után, pláne amikor a csaj vissza meri őt utasítani. Igaz, hogy nem vall szerelmet, meg ilyesmi, de mégis ott van, és mindent megtesz, hogy megkapja őt. Még saját magából is kifordul, ha kell, de nem ereszti őt. Ilyen a férfivágy, és ez a kötet alapvetően ebből a szemszögből íródott, és nem a szexualitás a lényeg benne, hanem a flört, a vadászat. Mindez azért érdekes, mert Ana szemszögéből nézve Grey agresszívnek, durvának, dominánsnak tűnik, fordítva viszont ez nem így van: Grey kiszolgáltatottá vált domináns létére, méghozzá a saját vágyának, amiről talán azt sem tudta, hogy létezik, erre kihozza belőle egy nő, akit aztán nem akar elengedni. Grey ebben a kötetben is káromkodik, durva is, de valahogy engem mégsem ver át, mert emellett ott van benne az érző szívű ember is, bár ez utóbbit inkább tettekkel igyekszik kimutatni.
Summa summarum: a szerzőnek ezúttal jóval rokonszenvesebbnek, szerethetőbbnek sikerült felépítenie ugyanazokat a karaktereket (legalábbis számomra), és még írni, fogalmazni is egészen jól megtanult, úgyhogy nekem kifejezetten tetszett a Grey, legalábbis az első fele. Hála istennek a legelső kötetben rendszeresen szereplő szófordulatok ezúttal elmaradnak.(Ó, te szentséges basszantyú!)
Amennyire én tudom, a Sötét és a Szabadság 50 Árnyalata is megjelenik majd Grey szavaival.

Kiadja a Libri Kiadó

Audrey Carlan: Calendar girl sorozat

Kötetek:
1. Január-Február-Március
2. Április-Május-Június
3. Július-Augusztus-Szeptember
4. Október-November-December

Lányok/Asszonyok! Ha szeretitek a baszós-erotikus regényeket, akkor jó hírem van nektek, ugyanis egy új sorozat jelent meg a témában. Igaz, hogy még csak az első kötet jelent meg magyarul, de angolul már megírta a szerző az összeset, már csak le kell fordítsák magyarra, és meg jell jelentetni őket, de szerintem ebben nem lesz hiba.
A lényeg az, hogy a sorozat egy eszkortlány kalandjairól szól, aki kényszerűségből vágott bele ebbe a megélhetési forrásba, ugyanis az apja szerecsejátékfüggő, ami a lakóhelyükön, Las Vegasban nem is olyan nehéz, hiszen ez a hely tele van játékbarlangokkal, amelyek megoldást kínálnak a szórakozásra, illetve a pénz elszórására. Csak mert nyerni ezeken a helyeken nem igazán lehet...
Mia Saunders apja is azt hiszi a játék megoldja minden problémáját, de téved, mert kurva nagy bajba kerül, ugyanis csak tartozást halmoz fel, és az egyik hitelező éppen Mia volt szeretője, aki a lányt is megfenyegeti, hogy megöli, ha nem fizet.
Na most ilyen esetben gyors megoldást kell találni a hiányzó összeg előteremtésére, innét az eszkortszolgálat, ahol Mia is elhelyezkedik, és dolgozni kezd.
Az eszkortlányok felszínesen kurvának tűnhetnek, de valójában nem azok, inkább fizetett exkluzív kísérők, akiket leginkább jól menő üzletemberek bérelnek fel rendezvényekre. A szex az csak esetleges, de ha igényli az ügyfél, akkor rendelkezésre kell állni. Az eszkortlányok nagyon dekoratívak, gyakorlatilag modellalkatúak, műveltek, nyelveket beszélnek, és gyakran felsőfokú tanulmányok mellett csinálják ezt a munkát, szóval nem egészen olyanok, mint a regénybeli Mia.
Azt hadd tegyem hozzá, hogy vele nincs semmi bajom, semmi különös a csaj, akár még kedvelni is lehetne, viszont a regény koncepcióját eléggé érdekesnek találom: a csajnak ugyanis egy éven át kell nyújtania ezt a szolgáltatást, méghozzá minden hónapban más férfit kell szórakoztatnia, a szexet is beleértve. Azért ez nem semmi, heló.
Persze a pasik viszonylag fiatalok, jó testűek, és persze gazdagok, hogy az ágybeli képességeikről már ne is ejtsünk szót. A hapsik nemcsak amerikaiak: van közöttük francia festőművész, ír autóversenyző, vagy szamoai üzletember, de egyelőre az itthon
meg nem jelent részek tartalmáról nem merek nyilatkozni. Elég annyi, hogy a szerző honlapján fenn van az összes rész fülszövege angolul, illetve mindegyikből egy rövid részlet amolyan kedvcsinálónak. A lényeg az, hogy a regénysorozatnak van egy kerettörténete is, ami szintén zajlik a szexjelenetek közepette, tehát az olvasó megtudhatja, hogy vajon sikerül-e visszafizetnie az apja adósságát a lánynak, illetve szerelmes lesz-e vajon az egxik ügyfelébe, és ha igen, akkor kibe?
Merthogy ez mégiscsak egy szerelmi történet lenne, akármennyire is benne van Mia szerződésében az, hogy nem lehet szerelmes.
Szerintem ez a regényfolyam is eléggé elrugaszkodik a valóságtól, hiszen az ilyen lányok többnyire inkább öregedő és nem túl vonzó emberekkel találkoznak, akiknek az ágybeli kultúrája is eléggé elmaradott, de nem is az a cél, hogy a lány kielégüljön, hanem hogy a vendég jól érezze magát. Éppen ezért eszkortnak lenni igen komoly szellemi igénybevételt jelent, és nem azt a fajta szórakozást, amit Mia kap a partnereitől. Na de ez a regénysorozat egy nagy mese, aminek semmi köze a valósághoz, szóval nehogy ti is eszkortnak menjetek.
A sorozat mindegyik kötete 3 hónapot dolgoz fel, azaz egy kötetben 3 pasival találkozhattok havi bontásban, miközben a cselekmény is zajlik. Jelen pillanatban csak az első kötet érhető el magyarul, a második még csak készül, de valószínűleg jövőre megjelenik.

1. KÖTET: JANUÁR-FEBRUÁR-MÁRCIUS

Elkezdődik a cselekmény, azaz megismerjük Miát, és rögtön az első fickót, Westont, a szörföst, aki valójában filmforgatókönyveket ír, és a kapcsolatai révén akár segíthetne Miának, aki  színészettel próbálkozik. Wes rendezvényekre történő kíséretre béreli fel a lányt, de aztán a dolog, hamar komolyabbra fordul közöttük: a fickó még a családjának is bemutatja a lányt, még a foglalkozását is felvállalva, ami engem eléggé kiakasztott. Végül is a lány ha nem is kurva, azért mégiscsak közel áll hozzá, és a fickó családja azért meglehetősen gazdag. Ettől függetlenül én rokonszenvesnek találtam West, pláne, hogy segíteni akart a lányon.
Ezzel szemben a februári pasi, Alec, a francia származású festőművész szerintem egy undorító alak: már külsőre is úgy mutatta be a szerző, hogy fel forduljon tőle a gyomrom, ugyanis nem bírom az ilyen világos hajjú, szakállas hapsikat. Mondjuk ez még hagyján is lenne, de beteg a szexualitása is, úgyhogy egy időre még a regény olvasását is felfüggesztettem, és azon gondolkoztam, hogy nem érdekel tovább a könyv, de aztán mégiscsak folytattam, és milyen jól tettem!
Szerintem ugyanis a harmadik rész sikerült a legjobban, amikor is a lánynak az olasz származású Anthony Fasano étteremtulajdonosnak a menyasszonyát kell alakítania. Nos, itt következett be egy olyan fordulat, amire nem számítottam, de azt már nem árulom el, mi az, legyen meglepetés! Mindenesetre a hangulat tök olyan, mint a régi Sophia Loren filmekben, de hát az olaszok élete azóta sem igen változott. Az meg majdnem teljesen mindegy, hogy hazai pályán, vagy külhonban élnek-e, mert a szokásaikat megtartották. A család igazi központi alakja, a mamma: köré tömörül mindenki és az ő szava szent, még a felnőtt gyerekei számára is, szóval nincs menekvés.
Egy ilyen családba csöppen bele Mia is, ahová be kell illeszkednie, de ugyanakkor meg kell oldania egy nehéz helyzetet is. Mindez elég furcsa és egyben vicces is, hiszen úgy tűnik Mia nemcsak a saját, de a mások életét is megoldja, méghozzá nem is akárhogy! Ez azért nem szokott jellemző lenni az ilyen típusú regényekre. Mindenesetre én nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt kíváncsian várom, mi fog történni a következő részekben.
A könyvsorozatot hazánkban a Libri Kiadó jelenteti meg Insomnia címszó alatt.

Új sorozatot indított a Libri a szerelmesregények rajongóinak: itt az Insomnia!

Nem is olyan régen a piacvezetővé vált Libri Kiadó új sorozatot indított útjára Insomnia néven. Persze erre szükség is volt, hiszen a bedőlt Ulpius Ház Kiadó által megjelentetett könyvek jó részét pont a Libri jelentette meg újra, mint ahogy az egykori Ulpiusos magyar szerzőkkel is ők kötöttek újra szerződést. Mindez már önmagában sem kevés, de egy csomó új könyvet is adnak ki mindemellett, főleg bestsellereket, szórakoztató irodalmat, ami indokolja ennek az új sorozatnak a megjelenését, ami az Insomnia nevet kapta a keresztségben.
A szó álmatlanságot jelent, ami egy kegyetlen állapot, hiszen nem tudsz aludni, ezáltal pihenni és kikapcsolni sem igazán, ami komoly bajt jelez. Ilyenkor ne erőltesd az alvást, inkább csinálj mást helyette, például olvass. Ámde nem mibdegy, hogy mit: a krimit, thrillert, horrort felejtsd el, mert az csak felzaklat. Inkább valami könnyed műfajt válassz helyette, amihez kiválóak lehetnek az Insomnia sorozat kötetei, amelyek alapvetően a szerelem-szex-erotika-romantika témakörökben íródnak elsősorban nőknek.
Ja, hogy olvasni ciki, és hogy csak azok művelik, akik alapvetően előnytelen külsejűek, és senki se hívja meg őket bulizni, mert csak petrezselymet árulnának? Ez butaság. Meg különben is mit foglalkozol vele? A könyvek mindenkit várnak, hogy olvassák őket, hisz az emberekkel ellentétben nincsenek előítéleteik, tehát olvasd őket bátran.
A sorozat darabjai egy álomvilágba repítenek el, ahol szexi kalandokról olvashatsz, tehát mondjuk ez nem egy szépirodalmi kategória, inkább felnőttmeséknek lehet nevezni, ugyanis erre a műfajra nekünk is igényünk van legfeljebb másképpen, mint a gyerekeknek. Mesebeli hercegek és hercegnők ugyanis ebben a korban már nincsenek, viszont vannak helyettük modern férfiak és nők, akik valahol szerelemre vágynak a lelkük legmélyén, de ezt olykor még önmaguknak sem ismerik be. A mesék végén persze minden jól alakul, ahogy kell.
Néhány könyv a kínálatból, ami felkeltheti az érdeklődésed:


Jennifer Probst: Keresd mindörökké - Szerelmi gyakorlatok pároknak

Arilyn Meadows az a lány, aki szinte mindenhez ért: jógaoktató, önkéntes állatmentő, stresszkezelési terapeuta, szabadidejében pedig imádott nagyapját gondozza. E számtalan elfoglaltság mellett nem marad ideje, hogy megtalálja álmai pasiját. Egy nap igencsak félreérthető pózban rajtakapja jógi barátját egy csinos tanítványával, ekkor úgy dönt, a jövőben nem teszi ki a szívét ilyen megrázkódtatásnak, és nem keresi tovább a Tökéletest. Önkéntes száműzetésbe vonul, és elvállalja, hogy vigyáz Kate kutyájára, amíg a barátnője nászúton van. Eközben új páciens jelentkezik nála: Stone Petty rendőrt indulatkezelési terápiára küldték a felettesei. Stone-ból sugárzik a férfiasság és a rosszfiús vonzerő, de Arilyn keményen ellenáll: őt aztán nem veszi le a lábáról egy tüzes pillantás vagy egy szexi vigyor.

Gena Showalter: Éjsötét szenvedély – Az Alvilág Urai V.

Aeron, a harag démonának őrzője sosem látott még ilyen gyönyörű orvgyilkost. Olivia megesküszik, hogy nem démoni erő lakozik benne, hanem egy bukott angyal, aki azért vesztette el a szárnyait, mert nem volt képes teljesíteni gyilkos küldetését. A gyönyörű halandó felkorbácsolja a halhatatlan harcos szenvedélyét, de kettőjük szerelme nem csak rájuk hozhat pusztulást, de az ártatlanokat is örök kárhozatra ítélheti.
Aeronnak dönteni kell; kötelességének vagy vágyainak engedelmeskedjen. Hűséges kísérője és tanácsadója Olivia vesztét akarja, miközben egy mindegyiküknél veszélyesebb ellenség szegődik a nyomukba, hogy elvégezze a feladatot, amire a lány képtelen volt…
Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.

Sierra Cartwright: Donovan-dinasztia sorozat

Sierra Cartwright bestseller sorozatában mesterien vezeti olvasóit a hatalmi játszmák világába, ahol a test is üzlet, ha az érdek úgy kívánja. Texas sosem volt még ilyen forró.
VIGYÁZAT; BDSM-SZEXJELENETEKET TARTALMAZ, CSAK FELNŐTTEKNEK.

Zakály Viki: Egyszeregy - Gábriel-duológia

Van egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.  
Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…
Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?
Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem

Sophie Jackson: Egy font hús trilógia

Jelenleg a sorozatból eddig két kötet jelent meg, amelyekről egy összefoglaló posztot már írtam korábban itt a blogon.

Persze, ezek, csak kiragadott példák a sorozat köteteiből. A teljes kínálatot a kiadó honlapján találod.

A Maxim Kiadó 2016-os téli újdonságai már előrendelhetők jelentős kedvezményekkel!

2016 ŐSZI ÚJDONSÁGAINKAT MOST 30% KEDVEZMÉNNYEL ELŐRENDELHETITEK, ILLETVE KORÁBBI REGÉNYEINKET IS KEDVEZMÉNYESEN MEGRENDELHETITEK!
Legalább 2 db regény rendelésétől a szállítás ingyenes, 1 db esetében pedig 800 Ft.

Az akció visszavonásig tart.

Amennyiben több különböző megjelenésű könyvet rendeltek egyszerre, akkor a legkésőbbi megjelenését követően küldjük az összeset. A feltüntetett dátumok tervezettek, ezért egyes címek esetében előfordulhat néhány nap csúszás.

A könyve(ke)t a GLS futárszolgálat szállítja ki munkanapokon 8 és 16 óra között, ezért fontos, hogy szállítási napnak olyan dátumot adjatok meg, amikor át tudjátok venni a csomagot. Az előrendelhető könyvek esetében ez a nap a megjelenés tervezett napját követő munkanapnál korábbi nem lehet. A szállítás napjáról a futárszolgálat e-mailben vagy kollégáink telefonon értesítenek. A könyvek ellenértékét a futárnak kell kifizetni átvételkor. Kizárólag magyarországi címre tudunk szállítani!

Minden regényünket bővebben megismerhetitek a http://www.olvas.hu oldalon.

Rendeléshez kattints ide

A következő könyvújdonságok rendelhetők meg:

Dream válogatás:

Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak… (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Amy Ewing: A fehér rózsa (puha kötés)(Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Jamie McGuire: Gyönyörű megsemmisülés (puha kötés)(Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Jamie McGuire: Gyönyörű megsemmisülés (kemény kötés)(Megjelenés: 2016.01.15.)
Bolti ár: 3 999 Ft Kedvezményes ár: 2 799 Ft

Jamie McGuire & Teresa Mummert: Sweet Nothing - Édes semmiség (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

John Corey Whaley: Logikátlan barátság (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Julie Murphy: Dumplin'- Így kerek az élet (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Kass Morgan: Huszonegy nap (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Kerry Drewery: Cell 7 (puha kötés)(Megjelenés: 2016.12.20.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Kerry Drewery: Cell 7 (kemény kötés)(Megjelenés: 2016.01.15.)
Bolti ár: 3 999 Ft Kedvezményes ár: 2 799 Ft

Lucy Keating: Dreamology - Álomgyár (puha kötés)(Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Madeleine Roux: Sanctum – A rejtélyes társulat (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Melissa Landers: Összefonódva (Megjelenés: 2016.12.13.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Szaszkó Gabriella: Maradj velem! (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Vivi Greene: Sing! (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Wendy Higgins: Angyali kísértés (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Mont Blanc válogatás

Clare Mackintosh: I Let You Go – Az igazság pillanata (Megjelent)
Bolti ár: 3 499 Ft Kedvezményes ár: 2 449 Ft

David McCullough: A Wright fivérek - A repülés szerelmesei (Megjelenés: 2016.12.20.)
Bolti ár: 3 499 Ft Kedvezményes ár: 2 449 Ft

Eoin Dempsey: Rebecca nyomában – Háború és szerelem (Megjelent)
Bolti ár: 3 499 Ft Kedvezményes ár: 2 449 Ft

Erik Larson: A Lusitania titkai (Megjelent)
Bolti ár: 3 999 Ft Kedvezményes ár: 2 799 Ft

Delfin könyvek:

Geoff Rodkey: Claudia és James felforgatják New Yorkot (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 499 Ft Kedvezményes ár: 1 749 Ft

Shane Hegarty: Pusztuló világok (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Tom Watson: Pálcikakutya és a fánk (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 499 Ft Kedvezményes ár: 1 749 Ft

Tom Watson: Pálcikacica (Megjelent)
Bolti ár: 2 499 Ft Kedvezményes ár: 1 749 Ft

Panda könyvek

Eric Litwin: Peti, a macska és a négy szökevény gomb (Megjelent)
Bolti ár: 2 299 Ft Kedvezményes ár: 1 609 Ft

Egyéb:

Christina Braun: Nyírd ki csajosan! (Megjelent)
Bolti ár: 2 299 Ft Kedvezményes ár: 1 609 Ft

Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia - filmen is

A sorozat részei:
1. kötet: Az éhezők viadala
2. kötet: Futótűz
3. kötet: A kiválasztott

Bevallom, nem különösebben szoktam sci-fi-t olvasni, de az utóbbi időben, amióta egyre sűrűbben járok könyvesboltba, többször is elmászkáltam a sci-fi könyveket tartalmazó polcok felé. Mondjuk ezeket eleve úgy is helyezik ki, hogy mindenképp belebotoljon az ember, úgyhogy én is így jártam.
Az Éhezők viadaláról hallottam már korábban, mint filmről, de nem igen szoktam mozizni, úgyhogy nem láttam, és azt sem tudtam, miről szól. Ezt már csak a könyvesboltban tudtam meg, és egyből elkezdett érdekelni, míg végül a könyvtárból ki is hoztam a teljes trilógiát.
Nos, csak annyit mondhatok, megérte, mert ritkán olvasok ennyire jó könyvet, mint amilyen ez a három kötet volt. Igaz, az első rész önmagában is teljes volt, hiszen önálló műnek készült: a másik két kötet egy későbbi bővítés eredménye.
A folytatásos regényeknél/filmeknél sokszor az a gond, hogy az első rész után a többi valahogy már nem olyan jó: mintha kiégett volna a szerzőjük, és csak parancsra írta volna meg a többit.
Suzanne Collins esetében ez nem így van szerencsére sőt: ritkán olvasok ennyire jó könyvet/sorozatot, mint ez. Pedig a szerző korábban gyerekeknek írt teljesen más műfajú könyveket, de mégis tisztességesen megírta ezt a trilógiát, melynek az első
kötete már világhírt hozott a számára.
A könyv egy elképzelt világot mutat be a távoli (vagy nem is olyan távoli jövőben), amikor is az Amerikai Egyesült Államok megszűnik létezni: részben azért, mert a háborúk megviselték, részben a természeti katasztrófák miatt, melyek során a kontinens egy része víz alá került. Az elpusztult ország helyén pedig megalakult Panem állam, amely 13 körzetből áll, és egy  Kapitólium nevű nagyvárosból irányítják. Egy lázadás során a 13. körzetet elpusztították, csak hogy példát statuáljanak.
Mindez persze nem volt elég, mert az igazi büntetés csak ezután következett: létrehozták az Éhezők Viadala nevű játékot, ami voltaképp nem is az, hiszen minden pillanata valóság, tehát nincsenek forgatókönyv által írt szerepek, meg bunda a játékosok kiválasztásánál, és a harc az arénában életre-halálra folyik, tehát a játékra kiválasztott kamaszkorú gyerekek közül csak egy valaki élheti túl a versenyt, melynek szabályait a szerző részletesen ismerteti az első részben. A játékosok kisorsolásán
kötelező részt venni a körzetekben, de közvetíti a tévé is, mint ahogy később a viadalt is.
A könyv elején az egyik főszereplő, Katniss Everdeen húgát, Primet sorsolják ki a viadalra, de a kamaszlány ezt nem hagyja, és önként jelentkezik helyette. Ugyanabból a körzetből (azaz a 12.-ből) Peeta lesz a fiú játékos, tehát a társa a viadalon.
A többi versenyző már csak később mutatkozik be.
Nekem van egy olyan érzésem, hogy a szerző a szórakoztatás mellett a média világát is ki akarja figurázni ezzel a kötettel, főleg a mostanában olyan menő valóságsókat, amelyben belepillanthatunk más emberek/csoportok életébe, ha már a sajátunk nem olyan érdekes. Csak kár, hogy ezek a műsorok mind megrendezettek, és a producerek által megírt forgatókönyvek alapján működnek. Egy szóval közük nincs a valósághoz, viszont termelnek egy csomó álhíres embert, akiket manapság celebeknek hívunk, meghamisítva ezzel a szó eredeti jelentését, ami ünnepeltet takar, és az igazi sztárokat illették ezzel a kifejezéssel, pl. színészeket, énekeseket. Manapság a legalját hívják így, de azóta a színész/énekes kategória is átalakult/felhígult: ezeken a területeken is egyre több érdemtelen embert futtatnak, de amíg el tudják adni őket a médiában, nincs gond.
A szerző ezt a celebjelenséget is kifigurázza mindhárom kötetben más-más formában, de ugyanakkor a kötet remek társadalomrajz is hiszen egy komplett társadalmat mutat be annak ellentéteivel/problémáival együtt. Hiába szűnt meg a mostani civilizáció, az emberiség nem tanult a hibáiból, és ugyanolyan, illetve jobban mondva még brutálisabb/zsarnokibb társadalmat hozott létre,
mint ami volt.
Igazából a szerző a komplett első kötet mellett azért írta meg a másik kettőt, hogy egyfajta reményt és bátorságot adjon az embereknek a lázadásra, amelyek Katniss lesz a vezéralakja. Amúgy én kedvelem ezt a leányzót, mert eléggé vagány, aki meg tud állni a saját lábán. A fiú szereplők kicsit mások, bár Gale nekem talpraesettebbnek és egyben rokonszenvesebbek tűnik, mint Peeta. Viszont mindketten szeretik a lányt, ahogy ő is szereti mindkettejüket, tehát a trilógia egyben egy szerelmi
háromszöget is elmesél, aminek a végső eredménye már csak a mese végén derül ki. Peeta a másik fiú nekem nem annyira favorit, mert gyengébb karakter. Ők hárman az állandó szereplők, míg vannak, akik csak bizonyos részekben tűnnek fel.

1.KÖTET: Éhezők Viadala

Mint említettem, ez egy teljes kötet rendes lezárással, ami csak később bővült trilógiává. Itt kezdődik el a cselekmény, megismerjük az állandó szereplőket, illetve bemutatkozik Panem állam is, ahol a történet játszódik. Van egy működő társadalmi rend, ami teljesen más, mint amiben most élünk: sokkal zsarnokibb, erőszakosabb, ráadásul úgy tűnik sokkal elmaradottabb is.
Aztán később, az állam központjában, a Kapitóliumban járva kiderül, hogy a szerző szépen megvezetett bennünket: a városban ugyanis hiperszuper találmányok vannak, míg a körzetekben az emberek nyomorognak, sokszor éheznek is. Nincs teszkó és társai, hanem maguk termelnek meg mindent, már amit tudnak. Ebben a helyzetben könnyű fellázadni, és a viadal is pont ezért jött
létre, hogy ezt megakadályozza.
Szerintem kegyetlen dolog emiatt gyerekeket feláldozni, a viadalt ugyanis 12 és 18 éveseknek rendezik és a sorsoláson kötelező részt venni. Olyan ez, mint egy évente megrendezett nemzeti ünnep. A verseny lényege, hogy aki túléli a megpróbáltatásokat az nyer, a többiek viszont belehalnak a versenybe vagy azért, mert megölik egymást, vagy azért, mert a játékmesterek egyetlen gombnyomással gondoskodnak arról, hogy pusztító elemek jelenjenek meg a versenyben, ahol többen is gyilkossá válnak a győzelemért.
A 74. számú viadalon Katniss Everdeen húgát sorsolják ki résztvevőnek, de ő ezt nem hagyja, és inkább önként jelentkezik a versenyre, hogy a kislány életét megóvja. Ezzel elkezdődik számára a médiacirkusz, és a fiatal lány olyan magasságokba kerül, amiről azt sem tudta, hogy létezik. A szerző kurva jól írja le a média világát, de hát valamennyire ért hozzá, hiszen
korábban gyerekműsorok szerzője volt.
A kötet másik fele már a viadal leírása, amely szerintem hasonlít Golding Legyek ura című művéhez, ahol ugye gyerekek éltek egy szigeten. Hát itt nem sziget van, hanem egy mesterségesen létrehozott aréna, amit bekameráztak, így nekik köszönhetően élőben nézhető a küzdelem.
Szerintem páran még emlékeztek a Celeb vagyok, ments ki innen, illetve a Stohl András vezette Survivor című műsorokra, amelyek valami egzotikus helyszínen játszódtak, és a szereplőknek boldogulniuk kellett a természetben nem éppen ideális körülmények között. Mindez szép és jó, csak éppen megjátszották az egészet, mert a szereplőknek titokban megvolt mindenük, csak a producerek átbaszták a népet, oszt jó napot.
Collins könyve pont ezért kurva jó, mert itt minden valódi: a helyszín, a küzdelem, az éhség, a szomjúság, a túlélés, de még a szereplők is! Persze a mostani valóságsókhoz hasonlóan itt is vannak a közönségnek kedvencei, akiknek drukkolhatnak, amíg azok játékban vannak. Nekem már csak ezért is tetszett a könyv, de amúgy is kurva jól felépítették, hiszen egyedi a cselekménye, és kiválók a karakterek, na meg a háttér is tökéletes. Mi kellhet még?
Na jó, nemcsak könyvben lehet élvezni a sorozatot, hanem filmen, méghozzá mind a három részt! az viszont érdekes, hogy a trilógia utolsó kötetét, a Kiválasztottat két részben filmesítették meg, ami állítólag nem tett jót neki, de ezt nem tudom, mert egyik filmet sem láttam.
Azt viszont tudom, hogy az első részt, vagyis az Éhezők viadalát Gary Ross, míg a többi részt, azaz a Futótüzet és a Kiválasztottat, már Francis Lawrence jegyzi. A főszereplőt Jennifer Lawrence alakítja, de feltűnik még a vásznon Woody Harrelson, Lenny Kravitz és Donald Sutherland is.

2. KÖTET: Futótűz

A teljes első kötethez hozzárendelt első folytatás a Futótűz címet kapta nem véletlenül: már az is szabálytalan volt, hogy a viadalok történetében egyszerre két győztest hirdessenek, de a közönségkedvenc Katniss győzelme futótűzként indította be a körzetek lázadását, amelyek az addig stabil Panem létét fenyegetik. Éppen ezért a következő évi viadalt, a 75.-et minél brutálisabbra tervezik, csak hogy bosszút álljanak a lázadókon. Meg amúgy is évfordulóhoz érkezett az idő, ugyanis eddig minden 25. évben vmi extrát találtak ii a szervezők a minél nagyobb durranás érdekében. Most is egy ilyen évforduló van, és a feladat az lesz, hogy az összes eddigi viadalgyőztest eresztik össze egy újabb menetre, tehát Katnissnek és Peeta-nak ismét be kell lépniük az arénába, miután a győzelmi turnét megcsinálták. Ez azt jelenti, hogy ők már celebek lettek, de a
továbbiakért meg kell dolgozniuk, miközben körülöttük forrong az ország, és lázadnak mindenfelé.
Katnissből afféle jelkép lett, de ezt majd a harmadik kötetben bontakoztatja ki a szerző. Itt inkább a nagy médiacirkusz, na meg a második viadal a lényeg, ahol új szereplőkkel ismerkedhetünk meg a korábbi viadalgyőztesek személyében.
Csakhogy közben elkezdődnek a lázadások is, amelyekkel a szerző reményt ad arra, hogy a gagyi valóságsók jelenlétét nem muszáj eltűrni a médiában. Igaz, ki lehet kapcsolni a tévét, elfordulni az újságoktól, de szívetek mélyén tudjátok, hogy ez csak menekülés. az igazi megoldás az lenne, ha kitakarítanák az összes vackot a médiából.
Igaz, hogy a viadal nem gagyi, mert valódi, de a lázadás sokkal többről szól, minthogy szüntessék be a versenyt: igazából a társadalmi egyenlőtlenségek eltörléséről szól, amit a szerző az első kötetben már érzékeltetett, és ami tényleg nagyon durva, sokkal inkább, mint a mai állapotok.

3. KÖTET: A kiválasztott

Természetesen Katniss és Peeta élve kerülnek ki a küzdelemből, de Peetát elfogják, és valamit manipulálnak az agyával, csakhogy korábbi szerelmét, Katnisst gyűlölje és lehetőleg ölje meg, miközben a lány a korábban már elpusztított és ezáltal a föld alá költözött 13. körzetben kezd új életet a családjával. Napjaik katonásan telnek, hiszen egy katonaállamról van szó, amelynek nagyon szigorúak a szabályai, szóval úgy tűnik, a lány csöbörből vödörbe esett, de legalább a családja biztonságban van.
Amúgy nehéz elképzelnem a föld alatti életet, pedig állítólag ez lesz az emberiség jövője, hiszen háborúkat jósolnak, amelyek elől többen a föld alá költöznek majd. Ez a téma egyébként többeket megihletett már, például filmeseket, írókat, de megunni nem lehet.
A lázadás ebben a kötetben teljesedik ki, főleg a kötet második felében, amikorra Panem fővárosa, a Kapitólium gyakorlatilag lángokban áll, és innentől kezdve a lét a tét. Mint említettem, mindegyik kötetben fontos szerepet játszik a média, így itt is. Katniss ebből adódóan itt már nemcsak egy sima lázadó, hanem egy államellenes kampány arca, akinek a művészneve Fecsegőposzáta. Csakhogy mindez csapda, egy ördögi terv része, melynek a célja Katniss likvidálása. Ennek megfelelően a
Kapitóliumban játszódó jelenetek igen brutálisak és látványosak, de ez a lezárás szükséges ahhoz, hogy befejeződjön a sorozat.
A könyveket kiadja az Agave Kiadó

Paulo Coelho: A kém - Mata Hari élete egyes szám első személyben

Hát, én akármennyire történelem szakon végeztem is az egyetemen, Mata Hari élettörténetét nem ismertem. Igaz nem is volt akkora történelmi alak, inkább csak egy korabeli celeb, akit szerintem indokolatlanul sztároltak, mint például a mai playmate-ket, vagy a valóságshow-k szereplőit.
Ezek után gyanús lett, hogy a spirituális témákról író világhírű brazil szerző és a holland származású táncosnő/kurtizán életrajza hogyan passzolhat össze. Vajon utóbbiban mi lehet a spiritualitás?
Nos, ebben a könyvben igazából nem ez a lényeg, inkább egyfajta tanulságot fogalmaz meg a szerző, miszerint nőként ne akarj beledumálni a férfiak dolgába, független meg végképp ne akarj lenni, mert különben hasonlóan jársz, mint Mata Hari, akit kémkedés vádjával végeztek ki 1917-ben. Persze akkoriban a mostani női emancipációnak még csak a töredéke létezett, tehát csak kevés nő rendelkezett önálló életvitellel. A legtöbben a férfiaktól függtek anyagilag is, meg persze máshogy is. Ekkoriban ez számított erkölcsösnek, és kevesen mertek lázadni, bár abban az időszakban már egyre többen mozgolódtak.
Ilyen lázadó volt voltaképpen Mata Hari is, de az ő esetében ez a folyamat teljesen öncélú volt, hiszen nem a nők jogaiért állt ki, mindössze csak szórakozni szeretett volna, mert a nagyvilági élet jobban bejött neki, mint háziasszonynak lenni és gyereket nevelni.
Igaz, hogy a könyv nem különösebben spiritulis tartalmú, de én mégis arrafelé viszem el ezt a bejegyzést, mert ez segít megérteni a történteket, illetve másféle szemszögből világítja meg a legendás kémnő sorsát, aki 1876. augusztus 7-én született Margaretha Geertruida Zelle néven az Oroszlán jegyében a hollandiai Leuvenben. Édesapja kereskedő volt, de csődbe ment az üzlete, ami végül is a halálához vezetett, és a felesége is hamarosan követte őt, úgyhogy a fiatal lány hamar magára maradt. Szülei óvónőnek szánták, de mint említettem neki nem fűlt a foga ehhez, úgyhogy menekülésképp férjhez ment egy Indonéziába készülődő angol katonatiszthez, aki apróhirdetés útján keresett magának feleséget. Szerintem ne kövessétek a példáját, mert igen veszélyes egy gyakorlatilag ismeretlen emberrel egy ilyen komoly vállalkozásba belefogni. Még ha évek óta ismered is a párodat és elköltözöl vele egy idegen országba, fennáll a veszélye annak, hogy az új helyzet új személyiségvonásokat eredményezhet, amelyek nem biztos, hogy fognak neked tetszeni. Mata Hari is így járt, holott ő azért menekült bele a házasságba, mert bulinak gondolta az egészet, és elege volt a szülőhazájából a nyárspolgári Hollandiából.
Ahhoz képest viszont az igazi nehézségek a házassága után kezdődtek: a kedves férjről ugyanis kiderül, hogy piás, és a keze is sokszor eljár, vagyis az asszony belekerül egy bántalmazó kapcsolatba, bár ez akkoriban teljesen normális volt. Mindenesetre szült két gyereket, egy fiút és egy lányt, úgyhogy a polgári kötelességét is teljesítette. A gyerekeket azonban megmérgezték és bár a kislány túlélte, de az indonéziai életüknek és egyúttal a házasságuknak is vége lett.Mata Hari mindig is Párizsba vágyott a Fények Városába, így tehát odament a válás befejeztével.
Mindez úgy kapcsolódik az Oroszlán jegyhez, hogy ők  nehezen tűrik az alávetett helyzeteket, mert a fölényt jobban kedvelik. Végtére is az állatok királyáról van szó. Ebből adódóan, akinek a horoszkópjában hangsúlyos ez a jegy (pl. Napjegy, Holdjegy, Aszcendens, vagy több bolygó az Oroszlánban álló házban a horoszkópábrán) hasonlóan fog viselkedni, vagyis elvárja az uralkodónak kijáró tiszteletet és figyelmet, szereti a külsőségeket és a pompát. A hölgyek például imádják a divatot és a szép frizurákat/sminkeket, az urak meg a macsó pózokat például. Aztán ha nem kapják meg ezek az emberek az általuk óhajtott figyelmet, akkor jönnek a nagy drámai jelenetek a máskülönben nagyvonalúnak számító jegy képviselőinél.
Amint azt a régi képeken is láthatjátok, Mata Hari igencsak szerette a divatot, és az extrém külsőt, ami a munkája része is volt, hiszen táncosnőként kereste a kenyerét Párizsban, úgyhogy végül megkapta, amit akart: a nagyvilági életet és a pénzes, befolyásos férfiak barátságát, tehát nem lehetett oka panaszra.
Ami viszont komoly gondot jelentett az az, hogy a foglalkozása nem tartozott a kimondottan nyugdíjas állások közé, magyarul lecserélhető, illetve minőségét tekintve gyorsan romló áru volt, úgyhogy az emberek egy idő után megunták a műsorát, és újdonságot akartak látni. Mata Hari ugyanis az egzotikus távol-keleti táncosnő szerepében tetszelgett, amit eléggé hihetően el is tudott játszani az indonéziai éveknek köszönhetően. Ez be is jött az embereknek, de aztán megjelentek a fiatal trónkövetelők, és amikor betöltötte a harmincat, nehezebbé vált az élete, hiszen akkor már bekerült az öregedő nők kategóriájába.
Az Oroszlánok életében ez egy kurva nagy kihívás, mikor megtaníttatja velük az élet, hogy mások is vannak rajtuk kívül, akik érvényesülni akarnak, na meg a külsőségek sem annyira fontosak, ahogyan ők gondolják. Mata Harinak tehát a tánc mellett más megélhetési formák után kellett néznie, bár ez nem volt olyan nehéz: a közönség soraiban ugyanis kurva sok magas rangú katonatiszt ült, akiknek persze hízelgett a dolog, hogy szeretőjükké tehetik az akkor már eléggé ismert táncosnőt. Innentől kezdve a nő lényegében ebből élt, vagyis kitartott volt. Persze nem ő volt az egyetlen, de a többiek amolyan szürke eminenciások voltak hozzá képest.
Az állítólagos kémkedés dolog is innét a katonatisztektől ered, akik állítólag kifecsegtek katonai titkokat a nőnek, aki azután ezeket állítólag továbbadta. Na most ez korántsem biztos, hogy így volt a történészek szerint, akik szintén foglalkoztak a legendás táncosnővel. Szerintük a nő ártatlan volt, csak félre akarták állítani, mert túlzottan veszélyessé vált, hiszen akkor már zajlott az első világháború, és a tisztek nem engedhették meg maguknak, hogy bármi kiszivárogjon, amit nem akarnak. Ebből adódóan a nőt tehát félre kellett állítani valamilyen ürüggyel, amire a kémkedés tökéletesen megfelelt. Már csak azt kellett kitalálni, hogyan kapják el, tehát a részleteket kellett kidolgozni. Végül ez meg is történt, és a nő börtönbe került, majd Párizs mellett kivégezték 1917-ben. Ekkor 41 éves volt, tehát még viszonylag fiatal.
Paulo Coelho könyve az ő életét igyekszik bemutatni, de csak kivonatos formában, bizonyos aspektusokat kiemelve, másokat pedig figyelmen kívül hagyva. Nekem az tűnt fel, hogy szerintem a szerző megveti, lenézi, illetve kioktatja a saját hősét, legalábbis nekem ez jön le, hiszen Coelho főleg a negatív tulajdonságait emeli ki a nőnek, mint például a léhaság, a kényszeres hazudozás, a teatralitás, és a hagyományok felrúgása.
Ezt megfejelve a könyv legutolsó részében a védőügyvéd szerepében tetszelegve, még bele is rúg a már régen halott nőbe, aki már nem tudja magát megvédeni, hogy saját magának köszönheti a bajt, mert nem kellett volna feltűnősködnie, lázadnia a hagyományok ellen, és akkor élhetett volna tovább is. Látjátok feleim, ez a baj a világgal: egy nő, ha komolyan érvényesülni akar, a férfiak félreállítják, vagy legalábbis megpróbálják, lásd Gyárfás Tamás problémáját Hosszú Katinkával, amelyben az úszószövetség elnöke több szerénységre kötelezi a bajnokot. Aztán az már kicsit sem zavarja, hogy neki magának akkora arca van, hogy be sem fér az ajtón.
Mata Hari esetében is hasonló a helyzet, de őt muszáj volt elhallgattatni, hiszen háború volt, és könnyen eljárhatott a szája hadititkokkal kapcsolatban. A kémkedés csak ürügy volt, rábizonyítani nem tudták, meg nem is akarták, mert nem ez volt a lényeg. Hiába volt védőügyvédje, az ítélet hamar megszületett, és a nő kegyelmi kérvényét is elutasították.
Jelen regényben a védőt maga Coelho játssza, aki a könyv végén egyes szám második személyben egy negédes hangvételű, szirupos-nyálas levelet ír a nőnek, amelyben, mint említettem őt hibáztatja a sorsáért, szóval jó kis védőügyvéd lehetett. Csak az a gond a nagy spirituális íróval, hogy pont az egyik alaptörvényt nem ismeri, miszerint minden sors úgy tökéletes ahogy van, még akkor is, hogyha netán erőszakos halállal végződik, mert minden életnek oka és célja van, így az övé is az volt. Csak kár, hogy ebben a férfiak uralta világban ő nem lehetett más, egy céda, egy rossz asszony, egy veszedelmes csábító, akivel egy darabig együtt lenni jó, de feleségül nem ezt a típust veszik, csak éppen mellette azért őt is megtartják. Na de egy férfinak ezt is lehet simán.
Coelho könyve amúgy nem egy nagy durranás: dokumentumkötetnek harmatgyenge, sima regénynek még inkább, a spirituális műfajban meg aztán végképp nem állja meg a helyét. Nem tudom, mi volt ezzel a könyvvel a szerző célja, de ez olyan nesze semmi fogd meg jól típusú iromány, amiből valamennyire megismerhetjük a legenda életét, de ez nem a teljes igazság. Amúgy egy levélregényről van szó, amely nagyrészt egyes szám első személyben íródik Mata Hari által, és a céljuk az, hogy a nő kislánya megértse, mi történt az édesanyjával: miért tette azt, amit tett. A kislányt amúgy az édesapja nevelte, vagyis jobban mondva vele élt, de szakértő személyzet foglalkozott a nevelésével, tehát az édesanyjáról nem sokat tudott. Innét ennek a regénynek a koncepciója, amelyet korabeli fotók is illusztrálnak, főként a fénykorból. A könyv amúgy olyan egyszer olvasós darab, szerintem nem érdemes megvenni még a rajongóknak sem.
Kiadja az Athenaeum Kiadó

Wm. Paul Young: Éva

A szerző új regénye ezúttal is keresztény témájú, de most kizárólag a bibliai Teremtéstörténettel, a Genezissel foglalkozik,  avagy az emberiség megszületésével. Ádám és Éva történetét szerintem mindannyian ismeritek, legfeljebb nem hisztek benne, de ez a ti dolgotok. Mindenesetre lehet benne valami, hiszen az emberi sors egy nagy dráma, mind egyéni, mind kollektív szinten, és ez még jó darabig nem fog változni.
Erre jön Young, aki már írt egy erőteljesen megosztó hatású könyvet, a Viskót, de ez nem volt elég neki, és most a Teremtés történetét alakította át, hogy úgy mondjam egy optimistább verzióra, ami gyakorlatilag újra írja az emberiség történetét.
A cselekmény azzal kezdődik, hogy a dimenziók közötti redőben van egy kis sziget, ahol egy bizonyos John nevű fickó él, és a sziget környékére sodródott dolgokat gyűjti be. Aki ide kerül, az földi értelemben már voltaképp meghalt, hiszen eltávozott onnét a lelke, de ugyanakkor még nem került át a Túlvilágra sem, tehát az idekerült léleknek még van esélye visszakerülni a Földre.
Egy nap konténer sodródik erre a helyre, benne halott lányokkal, ámde a nyilvántartás során kiderül, hogy az egyik lány még él, de nagyon rossz állapotban van. Meg is kezdődik hát a gyógyítása, ámde a leányzó érdekes helyen jár, miközben nincs magánál, és ez nem más, mint a bibliai teremtés helyszíne, és magával Évával is találkozik, aki Minden Élők Anyja, és az első nő az emberiség történetében. Az álmainak köszönhetően emlékszik vissza a nevére is: Lillynek hívják, ami nem véletlen, hiszen Lilithre emlékeztet, akinek szintén fontos szerepe volt a Teremtéstörténetben.
Na most ennek a Lillynek is igen fontos szerepe van, ugyanis ő a kiválasztott Tanúja az emberiség megteremtődésének, beleértve a kiűzetést is a Paradicsomból. Ez azt jelenti, hogy ő csak néző, tehát nem szólhat bele az események alakulásába, bármennyire is szeretné.
Mindezt a folyamatot Lilly álmain keresztül ismerheted meg, kedves olvasó, melyek elég zavarosak, hiszen egy súlyosan sérült emberről van szó, akiről kiderül, hogy nem akármilyen képességekkel rendelkezik: Lillynek ugyanis minden sejtjében benne van genetikusan az egész emberiség története, ami azért nem semmi.
Mit is jelent ez? A szerző szerint megváltást, bár azt konkrétan nem írja le, hogyan, inkább csak a reményt adja meg az olvasónak, hogy mindez megtörténhet, ls az emberiség története újra írható, és a sok szenvedés, tragédia megszűnhet. A szerző egy interjúban elárulta, hogy a kétezres éveket a nők kiteljesedésének tartja, tehát eljött az ideje annak, hogy mi nők valódi,  egyenrangú társként álljunk a férfi mellett. Csak mert most nem így van, de erről a vallások is gondoskodtak.
Olvassátok el alaposan a Teremtéstörténetet! Látni fogjátok, hogy ott is a nőt hibáztatják az emberiség tragikus sorsáért, hiszen a kígyó őt kísérti meg alapvetően és nem a férfit. Ádám első párjáról, Lilithről pedig egy árva szó sem esik, hiszen nem volt hajlandó alávetni magát a férfi akaratának, akármennyire is megparancsolta Isten, ezért a pokolra került, mint lázadó. Utána legfeljebb példázatokban beszéltek róla a papok, hogy látjátok lányok/asszonyok hasonlóan jártok ti is, ha nem engedelmeskedtek a férfiaknak. Magyarán büntetést kaptok, nincs mese. A teremtéshez pedig csak a férfiaknak van joguk, mert ők a családfők.
Na, ez volt régen, de azóta sok víz lefolyt a Dunán, és mi nők többszörösen bebizonyítottuk, hogy méltó örökösei vagyunk Lilithnek is, aki mégiscsak az első nő volt a Földön. Nem véletlenül kapta ennek a könyvnek a női főszereplője is a Lilly nevet, de ezeket az összefüggéseket már csak a kötet utolsó lapjain értettem meg, ugyanis a szerző direkt ilyen zavarosan, nehezen érthetően írta meg a művet, ahol csak a végén kerül a helyére minden. Ez rossz is, jó is, bár nekem így első blikkre nem tetszett az Éva, de lehet ha még egyszer-kétszer elolvasom, hogy jobban megértsem, ez a dolog majd változni fog.
A könyv műfaját a Viskóhoz hasonlóan kereszténynek mondják, de szerintem ez csak részigazság: sokkal több benne az ezotéria  és a spiritualitás, mint a vallás. Young ugyanis egy szóval sem említi a Tízparancsolatot, és a szabályok betartására sem hívja fel a figyelmet, de ugyanakkor mégiscsak fontos számára a kereszténység annyira, hogy képes megreformálni, az emberek számára közelebb hozni, de hogy ez sikerül-e, fene se tudja.
Na most itt jön az ezotéria a képbe, ugyanis a szerző több egymás mellett párhuzamosan létező dimenziót mutat be, ami szintén az ezotériára jellemző, ami azt mondja, hogy több párhuzamos dimenzió létezik egymás mellett, mint ahogy többféle idősík is, magyarán, ha elhagyjuk a Föld bolygót, az itt használt idő megszűnik, mint ahogy a gravitáció is és bekövetkezik a súlytalanság állapota. Ezt azt jelenti, hogyha más dimenzióba kerülünk, megváltozik az alakunk, és a sorsunk is. Gondolj csak az álmaidra, mert az is egy dimenzióutazás! Ugye, hogy minden lehetséges volt? Ha netán tartósan beteg vagy, álmaidban újra egészséges voltál például.
Ez a könyv is ezeknek az elveknek alapján íródott, vagyis átkerülve egy másik idősíkra akár az emberiség kollektív sorsa is átírható, ahogy ez a könyv is ígéri. Ez azt jelenti, hogy a kollektív bűntudat eltörölhető, amivel hatalmas tehertől szabadulunk meg, ugyanis ennek nincs értelme, és csak fölösleges szenvedést okoz. Ugyancsak megszűnhet ezzel a férfi és nő között fennálló hátrányos megkülönböztetésnek, ami a fennálló évezredek óta nagyon sok nő halálát okozta Isten, vagy éppen Allah nevében vallástól függően. Sajnos, a Föld jelentős részén a nők még mindig így élnek, aminek ideje véget vetni.
A szerző azt sugallja, hogy  a Teremtéstörténet újra írásával mindez megvalósítható, hiszen akkor egy más Istent, és egy más rendszert ismernek meg az emberek, amivel valószínűleg a kollektív tudattalanjuk is átíródik, és megváltódik a sorsuk is. Mindez új alapokra heleyezi a vallásokat is. Remélem, sikerül mindezt Megvalósítani. Ámen.
A könyvet kiadja az Alexandra Kiadó.

Wm. Paul Young: A viskó

Nagyon nehéz igazából erről a könyvről írni, de hát olvasni sem volt egyszerű, ugyanis ez nem egy szórakoztató olvasmány, sokkal inkább filozófia, hiszen a szerző az élet nagy kérdéseire keresi benne a választ: például arra, hogyan dolgozzuk fel a gyászt, különösen akkor, ha az eltávozott személy a gyerekünk volt, illetőleg erőszakos halállal távozott közülünk.
Ilyenkor könnyen lehet, hogy bűntudatot érzel, hogy nem tettél meg mindent azért, hogy az általad szeretett személy tovább élhessen, de ezzel saját magadat csapod be leginkább, ugyanis aki távozik, az azért teszi, mert lejárt itt az ideje a Földön, de a szelleme tovább él egy másik dimenzióban,  ahová a Földön kapott testet nem viheti tovább.
Ebből adódik a következő kérdés: miért kell sokszor erőszakos halállal, fájdalmak közepette távoznunk a bolygóról, pláne gyerekként/fiatalként?
Ilyenkor szokott isten is beúszni a képbe: hiszen a Földön a legelismertebb közösségformáló elem a vallás. Teljesen mindegy formában hisznek Istenben, mert a legprimitívebb népek esetében is ugyanaz az elv, mint a nagy világvallásoknál: létezik valami felettünk álló rendszer, ami befolyásolja mindennapjainkat, és hatással van a közösségek életére, sőt ez a rendszer, aki lehet Isten is, közösségeket épít!
A lényeg tehát az, hogy évezredek óta elhitetik az emberekkel, hogy minden Isten műve: a teremtés is, a halál is, amibe az embernek nincs beleszólása, hanem csak néző. Ámde nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy Isten ítélkezik és büntet is, mintha csak gyerekek lennénk.
A Tízparancsolatot biztosan ismeritek: ez tökéletes példa arra, amit mondok: le vannak fektetve a szabályok, és ha nem az alapján játszotok, büntetést kaptok. Csakhogy Isten nagyban játszik, és nem egyszerű pofonokat osztogat, hanem sokszor életet vesz el, vagy legalábbis megbetegít. Mindez kiválóan alkalmas arra, hogy a bűntudatot elültessék az emberekben, ami viszont arra jó, hogy ennek segítségével lehet őket vezetni, mint a birkákat.
Nem véletlen, hogy az állam és a vallás évezredeken keresztül összefonódott, és az uralkodók egyben egyházfők, vallási vezetők is voltak. Az angol uralkodó például mind a mai napig az anglikán egyház feje.
Na most a gond ott van, hogy a fentiek ellenére Isten állítólag szeret minket, de mégis hagyja, hogy ennek a nevében egy csomó szörnyűség történjék az emberekkel, például a boszorkányégetések, vagy az ún. keresztes háborúk, de az is baj volt, ha valaki egyszerűen csak kérdezni, gondolkodni mert: egyből eretnekséggel vádolták, és megkínozták, majd megégették, csak hogy példát statuáljanak.
Csakhogy a gondolkodókat és a kérdezőket nem tudták elhallgattatni, csak ideiglenesen. Aztán pár száz évvel később a Felvilágosodás folyamata szépen háttérbe szorította a keresztény vallást az emberek és az állam életéből, bár nem túl gyorsan. Végezetül pedig a pápai állam területe Rómán a székhelyen belülre zsugorodott 1929-ben, pedig azelőtt gyakorlatilag egész Közép-Itáliát lefedte. Ennyit erről.
A fenti kérdések viszont továbbra is aktuálisak, és azóta sem adott rájuk senki sem választ. Végül is ki tenné ezt meg? A papok? Á, ugyan már! Az apácák? Hát, ők végképp nem! Az ezotéria? Próbálkoznak ők is, úgyhogy nem véletlenül népszerűek. Megbízható választ azonban még ők sem tudtak adni eme kérdésekre.
Erre jön Wm. Paul Young, és megírja a Viskó című művét, amely pont ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, amit feljebb már leírtam, de szerintem ez nem keresztény könyv, akárhogy is próbálják annak beállítani, ugyanis ez nem a vallásról szól, hanem a hitről, és ez utóbbi nem vallásfüggő.
A regény alapvető mondanivalója az, hogy az emberek elvesztették a kapcsolatot Istennel, mert függetlenné akartak válni, és nála okosabbak lenni, Isten pedig szerette őket annyira, hogy ezt megengedte, és aztán az összes többi eseményt ez idézte elő, mint például éhínség, háborúk, stb. A Bibliában megírt Teremtéstörténet is hasonló ehhez. Csakhogy Young könyve nem kelt bűntudatot, Inkább Isten végtelen és feltétlen szeretetét helyezi előtérbe, és nem a korlátokat és szabályokat.
Sőt, a szerző nem áll meg ennél, hanem egy teljesen más, modern korba helyezett Istenképet mutat nekünk, aki nőnemű, ráadásul feketebőrű, csakhogy még jobban kiverje a biztosítékot az embereknél. Jézus egy közel-keleti férfi képében tűnik fel, aminek hatására egyes (magyar) olvasók bőszen migránsozni, terroristázni kezdhetnek, míg a Szentháromság harmadik alakja, a Szent Szellem a Sarayu nevet viseli és ázsiai nő alakjában bukkan fel a könyvben. Ők lesznek azok, akik választ adnak a kérdéseidre, az emberséggel és Istennel kapcsolatban. A könyv olvasásához nem kell vallásosnak, sem hívőnek lenned, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül olvasod ezt a bejegyzést. Én legalábbis nem hiszek a véletlenekben. Persze nem biztos, hogy téged is meg fog érinteni Mack története, ugyanis egy meglehetősen vitatott témájú könyvről van szó, amit vagy szeretnek, vagy utálnak, de senki sem közömbös iránta, ez a lényeg.
A főszereplő a szerző egy barátja, Mackenzie Allan Philips, akit a továbbiakban nevezzünk Macknek. Nos, ennek a fickónak meglehetősen brutális gyerekkor jutott, ugyanis alkesz apja sokszor verte, míg a fiúnak elege lett ebből és pontot tett az ügy végére. Ámde a veszélye megvolt annak is, hogy ő is olyan lesz, mint az apja volt, de szerencsére ő megtalálta azt a nőt, akivel boldog tudott lenni.
Nan, a feleség Istenhívő volt, ezért Mack is elindult Isten felé, de még ez sem volt elég, hogy feledtesse vele gyerekkorában borzalmas emlékeit. Aztán amikor egy családi táborozás során a legkisebb gyermeke, Missy nyomtalanul eltűnik, Istennel kapcsolatos kérdései/kételyei megújult erővel lángolnak fel. Pláne, hogy a kislány ruháját egy hegyi viskóban megtalálják, és kiderül, hogy a gyereket egy ismert sorozatgyilkos rabolta el és ölte meg. Mindez iszonyúan hangzik, és az is, főleg a szülőknek, akik csoda, hogy nem őrültek bele ebbe a helyzetbe. Aztán egy nap Mack titokzatos üzenetet kap, hogy menjen át abba a viskóba, ahol a kislánya ruháját is megtalálták, mert egy bizonyos Papa nagyon szeretne már találkozni vele. Nos, a regény többi része már ezen a helyen játszódik, ahol Mack voltaképpen Istennel, illetve a Bibliából ismert Szentháromsággal találkozik, hogy választ kapjon minden kérdésére és visszataláljon Istenhez.
Az a véleményem erről, hogy a kerettörténet és az alapötlet kiváló, csak valahogy a kötet nyelvezete nem túlzottan élvezhető, mert a szerző nagyon nehézzé teszi: magyarán többször el kellett olvasnom a művet, mert ez nem az a könnyed, felszínes olvasmány, de ez önmagában nem baj. Inkább az a baj, hogy Young hangvétele túlzottan emelkedett, nem tud az utca emberéhez szólni, pedig ők vennék a kötetet.
Az egy dolog, hogy én nem hiszek semmilyen vallás által kitalált Istenben, de sok embernek igénye van erre, illetve beléjük nevelik, és emiatt nem mernek mást gondolni a témáról, mert túl erős bennük a kontroll. Az én esetemben is történt erre próbálkozás az apai nagyszüleim által, de én már gyerekkoromban nagyon határozottan kijelentettem, hogy nem hiszek Istenben, szóval ellenálltam. Ez nem jelenti azt, hogy nem hiszek semmiben, ugyanis később elkezdtem ezotériával/spiritualitással foglalkozni, és észrevettem, hogy van egy felettünk álló rendszer, ami lehet akár Istennek is nevezni, aki ezt akarja, ugyanis a kereszténység és a spiritualitás nem zárja ki egymást. A Viskó is pontosan ezt mutatja be szerintem, amikor is a megbocsátásra, és az Istenbe vetett bizalomra helyezi a hangsúlyt, na meg persze Isten irántunk való végtelen szeretetére.
A könyv célja tisztázni az olyan fogalmak valódi jelentését, mint a szeretet, a megbocsátás, illetve az elengedés, ugyanis ezzel kapcsolatban igen sok a félreértés, pedig fontos lenne felfogni a valódi jelentésüket, mert gyógyító hatású lehet, ahogy ezt Mack esetében is lehet látni.
Azt hozzá kell tegyem, hogy nekem kifejezetten tetszik a szerző által alkotott Isten alakja, ami ismét csak nem véletlenül van így: Young egy interjúban elmondta, hogy a második évezred a nőkről fog szólni, ami azt jelenti, hogy mi nők egyre jobban ki merünk teljesedni, és egyre jobban merjük használni a teremtő erőnket, és egyre inkább részt kérünk magunknak az életből. Eddig a teremtés, a történelem alapvetően férfiakról szólt, ami meg is látszik, úgyhogy ideje ezen változtatni, és a régi beidegződéseket felrúgni, mert csak bajt okoztak. Ehelyett egy szebb, szerethetőbb világot kellene építeni kevesebb sérült emberrel. A Viskó ehhez próbál utat mutatni.
Kiadja az Immanuel Alapítvány.