Klapka György: Aranyember - az én történetem

Milliomosok életéről írni hálás feladat, ugyanis tetszik, nem teszik, az embereket mindenképpen érdekli, hogy mi a sikerük titka. Vannak olyan emberek, akik finoman szólva nem szeretik a milliomosokat, mert szerintük mocsok, tolvaj, szarházi az összes. Az ilyen emberek többnyire a bulvárból tájékozódnak, mert nem valószínű, hogy a közvetlen közelükben milliomosok tanyáznának. A bulvárba, meg úgy egyáltalán a sajtóba elsősorban a szenzációs sztorik, nagy balhék kerülnek be, úgyhogy az emberek a híreseket és gazdagokat a legrosszabb oldalukról ismerik meg, szóval nem kell csodálkozni ezen. Az így gondolkozók Klapkát is utálni fogják ennek a könyvnek az olvasása után (mert persze el fogják olvasni), amivel csak az a baj, hogy a jómódot, a sikert is taszítani fogják. A Klapka-féle ravasz és könyörtelen üzletemberek pedig továbbra is jól megszedik majd magukat és nem foglalkoznak az őket utálókkal. Végül is simán utánuk lehet csinálni, a zászló mindenkinek egyformán áll.
Az emberek jó része szerencsére azért nem ilyen radikális, és nem utálják a pénzes embereket, sőt vannak, akik szintén erre törekszenek, csak nem tudják, hogyan kell csinálni. Klapka ebben a könyvben most elmeséli az egész életét a kezdettől egészen mostanáig, és bátran állítom, hogy ebből a könyvből jóval többet lehet tanulni, mint az amcsi sikerkönyvekből, meg a Vonzás Törvényével kapcsolatos olvasmányokból.
Az életrajzból kiderül, hogyan tudott kikerülni Klapka az akkor még önálló faluból, Pesterzsébetről, a tisztes szegénységből a milliárdos létbe. (Az édesanyjának szatócsboltja volt, míg az édesapja művész volt). A mesélő nem titkol el semmit: sem a nagy sikereket, sem a nagy bukásokat, de még a magánéletét sem. Nekem az a benyomásom róla, hogy Klapka egyszerre kőkemény és fegyelmezett üzletember, ugyanakkor egy garabonciás diák is, akinek zseniális ötletei támadnak, ugyanakkor valahogy mindent könnyedén vesz és túlél. Márpedig amikor Klapka fiatal volt, még nem létezett az országban az a szabad kapitalizmus, ami manapság van, hanem épp ellenkezőleg: egyik diktatúra követte a másikat beleértve a második világháborút is. Ezek a korszakok csak kevés ember számára voltak élhetőek, a legtöbben borzasztó nyomorban éltek, modern technika nélkül, ráadásul a torkukon volt a kés, hiszen bármilyen koholt vád alapján a börtönben, vagy a kivégzőosztag előtt köthettek ki. (Ez főleg a háborús időkben, illetve a komcsi diktatúra alatt vol jellemző).
Érdekes módon mind Klapka, mind a családja épségben megúszta ezeket az időket, pedig zsidók voltak. A komcsi diktatúra jó részét pedig azért élte túl az üzletember, mert akkor már Nyugaton élt.
Nekem a könyv alapján rokonszenves az ő figurája, még a magánéletbeli felfogása ellenére is, ami azért lehet, mert eléggé hasonló mentalitású emberek vagyunk, csak én nem vagyok milliomos. (Na, de ami késik...)
Pedig anno én is a bulvárból ismertem meg az urat, az egykori felesége, Mary Zsuzsi énekesnő halála apropóján. Miután ő egy híres (vagy inkább hírhedt) ember volt, ezért kurva sok pletyka keletkezett körülötte még életében, amelyekbe belekeveredett az egykori férj, Klapka is, méghozzá negatív módon, csak azért, hogy Zsuzsit sajnáltassák. Valójában azonban nem biztos, hogy Klapka volt a rosszfiú, bár nem volt angyal se, sőt: csajozott orrba-szájba, akár volt felesége/tartós kapcsolata, akár nem. Tök mindegy, nem sokat számított neki. Viszont legalább nem volt egy kétszínű, boldog családi életet megjátszó valaki, mint az ő köreiben kurva sokan. Gondoljunk csak azokra a politikusokra/vállalatvezetőkre/hatalommal rendelkező emberekre, akik a feleségük mellett szeretőt tartanak, vagy kurváznak, mert megtehetik, miközben a sajtóban ők a boldog család mintaképei. Klapka ezzel szemben legalább ennyiben tisztességes, ha másban nem is. Az meg, hogy mi történt közte és Mary Zsuzsi, na meg a többi asszony között, az ő dolguk, ebbe más ember nem láthat bele. Azért hívják magánéletnek. Ámde miután ők közismert emberek, ezért a magánéletük is kibeszélhetővé vált.
Ez a könyv azonban nem bulvárkiadvány és nem botránykönyv, inkább egy karriertörténet és kordokumentum egyben, de mondom, Klapka nem akar hazudni. Minek? Ráadásul az élete nagy részét már leélte, úgyhogy egyfajta számvetésről is beszélhetünk az ő esetében, bár ő még nem készül a halálra, mert vannak tervei, és még aktív, de akkor is számításba vette a halál lehetőségét is. A könyvet a bulvár kedvelői mellett a leendő milliomosoknak is ajánlom figyelmébe. Kiadja az Ulpius Ház
Érdemes megnézni a Klapka Üzletház honlapját is