Nagyon szeretem hallgatni, amikor idős emberek mesélnek a fiatalkorukról, mert ezeknek a történeteknek varázsuk van. Ilyen történet a Sült zöld paradicsom is, amely egy idős hölgy, Mrs. Cleo Threadgoode visszaemlékezéseit tartalmazza, miközben egy középkorú hölggyel, egy bizonyos Evelyn Couch-csal beszélget. Jobban mondva nem is annyira beszélgetés ez, hiszen a néni valósággal rázúdítja az életét a társalgóban éppen pihenni vágyó Evelynre, aki valójában csak a férjét kísérte el az édesanyjához. Ámde a két asszony szépen lassan összebarátkozik, sőt Mrs. Cleo történetei szépen lassan megváltoztatják a depressziós és kövér Evelyn életét is.
Mrs. Threadgoode meséi visszavisznek a múltba, nagyjából az 1920-as, 30-as évekbe, az amerikai délre, Alabama államba, egy Whistle Stop nevű kisvárosba, ahol az asszony gyermek-és fiatalkora is telt. Ebben a kisvárosban nyitotta meg kapuját a Feltételes Megálló nevű kávézó, amelynek két nő volt a tulajdonosa: Idgie Threadgoode (aki Mrs. Threadgoode sógornője volt) és Ruth Jamison. A kávézóban bárki kaphatott egy tál meleg ételt, és pár barátságos szót a tulajdonosoktól, ami akkoriban hatalmas szó volt. Azt ugyanis tudni kell Amerikáról, hogy még ma sem az a nyitott társadalom, amilyennek próbálja eladni magát. Sőt, inkább az ellenkezője: a kisvárosokban legalábbis nagyon így van ez. Ott ugyanis nagyon merevek, hagyománytisztelők az emberek, akik erőteljesen elhatárolódnak azoktól, akik eltérnek a társadalmi normáktól.
Éppen ezért Amerikában nagyon sokáig jelen volt a fajgyűlölet, különösen délen, amely eleve rabszolgatartó terület volt egykor. Igaz, hogy a rabszolgaság már rég megszűnt, de a feketék polgárjogát még sokáig nem sikerült kivívni, és a legerősebb fajgyűlölő szervezet a Ku Klux Klan rendszeresen razziázott a különböző településeken. Minderre a regényben is történik utalás, de a kávézó tulajdonosai leszarják a fajgyűlöletet, és kiszolgálják a feketéket is, meg a hajléktalanokat is, legfeljebb a hátsó ajtónál.
A két tulajdonosnő, amúgy sem tartozik a hagyományos kategóriába, legalábbis Idgie biztosan nem. Ő egy vagány, fiús csaj kívül-belül, aki teljesen elutasítja női mivoltát, és fiús cuccokban mászkál, de a természete is kemény, határozott. Sírni, kiborulni sem sokat látták. Érdekes, hogy a környezete ezt abszolút jól tolerálja, tehát nem akarják átnevelni, és nem büntetik meg miatta. Ez eléggé életszerűtlen az amerikai társadalmat ismerve, viszont ennek a kötetnek alapvetően a szeretet a vezérfonala, ezért van az, hogy ennyire kedvelt és népszerű karakter a különc Idgie figurája. Na, meg azért is, mert ő teljes szívvel elfogadja magát, és nincsenek önbizalomproblémáit, amit a környezete is észlel.
Idgie és Ruth viszonya jóval több, mint barátság: valójában szerelmesek egymásba, de Flagg ezt nem egyértelműsíti. Valószínűleg azért, mert abban a korban ezt nem lehetett ilyen nyíltan felvállalni. Igaz, hogy bizonyos helyeken még ma sem nagyon. Itt Magyarországon legalábbis biztosan nem két dolog miatt: először is sokan nem tudják elfogadni, hogy két azonos nemű ember szerelmes lehet egymásba, és a homoszexualitást kizárólag a szexhez társítják. ebből következik a másik ok: a melegekről sokaknak a diszkóban egymással csókolózó kis ribancok, meg a melegfelvonuláson parádézó buzik jutnak az eszébe. Nekem mondjuk nincs problémám ezekkel sem, mert engem nem bántottak ezek az emberek, de van akinél ez kiveri a biztosítékot, és jönnek az erkölccsel, meg stb. Szerencsére azonban az élet sokszínű, és nemcsak ezek a kategóriák vannak, Flagg könyve pedig semmi bántót nem tartalmaz ezzel kapcsolatban sem, de mással sem.
Talán meglepődik az olvasó, hogy a címkék között a humor és dráma műfajok egyszerre szerepelnek, de ez a regény éppen olyan sokszínű, mint az élet: ebből is, meg abból is van benne egy kicsi. Szerencsére azonban Flagg nem drámázza túl a dolgot, és még az igazán tragikus eseményeket is képes egyfajta derűvel, optimizmussal láttatni, és pontosan emiatt változik olyan nagyot az addig válsággal küzdő, depressziós és kövér Evelyn élete. Persze ez a változás nemcsak rá vonatkozik, hiszen az olvasó élete is éppúgy megváltozhat, akárcsak Evelyné.
Még egy kis érdekesség: ez a könyv az első gasztroregény, ugyanis fontos szerepet játszik benne a kaja: részben a kávézóban felszolgált ételek, részben pedig az Evelyn és Mrs. Threadgoode által elfogyasztott ételek formájában. Miután akkoriban még nem létezett ez a műfaj, ezért még ez a szál annyira nem kidolgozott ebben a műben, viszont a könyv végén szerepelnek a kávézóban felszolgált ételek receptjei is. Van egy-két hozzávaló ezek között, amelyeket itt hazánkban nem lehet kapni, miután amerikai ételekről van szó, de a legtöbb ételt nyugodtan el lehet készíteni otthon is, mert nem nehéz beszerezni a hozzávalókat.
Amúgy Flagg annyira érzékletesen ír, hogy a legszívesebben visszautaznék az időben a 30-as évekbe, hogy meglátogassam azt a kisvárost, meg a kávézót természetesen. Ebben a regényben ugyanis nincsenek ellenszenves figurák, csak szerethető karakterek. Mindez igazán ritka teljesítmény, csak gratulálni tudok hozzá.
A cselekmény folyton ugrál az időben: hol a nyolcvanas, hol a 20-as, hol a 30-as, hol a 40-es időben játszódik. A történet nem folyamatos, mert az írónő úgy szövi a történetet, ahogy a szórakozott, idős hölgynek eszébe jut egy-egy epizód a fiatalkorából, szóval ebből a szempontból nem egy klasszikus regényről van szó. Mindez olykor elég zavaró lehet: időnként én is elvesztettem a fonalat.
A könyvből film is készült, amit sajnos még nem láttam, azért mert nem vagyok valami nagy filmguru, de ezek után a könyv után mindenképpen meg fogom nézni. A regényt ajánlom mindenkinek, aki szereti a szépet.
Kiadja az Ulpius Ház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése