2017. február 13., hétfő

Zana Zoltán-Fencsik Tamás: 19re lapot: 21 év gengszterrap

A könyv Gangxsta Döglégy Zolee és a Kartelről szól, akiket az alcímben Mo. legveszélyesebb bandájának tart a szerző. Azt nem tudom, hogy valóban így van-e, vagy csak látszat, de az tény, hogy a fennállásuk óta egy egész generáció felnőtt, tehát van igény a zenéjükre. Kétségtelen, hogy nem egy agyas zene, amit csinálnak, de az ún. gangstarapet ők hozták be az országba, amiért aztán kaptak hideget, meleget.
Eleve már a hiphopot sem volt könnyű elfogadtatni a közönséggel, hiszen egy jellegzetesen amerikai műfajról van szó, nálunk meg nem sokkal azelőtt történt meg a rendszerváltás. Az Animal Cannibals azonban mégis szép sikereket ért el, sőt:  segítettek más rappereknek is érvényesülni a szakmában.
Zoliék azonban teljesen máshogy művelik ezt a stílust: náluk alapvetően a trágárság és a nők lenézése dominál, de ez az amcsi változatban is így van. Csak éppen jelentős különbség, hogy az amcsi feketék a nyugati oldalról tényleg bűnözők Zoliékkal ellentétben. Szóval Zoliéknak nem sok köze van az eredeti verzióhoz, de mondjuk társadalmi problémák, szegénység az nálunk is létezik, csak más fornában. Nos, a hazai rapperek ezt öntötték formába, amihez betársul még az ocsmány beszéd is a Kartelnél.
Én máig emlékszem arra, mikor láttam Zolit először: hazánk első zenecsatornáján, a Top Tévében volt egy hiphop zenével foglalkozó műsor, ahová bejött egy hosszú hajú, bajszos-szakállas, inkább rockernek kinéző fickó, aki halál lazán bemutatkozott, és közölte, hogy ő vezeti a műsort. Na, ő volt a Zoli, aki ekkor már a művésznevén nyomult. Érdekes, hogy én egyből rokonszenvesnek találtam a csávót, akiről aztán kiderült, hogy a Sex Action nevű rockbanda dobosa volt, szóval a rockerrel nem is fogtam annyira mellé. :)
A lényeg, hogy a csapat ilyen mocskos, szaftos, csajozós rockzenét játszott, de a Zoli kilépett, mert inkább rappelni akart, úgyhogy létrehozta a Kartel nevű formációt, ami azóta létezik, bár tagcserék azért történtek ez alatt a 21 év alatt, de Zoliék azóta is sokkolják a népet. Igaz, hogy azóta kevesebben botránkoznak meg a szövegeiken, de hát a ker. tévékben legalább olyan brutkó műsorok mennek, szóval nem éri meg Zoliékat savazni emiatt. A kilencvenes évek közepén azonban még más volt a helyzet, és sokan ledöbbentek a durva szövegeken, és egyből elhitték, hogy a Kartel tagjai a valóságban is nőgyűlölő, hímsoviniszta "állatok", pedig az az igazság nem: a tagoknak vannak barátnőik, illetve Zolinak és Dope-nak kislánya is van, tehát amit csinálnak, annak egy része felvett szerep csupán.
Persze van valóságtartalom is nem kevés, ahogy ebből a könyvből is kiderül, a tagok ugyanis nem szépítenek semmit, tehát kemény sztorik vannak ebben a kötetben, amely a Kartel teljes történet meséli el a kezdetektől a máig, amelyben a tagok mellett a kísérőzenekar történetét is megismerjük. A Kartel tagok ugyanis a színpadon csak  idétlenkednek, a zenéhez nem sok közük van, kivéve a Zolit, meg esetleg a Sámsont, aki DJ volt, de többiek csak díszletnek vannak. Na jó, korábban Lory B, illetve utána meg Dopeman volt a másodrapper Zoli mellett, azóta viszont Laca teljesíti egész tűrhetően ezt a feladatot. Steve viszont tényleg csak kirakatember, akinek csak csúnyán kell néznie, ahogy azt egy igazi gengszternek illik.Mindenesetre ez a tudás elégnek bizonyult ahhoz, hogy 21 éve eltartsa a bandát, akik mind a mai napig népszerűek.
A titok? Valószínűleg a Zoli miatt lehet, aki egy karizmatikus jelenség, egy tehetséges zenész, aki kurva jól tud szövegelni, na meg hihetően hozza ezt a gengszter, illetve sutyerák figurát, éppen ezért imádja a közönség, akik között szintén vannak ilyen figurák, mint Zoli.
A könyvről: időrendi sorrendben meséli el a csapat történetét  a megalakulástól egészen a mostani időkig. A kötetben majdnem mindenki megszólal, akinek valaha köze volt a Kartelhez, Loryt kivéve, viszont Dopeman kurva sokat beszél benne még azokról az időkről is, amikor már nem volt benne a csapatban. Mondjuk Dope egy jelenséggé vált az elmúlt 10-15 évben, szóval végül is megengedheti magának, csak éppen nem tetszett, ahogy savazza Zolit. Szerintem akkora lett Pityinger arca, hogy nem fér be az ajtón, bár vannak dolgok, amiben igaza van.
A könyv többi része amúgy korrekt, és az eseményeket sokszor többféle szemszögből is megismerjük, ami mindig izgalmas, hiszen ugyanazt a helyzetet mindenki másképp látja. Gondolok itt Lory, vagy Dopeman helyzetére és távozásáea a bandából például, de mondjuk 21 év alatt kurva sok minden történt a Kartel háza táján.
A könyv végén pedig egy színes képanyag található, melynek egy része különböző turnékon készült. Kiadja a Helikon Kiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése