A Búzavirág is egy ilyen történet, aminek az az érdekessége, hogy a szerző lényegében az előző kötetnek, a Koszorúfonatnak a folytatását írta meg. Jobban mondva ez nem is jó szó rá, hiszen a Búzavirágban nem az előző kötetben megismert két leányzó, Ella és Blanka sorsát viszi tovább az író, hanem már az utánuk következő generációét.
Ebből következően a főhős már Blanka lánya, Emília lesz, aki csak külsőre hasonlít az édesanyjára, de belül egy makacs, akaratos és céltudatos leányzó, aki mindenáron színésznő akar lenni. Nos, ez a huszadik század elején sem egyszerű feladat, hiszen akkoriban még kevesebb lehetőség állt az akkori fiatalok előtt, mint most, továbbá egy főúri család csemetéjétől ez a kijelentés már önmagában botrányos volt.
Igaz, hogy Mimi családja nem volt egy szokványos főúri család, hiszen a nagynénje, Ella orvosnő volt, de amúgy is épp elég fordulatos esemény történik a Pálóczy családban, mert a szerző gondoskodik erről. Én viszont nem árulok el többet: jusson valami meglepetés a kedves olvasónak is.
A lényeg az, hogy Miminek sikerül elérni a célját és színésznő lesz: először Bécsben, majd Németországban, végül pedig Amerikában is. Utóbbi talán a legérdekesebb hiszen Mimi bekerül különböző némafilmekbe és ünnepelt sztár lesz, aki a korszak nagyjaival játszik együtt. Ez azt jelenti, hogy a regényben több való szereplő is akad, például Adolph Zukor, vagy Mary Pickford, szóval az akkori hollywoodi mozi hírességei, akik között több magyar származású is akad. Na de ez közismert tény, hogy a hollywoodi filmipar létrejöttében igen jelentős szerepe volt a magyaroknak, amit a szerző is említ.
Az is érdekes, hogy a szerzőt valamiért erősen foglalkoztatja a film, a mozi története, ugyanis már nem ez az első olyan regénye, ahol ez a téma szerepel, ugyanis az Angyalos ház és a Rozmaring című regényekben már előkerült Hajnal Imre színész neve, illetve említette az első budapesti mozik létét is.
Csakhogy akkor nem ez volt a lényeg, most viszont a szerző elég komolyan beavat minket a két világháború közötti amerikai filmtörténetbe, amely akkoriban sem volt éppen botrányoktól mentes, hiszan az akkori sztárok ugyanúgy ittak, drogoztak, buliztak, orgiáztak, csak éppen a korabeli médiának még nem voltak olyan eszközei, hogy teljeskörűen felderítse ezeket.
Régebben még el lehetett tussolni egy-egy botrányos ügyet, de ez a mostani Amerikában lehetetlen, hiszen csaknem minden sarkon lesifotósba botlik az ember, akik kifejezetten a világsztárok magánéletének megfigyelésével foglalkoznak. Ezek a hiénák minden baromságra ugranak, aztán az általuk készített fotó másnap egy bulvárlap hasábjain köt ki, pár sor kíséretében, csak hogy az éppen aktuális világsztárt lejárassa. Na most régen ez nem volt jellemző, ezért is olyan érdekesek az utóbb feltárt kortörténeti adatok.
Fábián Janka regényében is adódnak ilyenek, úgyhogy már csak emiatt is érdemes is elolvasni a kötetet. Persze nemcsak ezért, hanem azért is, mert szerintem az utóbbi idők legjobb FábiáN Janka regényéről van szó, ahol a szerzőnek az érdekfeszítő történet mellett a helyes arányokat is sikerül végre megtalálnia. Ez azt jelenti, hogy a mű nem olyan teátrális, mint némelyik korábbi regénye, illetve sikerült rokonszenves, szerethető szereplőket teremteni. Arról már nem is beszélve, hogy a regényt kifejezetten sok történelmi részlet, utalás tarkítja, ami korbban nem mindig volt jellemző, hiszen némelyik regény eléggé szappanopera jellegűre sikeredett. A Búzaviág szerencsére nem ilyen, de azért mentes a váratlan fordulatoktól és a romantikától sem.
A könyet kiadja a Libri Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése