Ezek a nők aztán szépen be is vonzzák az eldobható, rövid ideig tartó kapcsolatokat, amikből aztán mindig elegük lesz, é inkább maradnak egyedül, miközben szenvednek ettől is.
A Bodza Bisztró főhőse, Kulcsár Petra is hasonló életet él, mint amit feljebb említettem: Budapesten lakik (naná hogy!), ügyfélszolgálati csoportvezető egy telekommunikációs cégnél ( valahogy ezekben a regényekben mindig trendi foglalkozása van a főszereplő csajnak és nem egy teszkó pénztáros, szóval érdekes, na), rühelli a munkáját, de ebből fizeti a számlákat, illetve a bulis életmódot, amit még harminc év felett is folytat. Ráadásul teljesen rá van gyógyulva az okostelefonjára, az internetre, na meg a Facebookra, ahol lehet mindenféle érdekes dologgal menőzni, meg hozzászólni a haverok bejegyzéseihez. Hapsija nincs, de hát minek lenne: ebbe az életmódba egy állandó kapcsolat nem fér bele.
Aztán egyszer csak jön az értesítés, hogy a régen nem látott apja (szülők elváltak) meghal és a lány örököl utána egy éttermet egy kis bükki faluban. A csaj tehát felkerekedik és megnézi az éttermet. Így kezdődik a regény, ami már az elején kiverte nálam a biztosítékot. Petra ugyanis egy nyafka, hülye picsa, aki apróságokon parázik (pl. nincs csatlakozás az állomástól és neki a trendi ruháiban gyalogolni kell, továbbá nincs térerő, ezért net sincs), úgyhogy késztetést éreztem szívlapáttal arcon csapni és a regényt végleg befejezni, mondván,hogy ez szar. Aztán valahogy tovább olvastam, hogy lássuk, mi lesz belőle.
Petra barátai hasonlóan ellenszenvesek: Zsuzsi, a legjobb barátnő, aki szerint csak Pesten van élet, és nem egy hülye faluban, úgyhogy az örökségnek sem örül. Gyuri, a srác, aki rámozdult Petrára, szintén így gondolkodik, ráadásul a pénzével menőzik, amit főleg a szülei kerestek meg. Olyan programokra hívja el Petrát, amik sok pénzbe kerülnek, hogy ezzel tegyen jó benyomást rá, de szerencsére a lánynak helyén az esze és egyenes a gerince, úgyhogy visszautasítja a srácot. Innentől kezdve kezdtem el őt megkedvelni.
Érdekes, hogy ez a három ember pozitív jellemfejlődésen megy keresztül a regény végére, miközben segítenek az étterem felvirágoztatásában, szóval a végére egészen szerethetővé válnak, Igazából ez a motívum különbözteti meg Dia regényét a többi hasonló műfajban utazó magyar szerzőtől, hogy szerethetővé válnak a karakterei, szemben Fejős Évával, vagy Vass Virággal, akiknek a szereplői továbbra is hülyék maradnak.
Ami még számomra negatív a regényben, hogy a főszereplő csaj rengeteget bőg, ami egyszerűen borzalmas. Ennyi könnyből már egy mesterséges tavat is lehetett volna készíteni az étterem mellé látványosságnak, komolyan mondom.
Közben a falu lakóiról se feledkezzünk el: ott van például Pali, az étterem pincére, aki vesztesnek számít, mert az anyjával lakik, ráadásul nem keres valami jól. Kati néni, Pali anyja nem egy központi figura, pedig valamikor barátnők voltak Petra anyjával. Ő egy jellegzetesen falusi életet élő asszony, aki gondozza a kertet és elteszi a termést télire. Aztán ott van még Young, az Amerikából idekerül egykori hippi, aki egy igazi különc figura. Na őmiatta volt érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert ő egy nagyon cool figura, akinek mindig van valami megoldása az életre, szóval summa summarum, ő a legrokonszenvesebb figurája a regénynek számomra.
A két szélsőség képviselői aztán végül egész jól összebarátkoznak, és ha nem is mindenki lesz egymással haver, de a boldog vég az egyenesen borítékolható. Bárcsak az életben is így lenne, de sajnos sokszor nem ez történik. Talán ezért is van szükség az ilyen könnyed szórakozásra néhanap.
A könyv a modern csajos regény (chick-lit) és a gasztroregény határán egyensúlyoz, de utóbbinak azért nem túl jó, lássuk be. Igazából a jó gasztroregények elsősorban a mediterrán tájakon játszódnak (Francia-és Olaszországban), ahol az ételek mellett szerepet kapnak, az illatok, az ízek és a helyi népszokások is.
A szerzőik igazából nem is írók sokszor, hanem egyszerű emberek, akik az úti élményeiket örökítik meg, vagy pedig arra az adott tájegységre költöznek és asszimilálódnak az adott kultúrába.
Dia könyvében ezek nincsenek meg, csak recepteket sző bele és inkább a csajos vonal dominál, nem a gasztro vonulat. Na de Dia nem is szakács, és nem is utazó, hogy annyira belemenjen ezekbe. Ennek ellenére a Bodza Bisztró egész jól sikerült, és szerény véleményem szerint jobb és érettebb munka, mint az előző regény, a Szerdán habcsók.
Akik szeretik a könyveit azoknak érdemes megnézni a Facebookon Diána szerző oldalát
Kiadja a Bookline Könyvek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése