László Erika: Transziregény - Marlon Xtravaganza élete

Még tavaly kezdtem el olvasni eme könyvet, amelynek már a címlapjáról is kiderül, hogy miről szólhat. Na de engem pont az ilyen hálás témák érdekelnek, úgyhogy vállaltam a kockázatot. :)
Aztán feladtam az olvasást, ugyanis a mesélő, azaz Marlon elég hamar rátér a lényegre, és beismeri a vágyait, illetőleg igen szókimondóan nyilatkozik a szexuális élményeiről is. Nekem ez őszintén szólva sok volt, ezért félretettem a könyvet, és az volt a szándékom, hogy soha többet nem veszem elő.
Nyilván ezek után jogos a kérdés, hogy miért kezdtem el újra olvasni a könyvet, ha egyszer már csalódtam benne? No,s nem is olyan rég egy meleg fiú ismerősöm megosztotta a hírt a Facebookon, hogy Marlon meghalt, és kifejezetten szomorúnak tűnt miatta, tehát nem az udvariasság késztette arra, hogy megossza a cikket, hanem látszott rajta, hogy tényleg megrendíti a hír. Elképzelhető, hogy ismerte, ha nem is személyesen, akkor a Capella Bárból, ami egy ilyen különleges szórakozóhely abban a tekintetben, hogy alapvetően az alternatív szexualitású (tehát, meleg, bi, vagy transzi) emberek számára nyílt meg. A hely színpadán fellépő művészek is többnyire transzik voltak, akik énekeltek, táncoltak, stb., egyszóval lazították a közönséget. Marlon is egy ilyen ember volt.
Szóval ennek  meleg ismerősnek a posztja indított arra, hogy ismét a kezembe vegyem eme könyvet.
Azt elmondanám az olvasónak előre, hogy nem egy szokványos életrajzot tart a kezében, már csak azért sem, mert a főszereplőt nem lehet celebnek mondani. Persze az alternatív szexualitásúak között igen, de ők kisebbségben vannak, Marlon viszont nem mutogatta magát újságokban, illetőleg nem járt celebekkel sem, legfeljebb távolabbról ismerte őket.
A másik, hogy ebben a könyvben nincsenek fotók sem, de nem is ez a cél, inkább bemutatni egy más világot az olvasónak, illetve jobban mondva két  más világot: az egyik az éjszakai szórakozóhelyek világa, a másik pedig az alternatív szexualitás, és ezen belül is csak egy réteg, a transzneműek helyzete.
Ők nem pusztán melegek, vagy biszexuálisok, akik még viszonylag könnyen el tudnak vegyülni az emberek közé, úgyhogy ha netán színt vallanak a nem i irányultságukról, az sokszor meglepő lehet a környezetük számára, ugyanis nem mindegyik meleg férfi nőies, mint ahogy meleg nők közül sem mindegyik férfias. Vannak persze ilyenek is, de ők egy külön társadalmat képeznek a társadalmon belül.
A transzik, azaz a transzszexuálisok már jóval feltűnőbbek, ugyanis a transzik esetében arról van szó, hogy kezdettől fogva hajlamuk van azt gondolni, hogy a biológiai nemük egy kurva nagy tévedés, és hogy ők valójában a másik nemhez tartoznak. Ebből adódóan a külsejüket is ehhez igazítják, vagyis a férfiak nőies külsőt öltenek, a nők pedig fordítva. Egyébként a férfiakat jobban érinti a probléma  valamiért, tehát gyakoribb a férfibetegek száma.
Nos, a Marlon Xtrravaganza művésznevű akrobatatáncos is transzi volt valójában, de sokáig tartott, amíg ezt fel merte vállalni, szóval egészen addig kereste a nemi identitását, és hol férfiként, hol nőként élt, de valójában mindig is nő szeretett volna lenni.
Csak hát az ő esetében kétféle akadály jelentett problémát abban, hogy elfogadja és felvállalja magát: az egyik a családja volt, a másik pedig maga az ország, amiben élt.
A könyvből kiderül még az elején, hogy cirkuszos családba született, tehát eleve stabil gyökerei már nem lehettek, hiszen folyton vándorolt a család helyszínről helyszínre. Ráadásul egy eredendően macsó, férfias világban kellett, az amúgy nőiesen érzékeny viselkedésre hajlamos fiúnak helytállnia, ahol már eleve semmibe veszik, lenézik a nőket. Ezek után természetesen Marlont is megvetették, de a cirkuszos világban amúgy sem volt szokás a szeretet, inkább az idomítás ment, mint az állatoknál, akiket amúgy borzalmas körülmények között tartottak, és az állatkínzás sem volt ritka. Én is pont ezért nem szerettem soha a cirkuszt.
A másik dolog, ami problémát jelentett, az az ország hozzáállása a szexuális mássághoz. Abban az időben, amikor Marlon gyerek volt (tehát a 60-as években) Nyugaton elkezdődött a szexuális forradalom, és rövid idő alatt eltűntek a gátak, tehát mindenki mindenkivel csinálta.
Ezzel szemben hazánkban a kommunista diktatúrában ilyenről legfeljebb csak álmodhattunk, hiszen a fiúkat már azért is bevihették a rendőrőrsre, ha csak úgy simán hosszú hajat mertek hordani, Ezek után végképp nem díjazták volna a transzikat, de hát ebben a tekintetben az ország mit sem változott azóta.
Igaz, hogy a szexuális szabadosság ide is megérkezett, de ezen a téren még mindig nincs akkora kínálat illetve lazaság, mint Nyugaton. Ez azt jelenti, hogy a melegeket/transzikat még ma is elítélik nagyon sokan, a Pride-ról már nem is beszélve. Utóbbi ugye a Meleg Büszkeség Fesztiválja, amit Nyugaton is ünnepelnek.
Csak éppen ott egy nagy bulinak gondolják, míg a magyarok erkölcstelennek tartják az egészet, és hőbörögnek, hogy minek áramlik ide az összes szemét Nyugatról. Viszont közben meg nézik a pornófilmeket, ahol kifejezetten normálisnak számít, sőt elvárt elem az, hogy két nő szexuálisan kényeztesse egymást, illetőleg a hármas szex is teljesen oké, amíg két nő és egy pasi csinálja egymással. Csak hát utána ugyanezek az emberek utálják a melegeket, meg a Pride-ot, de azért a hálószobában csinálhatják nyugodtan. Érdekes ellentmondás....
A könyv egy ilyen speciális helyzetű ember életrajzát meséli el, amelyben a narrátor maga Marlon Xtravaganza, míg a szerzőként feltüntetett László Erika csak lejegyezte az ő szavait. A könyv nem az a tipikus életrajz, de nem is szociográfia. Talán inkább visszatekintésnek, számvetésnek lehetne mondani, amelyet 40 év felett a legtöbb ember magával megtesz, csak éppen az átlagember nem kürtöli világgá.
Na de mostanában divat lett kitálalni, vagy ahogy angolul mondják coming out-olni, mintha ehhez bárkinek köze volna. Mondjuk Marlon esetében más a leányzó fekvése, ugyanis eléggé látszik rajta a hovatartozása, viszont a könyv arra jó,hogy az emberek megismerjenek belőle egy teljesen más embert, illetve egy teljesen más világot: az éjszakai szórakozóhelyeket, ahol a vendégek sokszor egy havi átlag fizetés összegét herdálják el piára, drogra, meg kurvákra. Nos, ebben a világban dolgozott hősünk is, méghozzá nem is olyan rosszul, hiszen milliókat keresett ezzel.
Meg aztán valljuk be, tetszik, nem tetszik, az embereket érdekli, hogy hogyan alakult ki a transzi/meleg állapot, mit éreznek az ilyen emberek, hogyan élneK, stb.
Nos, elárulom, kurva nehéz az ő helyzetük, ugyanis évezredeken keresztül rejtőzködniük kellett a másságuk miatt, mert a különböző vallások ezt már nem tolerálják, mert Isten szerint ez bűn. Na de ha az, akkor vajon miért teremtette meg ezeket az embereket? Ez megint egy érdekes ellentmondás.
Mindenesetre ezek az emberek vagy eljátszották a heterót és megnősültek/férjhez mentek (de akkor meghasonultak önmagukkal), vagy pedig a magányt választották.
Még manapság az állítólagos tolerancia korában sem egyszerű a helyzetük, ugyanis ezeket az embereket a társadalom most már távolról elismeri, de azt azért rosszul viselik az emberek, ha éppen a gyerekükről derül ki, hogy a másik csapatban játszik. Azt pedig még rosszabbul, ha a másik nemhez akar tartozni, mint amibe beleszületett. Mindez Marlon életéből is kiderül a könyvben, ugyanis ő gyakorlatilag számkivetett lett a családjában, mert az egy macsó világ volt, ahová ő beleszületett, és tőle is azt várták el, hogy legyen kemény,és csajozzon, stb. Hát, ez nem jött össze, úgyhogy Marlon külföldre menekül, ahol aztán táncosként karriert csinál. A pénz és a siker összejön, de az ember továbbra is egy kettős személyiségű szeretetkoldus marad.
A könyv egy olyan szenvedélyes érzelemvilágot mutat be, ami esetleg túlzottan tömény lehet az olvasó számára, éppen ezért nem ajánlott egyszerre elolvasni a könyvet, mert megterhelő hatású lehet. Én legalábbis így voltam ezzel, de persze nem vagyunk egyformák.
Az viszont biztos, hogy Marlon  egy eléggé ellentmondásos, kettős személyiségű ember volt, de ht végtére is 1961. június 2-án született az Ikrek jegyében, márpedig erre a csillagjegyre igencsak jellemző ez.
Furcsa ellentmondás,hogy Marlon egyrészt vonzódott a nőies dolgokhoz, másrészt viszont sokszor, szókimondóan nyers,illetve trágár, ami nem passzol össze. Olyan, mintha két személyiság lakott volna benne, úgyhogy nem csoda, hogy nem identitás zavarai voltak kb. 40 éves koráig. Utána döntötte el, már hazánkba visszatérve, hogy nőként éli az életét, ámde a férfitestbe zárva, szóval átalakító műtétet már nem végeztetett magán.
Érdekes, hogy ezt pont egy olyan országban tette meg, ahol nem jellemző a toleranca, az emberbarát gondolkodás, és a melegektől, transziktól eléggé viszolyognak, sőt az sem ritka,hogy egy ilyen külsejű embert megvernek páran. Szóval ég és föld a különbség köztünk és a Nyugat között és nemcsak ebben a tekintetben.
Marlon kifejezetten érzékletesen meséli el, hogy milyen volt az élet ott kinn, mennyire csilivili volt minden már akkor is, míg nálunk mind a mai napig szürke minden. Igaz, hogy már hazánkban is elérhető sk minden, ami ott kinn megvan, de a számunkra oly pörgős Budapest kifejezett falunak tűnik a nyugai nagyvárosokhoz viszonyítva. Különösen London, vagy Hamburg esetében igaz ez, ahol külön éjszakai negyedek vannak a városon belül, mint például a Soho, vagy a Reeperbahn, ahol egy csomó szexuális szolgáltatást igénybe lehet venni, amit a szem-száj megkíván. Persze a Soho nappal is pörög, de éjszaka indul be igazán. A legcsillogóbb helyek viszont kétségtelenül a Nagy Vízen túl vannak, mint például New York, ahol hősünk is élt jó darabig, majd innen tér vissza Budapestre már elszegényedve.
Ez is egy nagy kettősség volt az életében: szegénységből a gazdagságba, majd utána ismét a szegénységbe jutni, és végleg úgy maradni lerobbanva, drogosan HIV fertőzöttként, amíg el nem viszi a Halál.
Mint említettem, a könyvet egy ismerősöm hatására olvastam el végig, mert egyébként nem lett volna semmilyen motivációm arra, hogy ezt elolvassam. Zavart ugyanis, hogy Marlon nagyon nyersen beszél a szexualitásról. Nem azért mert a szex ellen van kifogásom, hanem mert pusztán biológiai funkcióra egyszerűsítette az egészet, vagyis baszni kell mindennap (már bocsánat), mert ez olyan, mint a levegővétel, az evés, meg az ivás kb. Ami még jobban taszított az az, hogy teljesen nyíltan el meri mondani a férfiférfia közötti nemi aktust. Hát sok mindent el bírok viselni, de ezt nem, úgyhogy pár részt átugrottam a könyvben. Amúgy is nagyon furcsa, idegen számomra, amikor egy férfi nőies stílust vesz fel, és nem képes határozottan kiállni saját maga, vagy mások mellett, mint ahogy az is zavar, ha egy férfi többet készülődik a fürdőszobában, mint egy nő. Nem kell ehhez transzinak, meg melegnek lenni, sok hagyományos férfire jellemző a puhapöcs attitűd, a nők viszont egyre határozottabbak. Megfordult a világ.
Ami viszont rokonszenves Marlonban az az, hogy jól tud mesélni, nem ül le a történet, illetve nekem rokonszenves a nyersesége is egy darabig. Ezek miatt meglehetősen ellentmondásos véleményem alakult ki a könyvet illetően, melyet az Európa Kiadó jelentetett meg.