A Barbibébi után öt év telt el: hőseink immár 22 évesek (mármint Barbi és Krisz), ebből adódóan változtak, tehát máshogy látják már a világot, mint anno kamaszként. Erről jut eszembe: a Szeress jobban című regény egy önálló darab, tehát nem szerves folytatásról van szó, de időnként a szerző visszautal az előző regényben történtekre.
Én viszont ennek ellenére a közelmúltban ismét elolvastam a Barbibébit, hogy sikeresebben vessem össze a két könyvet. Nos, a folytatásban Barbi teljesen kifordul önmagából: eltűnik a népszerű, ámde gonosz partihercegnő, és a helyébe egy kapcsolatfüggő lány lép, aki annak ellenére marad a partnerével, hogy nem jó vele. Viszont úgy gondolja, hogy ettől a kapcsolattól szeretetet és biztonságot kaphat, holott kívülről nézve a hapsi csak egy egoista, hatalombuzi kis pöcs.
Eközben Krisz sorsa sem jobb: az ő kapcsolata is döglődik Simonnal, akivel az előző regényben már találkozhattunk, ahonnét kiderül, hogy melegekről van szó. Eleve ez már egy szokatlan elem a magyar regényekben, ugyanis a homoszexuálisok iránti elfogadás nem jellemző hazánkban, pláne nem ilyen fiatal emberek esetében. A vallásos meggyőződés mellett ennek az lehet az oka, hogy még mindig a szexualitásra korlátozzák ezt az egészet, holott a kötet meleg szereplői, hasonlóan élnek a hetero kapcsolatokban élőkhöz, legfeljebb az szexuális irányultságuk más.
A két fiatal sorsa New Yorkban fonódik össze, ahová Krisz utazik Barbihoz, hogy eldöntse mi legyen döglődő kapcsolatával. Eközben mindkettejük élete jelentősen megváltozik új találkozásoknak köszönhetően.
Barbi az éjszakában találkozik össze egy titokzatos fickóval, míg Krisz még a repülőn találkozik össze egy ugyancsak rejtélyes fickóval. Innentől kezdve aztán a négy ember sorsa lassan összefonódik, pláne, hogy még két krimiszál is megjelenik a történetben, hogy azért legyen min izgulni.
A sztori menete részben borítékolható volt szerintem, legalábbis Barbi oldaláról mindenképpen. Krisz sorsát viszont majdnem a regény végéig nyitva hagyta a szerző, bár nekem volt némi gyanúm itt is a befejezést illetően.
A krimiszál mellett volt még egy okom elolvasni eme könyvet: ez pedig a két új karakter, Noel, és Atlas története, illetve az ő titkaik. Mert hogy Levente kezdettől fogva úgy mutatta be eme két szereplőt, hogy az olvasó érdeklődése feléjük forduljon: vajon milyen titkaik lehetnek? Nos, az eredmény megdöbbentő, úgyhogy megérte elviselnem érte a sok érzelgést.
A köny első száz oldala ugyanis gyakorlatilag rinyálásból áll, vagyis arról szól, hogy a két főszereplőnek milyen szar, de később is nagyon sok a lelkizős rész. Emiatt sokszor úgy éreztem, mintha Oravecz Nórát olvasnék, és ez nagyon rossz pont: a hölgyet ugyanis nagyon nem kedvelem az álbölcsességei miatt. Csak éppen Nóra ekkora terjedelemből két darab regényt is kihozott.
Viszont Levente mentségére szóljon, hogy legalább van egy izgalmas kerete a regénynek, illetve vannak benne kedvelhető karakterek is. Barbi is bölcsült a korral, de ezt az új személyiségét nehezebben tudtam elfogadni, mint a régebbit. Valahogy a gonoszabbik énje karakteresebb volt.
Ezek után eléggé ellentmondásos a véleményem a könyvről, amelynek valószínűleg lesz még folytatása, nagyon úgy érzem.
A könyvet kiadja a Libri Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése