Markus Zusak: A könyvtolvaj

Nem is olyan régen láttam ezt a könyvet meg az egyik budapesti Alexandra Könyvesboltban, és akkor azt hittem, hogy egy vadiúj könyvről van szó. Aztán később utánajártam a neten, hogy milyen véleményeket írtak róla, és akkor tudtam meg, hogy korábban az Ulpius Ház már kiadta a művet magyarul évekkel ezelőtt, de ők megszűntek már, ezért az általuk megjelentetett művek nagy részét mostanában más kiadók jelentetik meg. A könyvtolvaj is így járt: Markus Zusak könyvét nemrég jelentette meg az Európa Kiadó, tehát ezért láttam kiemelt helyeken az Alexandrában.
A könyv cselekménye is érdekes: egy Liesel nevű kislányt (ő a címbeli Könyvtolvaj) és az öccsét, Wernert az édesanyjuk nevelőszülőkhöz küld,egy München közelében levő kisvárosba, hogy épségben átvészeljék a háborút. Sajnos, a kisfiú meghal útközben, úgyhogy Liesel magára marad a nevelőszülőkkel, Hubermannékkal.
Na most ez önmagában egy kemény helyzet, ráadásul a kislány 10 éves létére még nem tud olvasni, meg amúgy is ügyetlenke, szóval ez még nehezebbé teszi a dolgot. Pláne, hogy az új mamája, Rosa egy eléggé sárkány típusú nő. A kislány eleinte csak az új papájától, Hanstól kap szeretetet, aki  olvasni is megtanítja, majd később lesz egy Rudy nevű kis barátja is. Ámde nem is annyira ez a lényeg, hanem az, hogy a Hubermann házaspár egy zsidó fiú bújtat majd a pincéjében. Innentől kezdve veszélyben az életük, amelyet a kislány is megérez, hiszen a védencükről nem beszélhet senkinek.
Aki azt hiszi, hogy ez egy újabb holokauszt történet, az téved, mert nem haláltáborban játszódik, a Gestapo is alig tűnik fel benne, és nem  zsidók sajnáltatása a célja, még annak ellenére sem, hogy egy menekültet rejtegetnek a pincében.
A regény lényege az, hogy egy kislány szemszögéből láthatja az olvasó a második világháborút egy német kisvárosban, éppen ezért az események leírása is ezen a szinten történik, tehát amit egy ilyen korú gyermek már megért, felfog ebből a borzalomból. Mindez nem is olyan sok, hiszen még a felnőttek sem értik ezt az egész háborúsdit, hát még egy gyerek! Éppen ezért ez a kötet nem a háborús eseményeket állítja középpontba ( mert azok a háttérben maradnak), inkább arról szól, hogyan állja meg a helyét Liesel az új környezetben, új emberekkel. Elárulom, hogy mindez kurva nehéz a kislány számára, de ugyanakkor ez formálja igazán a személyiségét, amire különösképpen hatással van Max-szal, a zsidó fiúval kötött barátsága.
Na most ez a másik kemény helyzet: gondoljunk bele, hogy van egy ember, aki menekül a deportálás, a haláltábor elől, mert tudja, hogy oda kerülhet olyan miatt, amiről nem tehet, és azt is tudja, hogy mi lesz a sorsa, ha mégis oda kerül. Miután ezt el akarja kerülni, inkább elmenekül, viszont ezért kemény árat kel fizetnie, hiszen még a Napot sem láthatja, arról pedig végképp nem is álmodhat, hogy emberek közé menjen, hiszen senkiben nem bízhat. Egy szóval majdnem olyan rossz helyzetbe kerül, mint ami elől menekül, csak éppen ez lelkileg viseli meg az embert, amibe akár bele is őrülhet, hisze senki nem tudja, mikor lesz ennek vége. Max is elsősorban Lieselnek köszönheti, hogy ki tudott tartani ebben a helyzetben, és nem kattant meg. Közben egyre több közös tulajdonságot fedeznek fel egymásban, miközben egyre durvulnak körülöttük az események, és számítaniuk kell a bombázásokra is.
Fentebb említettem, hogy egy kislány szemszögéből nézzük az eseményeket, de mégsem a kislány meséli el az eseményeket, hanem a Halál. Ez elsőre igen morbidnak hangzik, de jobban meggondolva már nem is annyira furcsa: végül is az ember szeret minden élőlényt, fogalmat felruházni a maga tulajdonságaival, miért pont a Halál maradna ki ebből?
Zusak Halálábrázolása ugyanakkor jóval emberibb, mint úgy általában, hiszen a Halál bevallja, hogy sokszor mérhetetlenül fárasztja a munkája, pláne egy olyan helyzetben, amikor megszaporodnak a teendői, mint például egy háború esetén. Ráadásul a Halál sajnálja a leendő áldozatait, de ezt a melót is meg kell csinálni valakinek. Ez azonban nem gátolja meg a Halált abban, hogy néha lelője a poénokat a könyvben, azaz előre elárulja az eseményeket az Olvasónak.
Részben emiatt is, részben a pár oldalas Bevezetés miatt eléggé ellentmondásos véleményem alakult ki a könyvről, és bevallom az elején végleg le akartam tenni a könyvet, mondván, hogy ez szar. Aztán szerencsére nem adtam fel, mert tetszett a történet, de Liesel figurája nem győzött meg: ő ugyanis nem kifejezetten egy regényhős alkat, ahhoz túl szürke, olyan semmilyen. Akkor már inkább Max, illetve Hans Hubermann. Főleg az utóbbi. A többieket nem kedveltem, főleg a házisárkány Rosát nem, bár azt kell ismernem, hogy a háború ideje alatt pozitív változáson megy keresztül. Amivel azonban végképp nem tudtam megbarátkozni, az a sok német kifejezés volt a szövegben, főleg a káromkodások: Amúgy könnyen olvasható, egyéni hangú regény ez, amiből film készült Brian Percival rendezésében. Sajnos ez utóbbit nem láttam még, ezért nincs összehasonlítási alapom, melyik a jobb.