A könyv a cím alapján gasztroregénynek tűnhet de valójában
nem az:sokkal inkább egy pszichothrillerről van szó, amelyben egy
fiatal házaspár, Michel és Karen a holland fővárosból egy
környékbeli faluba költözik, mert nyugodt légkörben szeretnének
élni. Nos, ezt meg is kapják, de az otthonról dolgozó Karen
hamarosan unatkozni kezd, mert a barátaikat a fővárosban hagyták,
akik szépen lassan elmaradoznak tőlük. A megoldás: ott helyben
kell barátokat keresni, ami előbb-utóbb sikerül is, és összeáll
pár helybeli nővel, akik hasonló körülmények között élnek.
Hamarosan összejöveteleket szerveznek, ahol különböző ételeket
is szolgálnak fel, a pia meg patakokban folyik. Ezt nevezik el
Ínyencklubnak.
Felszínesen egy baráti társaságot látunk, akik jóban vannak
egymással, de ahogy mélyül a történet, úgy derülnek ki az
ellentétek. Mindez úgy derül ki, hogy a társaságból meghal két
házaspárnak egy-egy tagja: egy férj, meg egy feleség. A halál
oka mindkettejüknél látszólag baleset, ámde a történet
mesélője Karen gyanakodni kezd, hogy valami nem stimmel. Még akkor
sem, ha a két halott komoly problémákkal küszködött: a férfi
gyakorlatilag elmebeteg volt, a nő meg alkoholproblémákkal
küzdött.
Apropó alkohol: az Ínyencklub összejövetelein mindig előkerül,
ugyanis ezek az összejövetelek főként a zabálásról és a
piálásról szólnak úgy, hogy a szereplők kb. mocsárrészegre
isszák magukat. Ebből következik, hogy a részt vevők kb. a
kamaszok szintjén állnak, mert ott vannak ilyen mulatságok.
Nagyjából a barátságuk is megreked a kamaszkor szintjén, ugyanis
felszínes értékeken alapszik: a lényeg, hogy hasonló
életszínvonalon élő embereket hoz össze a sors, akik sikeresek,
és elég sok pénzt keresnek, de aztán a könyvet olvasva kiderül,
hogy a társaság központi alakja, Simon a sikeres befektető köré
gyűlnek az emberek a pénze miatt, na meg azért, mert a csapat
férfi tagjai lényegében neki dolgoznak. Mindez hatalmas összetartó
erőt jelent. Külön bonyodalom, hogy Karen viszont kezd Simonnal,
akiről úgy tűnik, hogy a nők álma, hiszen jóképű, jó a
szövege, és az ágyban is remekel. Csak hát nős ember, és nem
akar válni. Aztán a történetet olvasva egyre mocskosabb dolgok
derülnek ki róla is.
A könyvről eléggé ellentmondásos a véleményem, az elején
ugyanis nem tetszett annyira, hogy abba akartam hagyni az olvasást,
de aztán valamiért mégis kitartottam. Nos, megérte, ugyanis a
történet kezdett egyre izgalmasabbá válni, mígnem a végére a
szerző felszítja a feszültséget.
A szereplők viszont nem szimpatikusak egyáltalán. Valószínűleg
azért nem, mert a szerző elsősorban a lelki problémákra, illetve
a különböző játszmákra koncentrál, amelyek egy hosszabb
kapcsolatban előbb-utóbb megjelennek. Itt is így van ez, ugyanis a
felszínen kiegyensúlyozottnak tűnő kapcsolatok valójában már
rég kiüresedtek, és sokszor csak az érdek tartja őket össze.A thrillerszál annyira nem erős ebben a kötetben, inkább csak
a végén.
A könyv a Fekete Macska Regénytár című sorozatban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése