Patrick Süskind: A parfüm: egy gyilkos története - csak erős idegzetűeknek

A könyv a XVIII. századi Franciaországban játszódik, amelyről tudni kell, hogy akkoriban Európa egyik vezető gazdasági hatalma volt, de csak elviekben. Ha egy kicsit jobban megkapargatjuk a felszínt, akkor látni fogjuk, hogy a francia emberek túlnyomó többsége borzasztó nyomorban élt, hogy úgy mondjam állati körülmények között. Ezek után eléggé ellentmondásos dolog fejlettségről beszélni.
A címben szereplő találmányt is a franciák találták fel, sőt sok ember még ma is a franciákkal kapcsolja egybe a parfümöt.
Mindez nem véletlen, ugyanis a franciáknál abban még a barokk korban sem volt szokás tisztálkodni, és most teljesen mindegy, hogy nemesekről, vagy parasztokról van szó: egyszerűen leszarták az egészet. Egyedüli kivétel a születés/keresztelő és a halál volt, ekkor látott egyedül vizet a francia ember teste, máskor nem. Ebből következett, hogy borzasztó büdösek voltak az emberek, és ezt a szagot valamivel el kellett fedni. Hát körülbelül így született meg a parfüm. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy a higiéniát más területen sem ismerték az emberek, ennélfogva a városokban is állandó bűz terjengett, ugyanis a ma természetesnek tartott közműhálózatot abban a korban nem ismerték, ennélfogva a városokban különböző járványok is pusztítottak, ami rendesen megtizedelte a lakosságot.
Mindezt a jelenséget Süskind annyira érzékletesen írja le, hogy az embernek felfordul tőle a gyomra, de hát pont ez a cél: a képzelőerő megmozgatása, ami remekül sikerült a szerzőnek.
A mű másik oldalaként Süskind a különböző illatokat, illetve ezeknek a készítési eljárását is hasonlóképpen írja le, úgyhogy az ember szinte az orrában érzi őket, illetve a részletes helyszín-és helyzetleírások alapján az ember akár a korabeli helyszíneken érezheti magát. A már létező gasztroregény mintájára ezt a könyvet akár illatregénynek, vagy szagregénynek is nevezhetjük.
A cselekmény egy zseniális fickó, Jean-Baptiste Grenouille életét meséli el, akinek kiváló orra volt a különböző illatok megkülönböztetésére, tehát az isten is parfümőrnek teremtette. Ezenkívül mindig újabb és újabb illatfajtákat tudott kikevernek anélkül, hogy másolt volna, illetve kiégett volna, tehát kimeríthetetlen kreatív képességekkel rendelkezett.
Volt azonban egy bökkenő ezzel az emberrel: a többiekkel ellentétben nem volt testszaga, emiatt a többi ember kiközösítette. Akkoriban ugyanis nem volt jellemző a mássággal szembeni tolerancia. Erre még rátett egy lapáttal az is, hogy Grenouille torzszülött volt, szóval rettenetesen csúf, mint a Notre-Dame-i toronyőr, vagy Lautrec, a festő.
Már a szülőanyja sem akarta őt, amit az is megmutat, hogy Párizs legmocskosabb helyén, a Halpiacon szülte meg haltetemek közé, és leszarta, hogy él-e vagy sem, akárcsak a többi gyerekét. Az már sajnálatos eset, hogy az asszony lebukott és kivégezték, de legalább a gyereket megmentették. Mindenesetre nem túl rokonszenves Süskindtől, hogy a szülés állati mivoltát hangsúlyozza ki, de akkoriban nem volt kórház, nem volt higiénia, otthon szültek a nők, vagy ahol tudtak, aztán vagy túlélték mindketten (mármint az anya és a gyerek) a kalandot, vagy nem.
Hát Grenouille túlélte, de abban sem volt túl sok köszönet, ugyanis senki sem akart gondoskodni róla, mert undorodtak tőle, sőt meg akarták ölni! Ámde hihetetlenül erős életösztönének köszönhetően megmenekült, és a szar körülmények ellenére is élni akart.
Grenouille ellenszenves karakter, aki érzéketlen, magának való, beilleszkedésre képtelen alak, akit ma pszichopatának mond a pszichológia, de mivel akkoriban ezt szintén nem ismerték, ezért azt gondolták róla, hogy az ördöggel cimborál, vagy pedig ő maga a Sátán, ezért undorodtak tőle.
Ebből következik, hogy meglehetősen hányatott élete volt a főszereplőnek, különösen a gyermekkori évek, amikor nem sok szeretetet kapott. Mondjuk abban az időszakban amúgy sem ajnározták túl a gyerekeket, akiket akkoriban még veréssel neveltek, illetve nagyon korán dolgoztatni kezdtek vagy a földön, vagy a műhelyben, körülményektől függően.Grenouille is így járt, de rá ezek a nevelési módszerek nem hatottak: ugyanolyan maradt, mint előtte, tehát egy kezelhetetlen alak.
Ami nagy szerencséje, hogy korán megtalálja az életfeladatát, vagyis a parfümkészítést, de ez nem sokat segít a helyzetén, mert Grenouille jelleme alapvetően nem változik meg: továbbra is embergyűlölő, magát felsőbbrendűnek gondoló figura marad, aki azért a szíve mélyén azt akarja, hogy szeressék és csodálják őt, de az belátható, hogy a fentebbi tulajdonságai miatt ez nem fog menni.
A parfümkészítés viszont akkora szenvedéllyé válik nála, hogy gyilkolni  is képes érte. Igaz, hogy Süskind nem közli egyenesen az olvasóval, hogy ölte meg az áldozatokat, de ez anélkül is nyilvánvalóvá válik az olvasó számára, hiszen egyértelmű helyzetről van szó.
A könyv műfaját nem egyszerű meghatározni, mert több minden keveredik benne: egy kis dráma, egy kis szépirodalom, egy kis történelem, egy kis krimi, egy kis lélektani, illetve életrajz is. Mondjuk a legerősebb az életrajz, a történelem, illetve a lélektan is, hiszen a könyv a pszichopátia és a deviancia egy-egy jellegzetes tünetét mutatja be a cselekményen keresztül.
A könyv mondanivalója leginkább az, hogy az emberi mennyire állat módjára tud viselkedni, és milyen szélsőségekre képes. Éppen ezért a regényt gyengébb idegzetűek ne olvassák.
Kiadja a Partvonal Kiadó