Igazából azon tűnődtem, hogy írjak-e erről a könyvről itt a blogban, mert annyira ellentmondásos érzelmeim támadtak ezzel kapcsolatban, de aztán úgy döntöttem, hogy írok.
A könyv mondanivalója ugyanis nagyon fontos (a kötet ugyanis a szeretetről, a megbocsátásról, és a régi lezáratlan viszonyok rendezéséről szól), ugyanakkor a női főszereplő rohadtul ellenszenves volt, illetve a regény témája is borzasztó érzelgősre sikeredett, úgyhogy azon tűnődtem, hogy akkor én most itt abbahagyom az olvasást, mert elég volt.
Aztán mégis kitartottam, mert azért mégis kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége, bár szerintem ez kiszámítható volt.
Na, szóval a sztori lényege, hogy Julia Walsh éppen férjhez készül menni a vőlegényéhez Adamhez, de az esküvőt Julia édesapjának váratlan halála miatt el kell halasztaniuk. Na, most Julia már évek óta fasírtban van az apjával, aki soha nem figyelt rá, és mindig távol tartotta magát a lánya életétől, de Julia úgy gondolta, hogy az esküvőjére, csak eljön azért. Hát nem. A csaj persze még ezek után is azt gondolja magában, hogy az apja még a halálban is kicseszett vele, ami végül is jogos.
Szóval Julia problémája az, hogy nem sikerült rendezni a viszonyát az apjával, ennél fogva nem tud megbocsátani sem neki, ami azzal is jár, hogy meggyászolni sem tudja. Márpedig ezek a problémák megmérgezik előbb a lelket, aztán majd a testet is, tehát valahogyan meg kell ezektől a rossz érzésektől szabadulni.
Csakhogy az apa meghalt, ezért már nem lehet vele beszélni, de a regény erre a helyzetre egy sajátságos ötletet mutat be, amit nem árulok el, viszont ennek a fordulatnak köszönhetően a családregény sci.-fi elemekkel is gazdagodik.
Ez azt jelenti, hogy Juliának mégiscsak lehetősége lesz arra, hogy a viszonyát az apjával elrendezze, és megismerjék egymást. Nincsen sok idejük, mindössze hat nap áll a rendelkezésükre.
Miközben pereg a történet, kiderül, hogy Juliának az első szerelmével kapcsolatban is vannak lezáratlan érzései, ugyanis halottnak hiszi a férfit, ámde kiderül, hogy az mégsem halt meg, úgyhogy a nő veszettül elkezdi keresni, miközben ott a vőlegénye is. Éppen ezért a könyv második részétől kezdve felgyorsulnak az események, és azon izgulhat az olvasó, hogy sikerül-e megtalálni egymást a két embernek.
Hát körülbelül erről szól a regény, de ennél jóval szövevényesebb a cselekménye, csak ezt már nem akartam elárulni, mert valamit a kedves olvasóra is kell hagynom, azt hiszem.
Mint említettem, az ellenszenves hősnő és az érzelgős, csöpögős stílus agyoncsapja az egész könyvet. Konkrétan Juliára gondolok, aki érett nőként, úgy viselkedik, mint egy tizenéves, hisztis kamaszlány.
Lehet, hogy éppen ezért jelent meg a könyv magyar kiadása a Könyvmolyképző Kiadó Aranypöttyös Könyvek elnevezésű sorozatában. Ezeket a könyveket ugyanis főként tini-és fiatal felnőtt lányok szokták olvasni, akiknek valószínűleg bejön ez a stílus, de engem a hideg ráz tőle.
Danielle Steel is tanulhatna érzelgést ebből a könyvből, pedig azt hittem, hogy nála rosszabb már nem lehet,.de tévedtem.
Pedig amúgy a témája mondom jó lenne, és nagyon fontos ezekről a dolgokról beszélni, amiben az ilyen témájú regények sokkal többet segíthetnek, mint a hasonló témájú önfejlesztő könyvek, amelyeknek a tanácsait az olvasók úgysem tartják be. Egy regény viszont könnyebben megadja az ehhez a folyamathoz szükséges katarzis élményét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése