2017. január 27., péntek

Stephenie Meyer: A vegyész

Stephenie Meyer a Burok után sokáig hallgatott, ezek után nem csoda, hogy az új könyve, Vegyész hatalmas reklámot kapott. Valahogy így kell ezt csinálni, még akkor is, ha az új könyv nem is akkora durranás, de a szerző legalább ismert, mert ez feltételezi, hogy valami remekmű kerül a boltokba.
Szerintem ez azért túlzás, mert a Vegyész nem olyan jó könyv, bár a szerző mindent megtett ezért, de nekem valahogy mégsem jött át, ahogy Pély Barna is megmondta volt. Először is, a szerző meglehetősen eltérő műfajra váltott át, ahol a bukás lehetősége 50 %. Vannak persze, akik ezt is jól tudják csinálni, de Meyernek ez most nem jött össze, ugyanis a kémregény túlzottan kemény, férfias műfaj, amit Meyer alaposan felhigított az érzelgésével. Hiába teremtette meg keménynek a címszereplő Vegyész figuráját, azért a szerelem-romantika nem marad el ebben a műben sem, és pontosan ez jelenti a bukást. Egy ilyen műfajban ugyanis ennek nincs helye: a titkos ügynökök munkája ugyanis rendkívül veszélyes, ebből adódóan nem engedhetnek emberi érzelmeiknek, meg aztán a küldetésük amúgy is elszakítaná a családjuktól őket, kiszállni meg nagyon nehéz, sőt, lehetetlen. Éppen ezért az ilyen ügynökök magányos farkasok, mint ennek a regénynek a címszereplője, az éppen Alex néven futó kutatóorvosnő is, aki állandó rettegésben él, hogy kinyírhatja az ellenség.
Hogy kik ők? Igazából nem tudni, mert végig arctalanok, személytelenek maradnak, de a lány kezdettől fogva megteszi ellenük a szükséges óvintézkedéseket, miután a főnökét már kinyírták. A Vegyész szinte már paranoid figura, aki mindenkiben ellenséget láT, EZÉRT SZÜNTELEN RETTEGÉs az élete. Félelmetes, hogy milyen fegyvertárat mutat be az írónő nemcsak a kötet elején, hanem az egész könyvben végig!
Közben a Vegyész elvállal egy utolsó ügyet, hogy a saját bőrét mentse, na meg persze másokét is, hiszen biológiai terrorizmus ügyében kell nyomozni, ahol sok millió ember élete a tét. Nyomozás közben eljut egy férfihoz is, akivel egymásba szeretnek, miközben együtt menekülnek a nő ellenségei elől. Miközben szólnak a fegyverek, a Vegyész átéli, hogy ő is egy szerethető, vonzó nő, amit eddig senkitől sem kapott meg, ráadásul Meyer direkt olyanra teremtette a nő külsejét, hogy ezt mi olvasók se higgyük el. Nem azért, mert csúnya, inkább rosszul öltözött, a praktikumot jobban kedvelő, férfiasan okos és racionális hölgyről van szó az ő esetében, amivel nekem nincs gondom, sőt: sokkal rokonszenvesebb ez a stílus, mint a hülye picsaság. Mondjuk, így sem tudtam megkedvelni sem a csajt, sem a többi szereplőt, csak a kutyákat, de hát nagy állatbarát vagyok...
A regénnyel nekem mondjuk az a bajom, hogy eléggé identitászavaros: most akkor thriller, kémregény, vagy szerelmi történet akar lenni. Van egyanúm, hogy inkább az utóbbi, és a többi csak ürügy, körítés, de lehet, hogy tévedek. Mindenesetre a thrilleres részt, és a címszereplő alakját egész jól felépítette a szerző. Gondolom én, hogy a regény bizonyos részeihez (pl. fegyverek, vegyi anyagok, a titkos ügynökök munkája) komoly kutatómunka kellett, ami szintén jól sikerült. Nem is tudok rá rosszat mondani. Kiadja az Agave Kiadó

2017. január 22., vasárnap

Stephenie Meyer: A burok

Ezzel a könyvel az utóbbi időkben egyre többet találkoztam, miközben a könyvesboltok sci-fi részlegében nézelődtem. Olvastam a fülszövegét, és nem bírtam elgondolni, hogy most ezt így hogy? Nekem ugyanis nagyon skizónak, elmebajnak tűnt az egész, mert végül is ez az egy testben két lélek motívum eléggé annak tűnik. Aztán valamiért elkezdtem olvasni, és próbáltam elképzelni, megérteni a történteket, de az előbbi nem nagyon sikerült, pedig eléggé élénk a fantáziám.
Na szóval, ez egy sci-fi, amelyben nálunk jóval fejlettebb idegenek igázzák le az emberiséget, ami igencsak hálás téma, hiszen igen sok embert foglalkoztat a kérdés, hogy vannak-e még az univerzumban rajtunk kívül más lények is, és ha igen, milyenek, mit tudnak, veszélyesek-e ránk nézve?
Meyer most megismerteti velünk szemben a maga nézőpontját, amely szerint a Földet elfoglalja egy idegen faj, amelynek tagjait az elfogott emberek agyába ültetik bele az ún. Hajtók. Ezek a lelkek afféle féregynyúlványokra hasonlítanak, és az új gazdatestben hamar átveszik az uralmat, míg a régi lélek eltűnik onnét, így az emberi test csak egy burok marad. Innét a regény címe.
A törtéNet bonyodalmát aZ adja, hogy vannak túlélők az emberek között, akik elmenekülnek, amíg tudnak. Melanie Strydert azonban elkapják a Hajtók, elkábítják, és a fejébe ültetnek egy több bolygót is megjárt Lelket, Vándort, akinek elvileg át kellene venni az uralmat Melanie fejében, de ez gyakorlatilag nem sikerül, mert a lány ezt nem engedi, sőt visszaköveteli a testét!
Végül a két lélek összebarátkozik, és elindul megkeresni a lány szerelmét, Jaredet, akire annak idején az öccsét rábízta. Az utazás elkezdődik, és végül egy barlangrendszerben találják meg Mel rokonait, illetve Jaredet, de ők így nem akarják a lányt befogadni. Mármint a parazitával a testében, hogy durván fogalmazzak. Nem véletlen, hogy le akarják lőni a lányt, mert tartanak tőle, hogy elvezeti hozzájuk az ellenséget. Egyedül Jeb, Mel nagybátyja áll ki az unokahúga mellett, és hajlandó esélyt adni neki. Én pont ezért bírtam az öreget egyébként, mert ő volt az egyetlen, aki igazságos volt mindenkivel, illetve őszintén érdekelte őt a másik lény világa, még akkor is, ha ellenség, vagy legalábbis annak tűnik. Aztán persze kiderül, hogy nem az.
Innentől kezdve lesz érdekes a történet, amely amúgy is a Vanda nevű lélek szemszögéből íródik alapvetően, Mel csak ritkábban szól bele az eseményekbe, de azért ott van ő is.
Nem is ez az igazán érdekes, hanem inkább Vanda beilleszkedése az emberek közé, miközben ő is mesél a saját társadalmukról.
Mindezt Meyer gyönyörűen el tudja mondani pár száz oldalon keresztül, miközben barátságok köttetnek, és szerelmek szövődnek, de én mégse voltam maradéktalanul elégedett a könyvvel: egyszerűen nem tudtam elképzelni az alapszituációt, amit fentebb már említettem, illetve zavaros volt a szerelmi szál is.
Szóval hogy mondjam, az alaphelyzet csak rÉSZBEN ILLIK Bele a sci-fi kategóriába, inkább egy lélektani dráma az egész, pláne hogy a szerző direkt errefelé is tereli a történetet. Innentől kezdve a Burok egy nagy mesévé válik sok-sok érzelemmel, de hát női szerzővel van dolgunk. Egy férfi ebből lehet mást hozott volna ki több erőszakkal, illetve erőteljesebb sci-fi vonallal. Meyernél nem ez a helyzet: nála szerelmi-lélektani szál erőteljesebb, ugyanakkor a Burok egy igen komoly társadalomkritika is, legalábbis szerintem. Persze nem elemzési-tudományos célzattal olvaStam a mŰvet, De ezt vettemészre.
Nekem furcsa volt az például, hogy Vanda kicsit sem önző, még az emberek által egészségesnek talált mértékben sem. Ő inkább olyan, hogy mindenét megosztaná a másikkal, és nem magából indul ki, ezért eleinte nem tudtam eldönteni, hogy kedveljem-e, vagy sem, de végül persze megkedveltem, ahogy a szereplők nagy részét is. Engem a történet valahogy a régi ősközösségek világára emlékeztetett, tehát az egyszerűbb társadalmakra, ahol nem voltak bonyolult szabályok, de mindenkinek megvolt a maga feladata, és a lázongókat is hamar lerendezték. Csak éppen eZ a regény már a modern időkben játszódik, de a szabályok nem változtak.
A regényből film is készült, de sajnos nem láttam, úgyhogy összehasonlítási alapom nincs, mert nem vagyok egy nagy filmbarát, de akit érdekel, nézze meg. A könyv szerintem nem volt rossz, egyszer el lehetett olvasni. Kiadja az Agave Kiadó

2017. január 13., péntek

Jennifer L. Armentrout: Luxen sorozat: Obszidián, Ónix, Opál, Origin, Opposition

A sorozat kötetei:
1. kötet: Obszidián
2. kötet: Ónix
3. kötet: Opál
4. kötet: Origin
5. kötet: Opposition=Ellenállás

Az embereket mindig is érdekelte, hogy vajon más bolygókon is élnek-e értelmes lények, és hogy ők vajon hogy néznek ki, mikre képesek, milyen társadalomban élnek, stb. Ámde a legfontosabb: vajon mi történne, ha ezek a lények a bolygónkra érkeznének, és esetleg ne adj isten beilleszkednének az emberek közé? Vajon mi történne, ha az emberek rájönnének erre, pláne a vezetők?
Jennifer Armentrout is végiggondolta eme kérdéseket, és ezek alapján született meg az eredetileg 5 kötetből álló luxen sorozat, amely egy alapvetően fiataloknak szóló szerelmi történet középiskolás diákokkal a főszerepben.
Manapság nagyon menők ezekről a természetfeletti képességekkel rendelkező lényekről szóló ún. paranormális romantikus könyvek, amelyeket imádnak a tizenéves kislányok, de még én is olvasom őket 38 éves vén fejjel, pedig már anyjuk lehetnék.
A történet arról szól, hogy a luxeneknek elkeresztelt fénylények bolygója elpusztult egy tőlünk nagyon távoli galaxisban, mire ők a fény sebességével utazva idejöttek a Földre, és emberi alakot öltve beilleszkedtek az emberek közé, miközben a valódi képességeiket kénytelenek eltitkolni, és az emberektől távolságot tartani, nehogy fény derüljön a kilétükre.
Csakhogy mi van akkor, ha egy luxen és egy ember egymásba szeret? Hát, kurva nagy baj, az már biztos! Daemon, a luxen fiú, és Katy, az emberlány között már kezdettől fogva szikrázik a levegő, még akkor is, ha a látszat azt mutatja, ki nem állhatják egymást. Ámde ez csak a látszat: a kémia beindult, és drámai események láncolatát hozza magával, amelyek mind az emberek, mind a luxenek életére komoly hatással lesznek.
Az eleinte lassan csordogáló események már a második kötet közepétől elkezdenek felgyorsulni, míg a negyedik-ötödik kötet tájékán robbanással fenyegetnek. Ezen kötetek már igazából a thriller, illetve a horror műfaját súrolják, és úgy éreztem magam olvasás közben, mintha az Éhezők viadalának második, illetve harmadik kötetét olvasnám újra, mert teljesen olyan volt a hangulat és a cselekmény. Hiába, ez a földönkívüliek megszállnak minket-téma még mindig népszerű. A sorozat témája ugyanis alapvetően erről szól, de azért a szerelem is fontos benne, sőt: ez egy szerelmi történet fantasy elemekkel körítve.
Nagyon nehéz úgy vélemény írni egy sorozatról, hogy le ne lőjem a poént, ezért csak annyit írok, hogy ez a sorozat a paranormális-romantikus, illetve fantasy műfajban alapművé vált, tehát erőteljesen ajánlott elolvasni, azoknak, akik jártasak akarnak lenni eme témában, illetve meg akarnak ismerkedni ezzel a különleges világgal.
Szerintem ez egy kurva jó sorozat izgalmas történettel, és erőteljes szereplőkkel, akik között akad ember, luxen, hibrid, origin, illetve arum, a védelmisekről már nem is beszélve. Ezen fogalmak magyarázatát megtaláljátok az egyes kötetekben, ahonnét szépen lassan kiderül, ki a jó, ki a rossz, bár nem egyértelműen: vannak, akik rokonszenvesnek tűnnek az elején, végül gonosszá válnak, de olyan is akad, amikor a szereplőknek a gonosszal kell összefogniuk, hogy tragédiát akadályozzanak meg.
A legfontosabb szereplők, Daemon és Katy tüzes rázókeveréket alkotnak, ahogy a magyar nyelvű ajánló írja. Szerintem egy kicsit túlzásba is viszik, mert az a vonzalom, ami közöttük van, az inkább étett, felnőtt emberekre jellemző, és nem a tinikre. Na de én már öreg vagyok, így nem tudhatom, hogy milyenek a mostani kamaszok, csak azt tudom, hogy manapság már koraérettebbek, mint az én generációm volt.Ráadásul ezek a fiatalok különleges képességűek is, úgyhogy a regényben igazi energiakisülések várhatók, végül is fénylényekről van szó. Ehhez képest a Daemon-Katy páros szerelme smafunak tűnik.
A regénysorozat nagy előnye, hogy a két főhős komoly pozitív jellemfejlődésen megy keresztül, de a többiek is változnak, csak éppen az ő változásuk ideiglenes. Nagyon nehéz erről úgy írni, hogy le ne lőjem a poént, de mégis azért írjak valamit.
A szereplők nagy részét kedveltem, Blake kivételével, mert szerethető karakterek, még ha nem is mindig derül ki melyik oldalon állnak.
A sorozatot hazánkban a Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg.

1. KÖTET OBSZIDIÁN

A sorozat nyitó kötetében elkezdődik a cselekmény, és megismerkedünk a főbb szereplők egy részével, illetőleg a luxenek világával. Katy, az emberlány akkor költözik édesanyjával a cselekmény színhelyéül szolgáló amerikai kisvárosba, tehát neki be kell illeszkednie az új közösségbe, ahová kerül. Szerencsére ez elég jól sikerül, mert a lány elég gyorsan barátokra talál, de a szomszédban lakó varázslatosan zöld szemű, jóképű srác, Daemon igazi seggfejnek bizonyul, míg a húga, Dee kifejezetten barátságosnak tűnik.
Persze Katynek sejtelme sincs, hogy a szomszédságában lakó testvérpár valójában földönkívüli, akiknek a képességeik sokszorosan meghaladják az emberekét, emiatt kétféle ellenfél is vadászik rájuk: részben az arumok, vagyis az árnylények, akik kiszívják a luxenek energiáját, így pusztítván el őket. A másik ellenség a Védelmi Minisztérium, amely kordában tartja az idegeneket, másrészt kísérletekhez akarja felhasználni őket, de erről még a későbbi kötetekben lesz szó, sőt voltaképpen ez lesz az egyik fő témája a sorozatnak!
Ezek után nem csoda, hogy Daemon nem éppen barátságos Katyhez, hiszen azonnal megtetszik neki a lány, akibe hamarosan bele is szeret. Csakhogy ez a szerelem veszélyes, szóval amolyan Rómeó és Júlia történetnek indul, mely szerint két ilyen különböző környezetből érkező ember nem lehet boldog egymással. Ebből adódóan a két fiatal meglehetősen bizalmatlanul kerülgeti egymást, és alaposan odamondogatnak egymásnak. Főleg Daemon az, aki bunkón viselkedik, míg Katy első blikkre egy átlag, se hús, se hal típusú lánykának látszik, de később kiderül, hogy nem az.
Az első kötet a két fiatal vonzalmát meséli el alapvetően, illetve beindítja cselekményt, amelyben elkezdődik Katy átalakulása, és megismerkedik a földönkívüliek közösségével. Eközben a szerző arról sem feledkezik meg, hogy ez alapvetően egy ifjúsági regénysorozat, tehát alapvetően ezen lesz a hangsúly, és nem a paranormalitáson.
Egyébként remek kezdés az Obszidián, pláne Daemon erős karaktere miatt, akibe rengeteg tinilány zúgott bele rövid idő alatt, hiszen ki ne akarna egy ilyen falkavezér típusú srácot magának, nemde? Alighanem nagyon sokan, emancipáció ide vagy oda: kell  egy fickó, aki időnként megvéd, és aki olyan, mint egy szikla. Szerintem ahogy olvassátok az első részt, biztosan sokan bíznátok rá az életeteket, végtére is különleges képességei vannak.

2. KÖTET: ÓNIX

A második kötetben kezdenek izgalmasabbá válni az események, és olyan dolgok történnek, melyeket nem gondoltatok volna. Ilyen például Katy átalakulása, miután Daemon az első részben meggyógyította őt. A lánynak különös és ijesztő képességei alakulnak ki, melyeket nem tud uralni, ezért megijed. Ez nem csoda: én is így éreznék a helyében, ezt ugyanis nem lehet csak úgy feldolgozni.
Pláne, hogy az ún. Védelmi Minisztérium is egyre jobban figyeli őket. Róluk már az első részben is esett szó, de jelenlétük egyre hangsúlyosabbá válik, ahogy halad a történet. Nekik alapvetően az a feladatuk, hogy az embereket megvédjék a bolygóra települő idegenekkel szemben (innét kapták a nevüket is), de ugyanakkor érdekli is őket az idegen életformák hatása az emberre, ezért elkezdenek velük kísérletezni úgyhogy elrabolnak közülük párat, aztán hajrá. Különösen Katy érdekli őket, miután átváltozott, ezért fokozottabban figyelik őt.
Persze ez azért nem minden: a suliba, ahol Katyék tanulnak új srác érkezik, a titokzatos Blake, aki egyből elkezd Katy körül legyeskedni, ami viszont Daemont kezdi el rohadtul zavarni, hiszen egyre fontosabb számára a lány. Blake figurája engem is zavart kezdettől fogva, mert úgy éreztem, a srác rosszban sántikálhat, tehát nem tiszták a szándékai Katyvel. A Blake-féle szál azonban áthúzódik több kötetre is, tehát ennél bővebbet nem írok róla. oLVASSÁTOK A SOROZATOT ÉS KIDERÜL.
Persze még ez sem minden, mert a cselekmény mozgatórugóját Daemon és Dee eltűnt testvére, Dawson adja, aki szintén beleszeretett egy emberlányba, Bethanyba, de elrabolták őket a védelmisek, és állítólag mindketten halottak. Csakhogy ez nem igaz, mert Katy lát valamit, ami hamarosan események láncolatát indítja el úgyszintén több köteten keresztül. Gondolok itt a Dawson-Bethany mentőakcióra, ami nem lesz egyszerű hőseinknek.
A sorozatokkal úgy általában az szokott lenni a gond, hogy erős kezdés után valahogy leülnek, elfáradnak. Szerencsére a Luxenre ez nem áll, mert erős kezdés után még erősebb, még brutálisabb folytatásokra számíthattok! A két főhős is komolyabb változáson megy keresztül: míg Daemon gyengédebb lesz, és jobban mer nyitni Katy felé, addig a lány megtanulja megvédeni a határait, és kiállni magáért.

3. KÖTET: OPÁL

Nos, ennek a kötetnek a központi témája alapvetően Bethany kiszabadítása lesz. Valószínűleg többen sejtettétek már az első kötetnél is hogy az addig halottként számon tartott Dawson-Bethany szerelmespár mindkét tagja életben van, pláne hogy a testüket sosem találták meg az eltűnésük után! Most ebben a részben kiderül, hogy mi történt velük.
Igaz hogy Dawson a második rész végén kiszabadul, de a szerelmét egy erődszerű valamiben fogva tartják a védelmisek, ahonnét gyakorlatilag lehetetlen kihozni a lányt. Csakhogy egy ellenségnek tartott egykori barát még segíthet rajtuk, de ezért Katyéknek igen kemény árat kell fizetniük...
Az Opálban feltűnik egy új szereplő, a karizmatikus Luc aki szintén idegen, és egy éjszakai klubot vezet gyerekként, viszont ő az egyetlen, aki segíthet Beth kiszabadításában. Ő az a fajta szereplő, akiről nem lehet eldönteni, hogy jó, vagy rossz karakter, de talán nem is ez a lényeg, hanem maga a karakter. Szerintem valahol rémítő, hogy egy embernek, pláne egy gyereknek ekkora ereje/hatalma legyen, úgyhogy ez a rész borzongat ezerrel pláne, hogy a fiataloknak fel kell készülniük a mentőakcióra fizikailag és lelkileg is. Különösen Katy megy át drámai változásokon, ugyanis egyre inkább megtanulja használni a mutáció által szerzett képességeit, miközben a szerelmük is elmélyül Daemonnal.

4. KÖTET: ORIGIN

A negyedik kötet címét a szerző szándékosan nem fordította le magyarra, de ahogy olvassátok majd a kötetet, rá fogtok jönni, hogy miért. Azt azért elmondanám, hogy ez egy igen hátborzongató, és rémületes rész, amelyben Katyt fogjul ejtik a védelmisek, hogy Bethanyt kiszabadítsák. Utóbbi megmentése legalább már sikerült, de Katyt is ki kell hozni, akit azért tartanak fogva, hogy kísérletezzenek rajta, csak hogy a képességeit teszteljék. Na de ez jellemző az emberre sajnos, hogy hatalmat akar, és irigyli másoktól azt amijük van. Jelen esetben a luxenek képességeiről van szó, melyeket az emberekek a magukénak akarnak tudni bármi áron. Ennek az árát a védelmisek erődszerű intézményében fogva tartott luxeneknek és embereknek kell megfizetniük. Az sem baj, ha páran belehalnak a kísérletekbe-gondolják a védelmisek, mert ezek a veszteségek pótolhatók.
Ebbe a környezetbe kell beilleszkednie Katynek, miközben kísérleteznek rajta.
A sorozat új karakterrel bővül ebben a részben Archerrel, akit az erődben Katy mellé rendelnek ki, de róla sem derül ki egyértelműen, hogy a jó, vagy a rossz, legalábbis az elején nem. Nekem az volt a megérzésem róla kezdettől fogva, hogy nem gonosz, inkább csak pókerarcot visel, hogy ki ne fürkésszék a gondolatait, ami mondjuk érthető, hiszen mindez támadási felületet nyújt.
A legnagyobb változáson talán Daemon esik át ebben a részben: a legelején még egoista beképzelt seggfejként bemutatkozó srác átalakult a szerelem hatására és ebben a részben már bármit megtenne hogy kiszabadítsa Katyt a fogságból.Akár a világot is felperzselné, hogy szerelme szabad legyen tehát a srác igazi hőssé válik. Persze ez a folyamat korábban kezdődött, de a negyedik részben válik teljessé. Mindezt a magyar borító remekül érzékelteti. Eközben a többi szereplő nem olyan hangsúlyos figura.
Újdonság, hogy az utolsó két rész már kétféle szemszögből íródik: hol Katy, hol Daemon beszél egyes szám első személyben, míg korábban csak Katy szempontjából volt olvasható a történet. Ebből adódóan ugyanazokat az eseményeket más-más szemszögből nézhetitek.

5. KÖTET: ELLENÁLLÁS

Ez a negyedik kötet mellett a másik hátborzongató és durva rész, amely engem az Éhezők viadala trilógia befejezésére, a Kiválasztottra emlékeztet: ott is volt egy nagy csata lezárásnak, csak ott éppen polgárháború volt, itt meg idegeneket kell legyőzni.
Mindez nem is olyan egyszerű feladat, hiszen a luxenek képességei többszörösen meghaladják az emberekéit, ezért az utóbbiaknak semmi esélyük velük szemben. Éppen ezért a földlakóknak egy igencsak komoly ellenféllel kell szövetséget kötniük, hogy megmentsék a bolygót a világuralomra törő luxenek elől. A nagy energiával rendelkező fénylények ugyanis el akarják foglalni a Földet, mert megvetik az embereket. Ebben a harcban a főbb szereplők közül többen is kifordulnak magukból, ezért döntő a kérdés: ki melyik oldalra áll a harcban?
Az az érdekes, hogy a korábban rejtőzködőnek, rettegőnek bemutatott luxenek végre előlépnek az árnyékből, és hát nem éppen kedves stílust vesznek fel. Az ezotéria azt mondja, hogy minél fejlettebb, magasabb rezgésszámú egy entitás, annál szeretettelibb. Hát, ez a luxenekre nem áll: ők gyűlölik az embereket, és a hibrideket is annyira, hogy ki akarják irtani őket. Ijesztő belegondolni, hogy földönkívüliek élhetnek köztünk emberbőrbe bújva, és csak a megfelelő pillanatra várva, hofy a bolygót gyarmatosítsák. Ezt a fajta témát nem egyszer ellőtték már, és még párszor el is fogják, mert népszerű, és több mindent ki lehet belőle hozni.