Kiersten White: Paranormalcy

Fiatal szerző új sorozatáról szeretnék beszélni, amelynek ez az első kötete. A másik kettő még nem jelent meg magyarul, de az Amazonról eredetiben megrendelhető.
A könyvben mindenféle paranormális lény szerepel a vámpíroktól a tündérekig, de nem ám valamiféle meseországban, vagy távoli bolygón, hanem a jelen időben itt a Földön, az emberek között
A regény ugyanis arról szól, az ún. paranormális lények (pl. vámpírok, vérfarkasok) együtt élnek az emberekkel. Na persze nem az eredeti alakjukban, mert úgy egy kissé ijesztőek lennének az átlagemberek számára. Ebből adódóan ők is igyekeznek emberi külsőt ölteni, az átlagember meg soha a büdös életben nem gondolná, hogy mit tudom én egy kávézóban egy vámpír szolgálja ki. Pedig ebben a regényben éppen valami ilyesmi történik!
Miután az emberek szeretnek mindent rendszerekbe sorolni, ezért a paranormálisok tevékenységét is elkezdték rendszerezni, szabályozni, és aki netán megsértené a szabályokat, elfogják és megbüntetik.
Akármilyen rafkós álcát viselnek is, van valaki, aki átlát ezeken és felismeri az összes paranormális lényt, éppen ezért a Hivatal sokszor őt küldi különböző bevetésekre világszerte.
Evelyn mindössze kamaszkorú még, de emiatt a képességei miatt komolyan foglalkoztatják, emiatt valódi kamaszkora nincs is. Igaz, hogy tanulnia még neki is kell (bár ő magántanuló), de barátai, kortársai még sincsenek, szóval eléggé magányos. Na jó, van egy sellő barátnője, aki akváriumban él, de mégis mi a fenét lehet vele így csinálni?
Evie átlagéletet szeretne, de a sors eléggé belekavar, amikor az útjába sodorja Lendet, az alakváltó fiút, aki betör hozzájuk a központba, ezért elfogják. Közben a lány volt barátja, a tündér Reth is féltékeny, és visszacsábítaná a lányt,ámde nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy valaki sorra öldösi a paranormális lényeket világszerte. Ezenkívül Evelyn élete is veszélybe kerül, ezért a lány elszökik a központból.
A könyvről eléggé ellentmondásos a véleményem, ugyanis hol tetszett, hol nem. Leginkább az érdekelt, hogy mi lesz a történet végE, és ki a gyilkos, de a szerző eléggé összecsapta a mese végét, ezért támadt egy olyan gyanúm, hogy ez is egy sorozat lesz, és nem is csalódtam: tényleg az, de ezt már fentebb említettem.
Az is érdekes, hogy a szerző meglehetősen sokféle paranormális lényt szerepeltet a kötetben, de mivel egy sorozatról lesz szó, ezért ebbe nem kötnék bele: valószínűleg meglesz ennek is az értelme a kövekező két kötetben.
Evelyn a főszereplő lány nekem egy kicsit Doktor Szöszi jellegűnek tűnik a rózsaszín sokkolójával, meg a nőies szerkók imádatával, miközben olykor action womanként viselkedik.
Mindenesetre elég érdekes a lány ahhoz, hogy két paranormális lény versengjen érte: egyikük Reth, a tündér, másikuk pedig Lend az alakváltó fiú.
Utóbbi számomra kifejezetten rokonszenvesnek tűnik, míg a tündérfiú inkább egy hatalombuzi köcsögnek.
A könyv a fantasy és az ifjúsági regények keveredése, szóval afféle modern mese, emiatt a kamasz lányok biztosan szeretni fogják. Nekem ez nem sikerült maradéktalanul, de ez legyen az én bajom.
A regény a Vörös .Pöttyös Könyvek sorozatban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.

Fábián Janka: Búzavirág

Fábián Janka új könyve új arculattal és új kiadónál jelent meg, de a koncepció a régi: a szerző továbbra is történelmi környezetben játszódó romantikus lányregényeket ír.
A Búzavirág is egy ilyen történet, aminek az az érdekessége, hogy a szerző lényegében az előző kötetnek, a Koszorúfonatnak a folytatását írta meg. Jobban mondva ez nem is jó szó rá, hiszen a Búzavirágban nem az előző kötetben megismert két leányzó, Ella és Blanka sorsát viszi tovább az író, hanem már az utánuk következő generációét.
Ebből következően a főhős már Blanka lánya, Emília lesz, aki csak külsőre hasonlít az édesanyjára, de belül egy makacs, akaratos és céltudatos leányzó, aki mindenáron színésznő akar lenni. Nos, ez a huszadik század elején sem egyszerű feladat, hiszen akkoriban még kevesebb lehetőség állt az akkori fiatalok előtt, mint most, továbbá egy főúri család csemetéjétől ez a kijelentés már önmagában botrányos volt.
Igaz, hogy Mimi családja nem volt egy szokványos főúri család, hiszen a nagynénje, Ella orvosnő volt, de amúgy is épp elég fordulatos esemény történik a Pálóczy családban, mert a szerző gondoskodik erről. Én viszont nem árulok el többet: jusson valami meglepetés a kedves olvasónak is.
A lényeg az, hogy Miminek sikerül elérni a célját és színésznő lesz: először Bécsben, majd Németországban, végül pedig Amerikában is. Utóbbi talán a legérdekesebb hiszen Mimi bekerül különböző némafilmekbe és ünnepelt sztár lesz, aki a korszak nagyjaival játszik együtt. Ez azt jelenti, hogy a regényben több való szereplő is akad, például Adolph Zukor, vagy Mary Pickford, szóval az akkori hollywoodi mozi hírességei, akik között több magyar származású is akad. Na de ez közismert tény, hogy a hollywoodi filmipar létrejöttében igen jelentős szerepe volt a magyaroknak, amit a szerző is említ.
Az is érdekes, hogy a szerzőt valamiért erősen foglalkoztatja a film, a mozi története, ugyanis már nem ez az első olyan regénye, ahol ez a téma szerepel, ugyanis az Angyalos ház és a Rozmaring című regényekben már előkerült Hajnal Imre színész neve, illetve említette az első budapesti mozik létét is.
Csakhogy akkor nem ez volt a lényeg, most viszont a szerző elég komolyan beavat minket a két világháború közötti amerikai filmtörténetbe, amely akkoriban sem volt éppen botrányoktól mentes, hiszan az akkori sztárok ugyanúgy ittak, drogoztak, buliztak, orgiáztak, csak éppen a korabeli médiának még nem voltak olyan eszközei, hogy teljeskörűen felderítse ezeket.
Régebben még el lehetett tussolni egy-egy botrányos ügyet, de ez a mostani Amerikában lehetetlen, hiszen csaknem minden sarkon lesifotósba botlik az ember, akik kifejezetten a világsztárok magánéletének megfigyelésével foglalkoznak. Ezek a hiénák minden baromságra ugranak, aztán az általuk készített fotó másnap egy bulvárlap hasábjain köt ki, pár sor kíséretében, csak hogy az éppen aktuális világsztárt lejárassa. Na most régen ez nem volt jellemző, ezért is olyan érdekesek az utóbb feltárt kortörténeti adatok.
Fábián Janka regényében is adódnak ilyenek, úgyhogy már csak emiatt is érdemes is elolvasni a kötetet. Persze nemcsak ezért, hanem azért is, mert szerintem az utóbbi idők legjobb FábiáN Janka regényéről van szó, ahol a szerzőnek az érdekfeszítő történet mellett a helyes arányokat is sikerül végre megtalálnia. Ez azt jelenti, hogy a mű nem olyan teátrális, mint némelyik korábbi regénye, illetve sikerült rokonszenves, szerethető szereplőket teremteni. Arról már nem is beszélve, hogy a regényt kifejezetten sok történelmi részlet, utalás tarkítja, ami korbban nem mindig volt jellemző, hiszen némelyik regény eléggé szappanopera jellegűre sikeredett. A Búzaviág szerencsére nem ilyen, de azért mentes a váratlan fordulatoktól és a romantikától sem.
A könyet kiadja a Libri Kiadó