2015. március 5., csütörtök

Camilla La(e)ckberg: Eltitkolt életek

Kevés olyan könyv van, ami megráz, elgondolkodtat engem még a drámai skandináv műfajon belül is. Ez nem (mindig) a szerzők hibája, inkább én váltam túlzottan érzéketlenné az évek során. Azért vannak olyan történetek, amelyek kivételnek számítanak, mint például ez is. Nem tudom, mi ennek az oka, de napokig nem ment ki a cselekmény a fejemből, és már a regény elején/közepén sejtettem, hogy senki sem az, aminek látszik.
A regényben főleg az egyik állandó szereplő Erica Falck (ő a vezető nyomozó, Patrik Hedström felesége) édesanyjának a sorsa érdekes, hiszen miatta indul el a regény eseménysora. Erica ugyanis olyan emléktárgyakat talál a padláson kutatás közben, amelyek megdöbbentik ők, és egy teljesen más képet mutatnak arról az emberről, aki őt megszülte és felnevelte.
Erica ugyanis nyomozni kezd az édesanyja múltja után, hogy megfejtse: Elsy miért bánt olyan ridegen velük, talán nem szerette őket? Sajnos, az anya már nem tud válaszolni ezekre a kérdésekre, mert meghalt, ezért Erica kénytelen más forrásokra támaszkodni.
Sajnos, darázsfészekbe nyúl, mert valaki nagyon nem szeretné, hogy az egykori fiatal lánnyal, illetve a baráti társaságával kapcsolatos titok napvilágra kerüljön, ezért több gyanús haláleset is történik a történet szereplői között. Ebből következően a fja(e)llbackai rendőrség is bekapcsolódik a nyomozásba, amely megrázó titkokhoz vezet.
A szerző párhuzamosan meséli a történetet: azaz egyszer a múltban, egyszer a jelenben, de a cselekmény több szálon fut egyszerre a múlton és a jelenen belül is, tehát nem egyszerű követni, ráadásul vannak benne fölöslegesnek tűnő szálak, történetek, amelyek már a szerző előző regényeiben is problémákat okoztak. Ilyen például az is, hogy Erica és Patrik összekerültek, továbbá Erica rinyálása a gyerekvállalás-és nevelés nehézségei, na meg az alakja miatt, de a húga, Anna sem jobb. Ugyancsak beleszövi a szerző a regényfolyamba a rendőrőrs többi tagjának a magánéletét is, amely jelentősen  megnöveli a regény hosszát.
Igazából eléggé ellentmondásos a viszonyom a szerző regényeivel emiatt, mert ezek a mellékhajtások jelentősen rombolják a regény színvonalát, amely amúgy ötös lenne, de így csak négyest kap emiatt. Ugyanakkor azonban ezek azok az események, amelyek emberivé, barátságos hangulatúvá teszik ezt az egyébként rideg műfajt, tehát ez volna a szerző védjegye is. Én viszont pont a ridegsége, komorsága miatt bírom a skandináv krimiket.
Amúgy ez a könyv nem is igazán krimi, inkább egy lélektani dráma, amelyben gyilkosságok történnek (ami azért nem egészen ugyanaz), szóval a krimiszál inkább egy háttér, egy keret a történethez. Szóval, aki adrenalint, meg véres részleteket keres, az nem jó helyen jár, mert a skandi krimikre nem jellemző ez, inkább borongósak, depresszív lelkivilágúak, bár La(e)ckberg regényeiben a fentebb említett meleg, családias motívumok is jelen vannak. Nem véletlen tehát a szerző népszerűsége.
Az eltitkolt életek tanulsága pedig az, hogy érdemes megismerni a szüleink múltját, mert ez nagyon sok mindenre választ adhat, és a segítségével meg tudunk bocsátani nekik, ami gyógyulást hozhat. Ez még akkor is igaz, ha netán valamelyik szülő meghalt, mert a jelenség ugyanaz. Persze azt nem tudjuk meg, hogy Erica és Anna hogyan dolgozta fel, egyáltalán fel tudta-e dolgozni az édesanyjukkal történteket, mert vége lesz a történetnek, de valószínű, hogy a sorozat következő részében a szerző tesz erre utalást.
Mindenestre benne megfogalmazódott pár kérdés Elsy sorsával, de ha ezeket kiírnám ide, akkor lelőném a regény poénját, úgyhogy nem teszem, de szerintem a kedves olvasóban ugyanezek a kérdések fognak megfogalmazódni, azt hiszem.
A könyvet hazánkban az Animus Kiadó jelentette meg.

2015. március 3., kedd

Julie Kagawa: Vastündérek sorozat (Vaskirály, Vashercegnő, Vaskirálynő)

Nem szoktam efféle fantasyket olvasni, de a borító és a tartalom meggyőzött arról, hogy érdemes lesz belevágnom az olvasásba. Még az sem tántorított el, hogy egy sorozatról van szó, amelynek egyes kötetei még meg sem jelentek hazánkban.
A regényfolyamról az a véleményem, hogy a gyermekmesék kamasz változata, ugyanis a mesékből felnőttként sem növünk ki, legfeljebb más irányú történeteket igénylünk, de attól még a vágy megmarad, hogy elutazzunk egy mesevilágba, ahol különös, olykor természetfeletti képességekkel rendelkező lények laknak.
Nos, Kagawa regényfolyama mindezt a fantáziadús mesevilágot jeleníti meg sok-sok szereplővel, akik főként tündérek. Őket a mesékből már ismerhetjük, de az itteni tündérek nem azok a tündérek, akiknek az alakjával gyermekként találkozhattunk.
A szerző sokkal inkább egy színes fantáziavilágot mutat be, olyasmit amit filmeken is lehet látni, pl. Gyűrűk ura, vagy a Narnia krónikái. Ez azt jelenti, hogy a Kagawa által megálmodott környezetet is bátran filmre lehetne vinni, mert elmesélni nem olyan egyszerű, láttatni viszont könnyebb. Így viszont csak a képzelet marad,de az sem rossz dolog: elképzelni a Tündérországban (vagy ahogy a szerző írja Sohaföldön) lakó lényeket (tündéreket, manókat, óriásokat, törpéket, sárkányokat, vízi lényeket), de magát az országot is, amely sokkal színesebb, mint a mi földünk.
Az ottani lények nem élnek szürke és beszűkült életet: nem mennek időre iskolába, vagy dolgozni, nincsenek nagyvárosok, tömegközlekedés, gyárak, bűz, meg zsúfoltság, szóval így felszínesen nézve a dolgot, ideális helynek tűnik.
Ámde ez nem így van: a tündéreknek ugyanúgy megvannak a maguk szabályrendszere, illetve problémáik, mint az embereknek, csak éppen a varázslatos országuk, illetve a mágikus képességeik megtévesztik az embereket.
Így járt a sorozat hősnője, Meghan Chase is, akinek amúgy fogalma sincs a tündérek létezéséről, és kamaszként valahol vidéken Amerikában. Már eleve emiatt a tanyasi mivolta miatt sem túlzottan népszerű abban a suliban, ahová jár, de külsőre sem egy nagy ász, és a természete is eléggé nyuszi.
Ámde a dolgok a tizenhatodik születésnapja után viharos gyorsasággal változnak körülötte: a legjobb barátjáról kiderül, hogy valójában afféle szellemi vezető, aki azért él embertestben, hogy rá vigyázzon.
Meghan ugyanis a tündérkirály, Oberon lánya, éppen ezért félig tündér, és emiatt bizonyos jogok megilletik, mint hercegnőt. Ámde egyben problémák forrása is, ugyanis a lány a Tündérországban zajló viszálykodásba is belekeveredik, ráadásul az öccsét, Ethant is elrabolják. A kisfiú Meghan édesanyjának a második házasságából született, és semmi köze nincs a tündérekhez, akik csak eszközként használják, hogy Meghant az országba csalják.
Nos, ez meg is történik, és a lány az öccse nyomába ered, hogy visszavigye a hazájába. Ekkor még nem tudja, hogy milyen küzdelmes utat választott: a fiút ugyanis a Vaskirály tartja fogva, akinek a létezéséről nem sokan tudnak Tündérföldön. Ámde Meghan még sincs teljesen magára utalva, ugyanis hamarosan kísérői is akadnak, például Kacor, a szürke macska, aki különösen a szívemhez nőtt, de hát én eléggé macskabuzi vagyok.
Aztán ott van még Puck, aki már az emberek világában is védelmezte a lányt, de akkor még csak egy haversrác volt, míg Tündérföldön kiderül, hogy micsoda erőre képes.
A sorozat cselekményének többféle bonyodalma van: az egyik az, hogy Tündérföld nem olyan békés hely, mint ahogy az emberek elképzelik. Nem egy homogén helyről van szó, hanem van két nagy része: Nyár és Tél, akik alapvetően ellentétes viszonyban állnak egymással. Ehhez jön még hozzá, hogy van egy harmadik birodalom Tündérországon belül, amit a Vaskirály ural, és ők egyszerre akarják bekebelezni a teljes Tündérországot. Szóval még ezen a nem hétköznapi helyen is háborúra kell számítani.
A másik bonyodalmi szál az, hogy Meghan Chase a félig Nyártündér-félig ember, és Ash herceg Téltündér egymásba szeretnek. Ez már önmagába bonyodalmat jelent, de Puck is szereti a lányt, akinek választani kell a két fiú között, miközben a háttérben zajlik a háború, amelynek során Meghan személyisége is komoly fejlődésen megy keresztül: kiderül, hogy a lány kétféle mágia használatára is képes, továbbá képes harcolni, sőt vezetői képességekkel rendelkezik! Egyszóval Meghan életében újféle kihívások jelennek meg, és már nem az lesz a fontos, hogy időben elkészítse a leckéjét, vagy magába bolondítsa a kiszemelt fiút, továbbá menő csaj legyen. Helyette inkább az a lénye, hogy megmentse Sohaföldet, amelyhez egyre jobban kezd kötődni.
Az első kötetben (Vaskirály) megismerkedünk a szereplőkkel, a másodikban (Vashercegnő) bonyolódik a cselekmény, míg harmadikban (Vaskirálynő) zajlik a háború. A negyedik kötet várhatóan Vaslovag címmel fog megjelenni hazánkban, de eredeti nyelven, azaz angolul már olvasható, és meg is rendelhető az Amazonról, tehát aki jól bírja a nyelvet, az ne hagyja ki.
 A szerző honlapján böngészgetve kiderül, hogy a sorozatnak van még jópár kötete, amelyek szintén csak angol nyelven érhetők el. Remélem, nálunk is meg fognak majd jelenni, mert ezek után már nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakul Ash és Meghan története.
A sorozat magyarul megjelent darabjai a Vörös Pöttyös Könyvek című sorozatban jelentek meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.