Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Időnként lehet arról olvasni különböző bulvármagazinokban, hogy elvált szülők esetén, amikor az apa elvitte láthatásra a gyereket, egyszerűen nem vitte vissza, magyarul elrabolta. Nem túl gyakori eset, de olykor előfordul, főleg ha a szülők viszonya nem éppen rendezett, és az apa ezzel akarja megszívatni egykori társát.
Jodi Picoult is ezt a témát dolgozza fel a regényében, bár ez a könyv azért eltér a többi Picoult műtől: a szerző ugyanis általában csak egyféle társadalmi tabutémára koncentrál a könyveiben, míg az Elrabolt az apám némileg összetettebb témájú. A szerző ugyanis kitér az alkoholizmus hatásaira, továbbá az amerikai börtönéletbe is bevezeti az olvasót eléggé hitelesen.
Nagy röviden a sztori: Cordelia Hopkins egy kutya segítségével keres meg eltűnt embereket, miközben mit sem sejt arról, hogy az ő életének és személyiségének egy része is alaposan eltűnt. Mindez drámai hirtelenséggel derül ki, amikor egyszer csak a vele közös háztartásban élő édesapjáért rendőrök jönnek és letartóztatják gyermekrablás vádjával. Ráadásul az apa még csak nem is tagadja ezt, hiszen a rablás valóban megtörtént, és mindketten új néven kezdtek új életet abban az amerikai kisvárosban, ahol jelenleg is élnek.
Ezen a helyen mindenki ismer mindenkit, de mégis el tudtak rejtőzni ők ketten, sőt az apa köztiszteletben álló személyiség lett a városban.
Bonyolítja a történetet, hogy Cordeliának van két gyermekkori haverja is, Eric és Fitz, akik mindketten szerelmesek a lányba, aki végül Ericet választja. Érdekesség, hogy Eric alkoholista, de nem az az agresszív, verekedős fajta, inkább olyan csendeske, aki nem tud mértéket tartani az ivásban.

A történetet mindegyik szereplő a maga szemszögéből egyes szám első személyben meséli el váltogatva egymással a jelent és a múltat. Emiatt nem egyszer követni a sztorit, szóval figyelni kell.
A szerző csak a lassan bontja ki a történetet, amelynek során kiderül, hogy nem feltétlenül az apa a szemétláda, aki elrabolta a gyerekét, hanem az anya is igencsak sáros a történetben, csak hát olyan társadalomban élünk jelenleg, ami elsősorban az  anyának ítéli a gyereket, illetve erőteljesen elfogult az anyával szemben. Az már kevésbé jellemző, hogy a válás során a gyereket az apának ítélik oda, mert valószínűleg úgy vannak vele, hogy egy férfi nem tudja úgy ellátni az anyai teendőket, mint egy nő, bár azért vannak kivételek, csak kevés. Nem véletlenül mondta nagyanyám annak idején, hogy a válásnak a legfőbb áldozata a gyerek, főleg egy ilyen esetben, amikor nem tudnak tisztességesen megegyezni a szülők.
A főszereplő nőnek tehát ezeket a sérüléseket kell feldolgoznia, illetve rá kell találni elveszett önmagára, ami azért nem egyszerű feladat. Igazából a történet minden szereplője küzd valamilyen lelki sérüléssel, és miután Picoult ezeket állítja előtérbe (lényegében egy lélektani drámáról van szó), emiatt kurva nehéz ezt a könyvet olvasni, mert lehúz.
Engem annyira nem is érdekelt, kivéve a börtönben és a bíróságon játszódó részletek, mert ezek voltak számomra a legizgalmasabbak, hiszen volt bennük valami tűz. Persze van egy-két jó gondolata az írónőnek amúgy, melyeket a Citatumon  el lehet olvasni, de engem ez a könyve nem győzött meg száz százalékosan. Persze ez legyen az én bajom. Mindenesetre ha igazán jó lélektani krimit akarok olvasni, inkább a skandináv krimik közül válogatok.
A könyvet kiadja az Athenaeum Kiadó

Luca di Fulvio: Álmok bandája

Ha sikeres akarsz lenni, akkor nemcsak a különböző ezoterikus- meg amerikai típusú sikerkönyveket érdemes olvasgatnod, hanem életrajzokat, illetve regényeket is, ahol gyakorlatban megláthatod, mi kell a sikerhez: úgy értem, milyen személyiség kell, hogy legyél, hogy érdemes gondolkodnod, mit érdemes tenned, stb.

Itt van például ennek a regénynek a hőse, Christmas, aki az édesanyja, Cetta elképzelése alapján mindenáron amerikai akar lenni, továbbá akar egy saját bandát, ami a lakhelyén, New Yorkban nem is számít akkora szenzációnak, hiszen van elég belőlük.

A fiú azért gondolkodik így, mert be akar illeszkedni, hiszen egy leányanya gyermeke, ami a huszadik század elején kifejezetten hátránynak számított, ráadásul szegények is, mint a templom egere.

Közben a srác nem érti meg a lényeget: Amerikában ugyanis mindegyik nemzet igyekszik megőrizni a saját kultúráját, és külön városnegyedekben laknak, tök mindegy, hogy olaszokról, írekről, kínaiakról, vagy zsidókról van szó. Ezek után nem csoda, hogy nem sikerül beilleszkednie igazán a többiek közé, hiszen ő pont ezeket a határokat akarja elmosni, amikor amerikai akar lenni.  

A másik dolog pedig a bandák, amelyek szervesen hozzátartoztak egy olyan város életéhez, mint New York, ahol az emberek megszállottan keresték a boldogulás lehetőségét. Sajnos, ez kurva sok esetben nem jött össze, és ugyanazt a mókuskereket hajtották gyakorlatilag, mint a szülőhazájukban, legfeljebb másképpen.

Christmas édesanyja, Cetta például parasztlány volt Dél Olaszországban, akire már kezdett szemet vetni a kenyéradó gazdája, ámde egy barátja megerőszakolta, és ennek eredményeképpen megszületett Christmas. A leányanya a további erőszak elől elmenekülve Amerikáig meg sem áll, de vajon mihez kezdhet egy fiatal, dekoratív külsejű lány, aki még a fogadó ország nyelvét sem beszéli? Erről van szó. Prostituált lesz, tehát lényegében ugyanabba a helyzetbe kerül, mint a szülőhazájában, csak éppen több idegen férfival kell üzletelnie, mint korábban.

A többi bevándorló sincsen sokkal jobb helyzetben nála. A lényeg az, hogy sokat dolgoznak, és nincs sok idő a gyerekekre, akik korán megtanulják, hogy a helyzetükből való kitörés az gyakorlatilag lehetetlen, és inkább az utcán lődörögnek céltalanul.

Ennek lesz az eredménye a bandázás, amelynek köszönhetően elég sokan a bűnözés útjára lépnek, hiszen úgy látják, hogy a gengszterek menő arcok, akik kurva sok pénzt keresnek. Nem csoda, hogy ők is így akarnak boldogulni. Christmas is be akar lépni egy ilyen bandába, de nem veszik be, ezért csinál magának egyet. Igaz, hogy csak képzeletben, de akkor is.

A fiú aztán annyira beleéli magát a szerepébe, hogy ha nem is lesz gengszter, de híres, elismert ember mindenképpen. Maga a Vonzás Törvénye is kimondja, hogy ha valamid nincsen, akkor tégy úgy, mintha lenne, és előbb-utóbb a valóságban is megkapod. Na persze nem rögtön, de idővel igen.

Ráadásul Christmas egy igen karizmatikus, de ugyanakkor érzékeny, segítőkész személyiség, aki kifejezetten vezetőnek született, és mondjuk nem alattvalónak egy gyárba, vagy egy irodába. Én megkedveltem az ő figuráját abszolút, bár néha kicsit egoistának találtam. Viszont megmutatja, hogyan is működik ez az éld bele magad módszer a gyakorlatban, míg végül a srác valóban sikeres lesz.

Az olasz szerző igyekszik sikeresen bemutatni a huszadik századi Amerika világát New York városával a középpontban, miközben szól a dzsessz és pereg a film a moziban, a nők pedig elkezdenek tüntetni a szavazati jogokért, rövidre vágatják a frizurájukat és nadrágot öltenek.

Na meg persze ott vannak a gengszterek is, akiket az emberek többsége automatikusan az olaszokhoz társít, pedig van kínai, orosz, meg ír maffia is, akik sokkal kegyetlenebbek, mint olasz kollégáik, de valahogy a hollywoodi filmeknek köszönhetően ez ivódott bele a köztudatba. Mindenesetre, akik kedvelik az olyan gengszterfilmeket, mint például a Bronxi mese, esetleg Fellini, vagy Mastroianni filmjeit, azok ebben a kötetben sem fognak csalódni: a szerző ugyanis vérbeli olasz-amerikai hangulatot teremt könyvében, ami szinte kiabál azért, hogy megfilmesítsék. Remélem, ez meg is történik. Addig is élvezzétek a könyvet, amely meglehetősen vastag, de végül is húsz élv történetét meséli el.

Műfaját nehéz meghatározni, mert keveredés van: részben családregény, részben gengsztertörténet, de szerelmi szál is van benne, méghozzá nagyon erős, de mégse nyálas a történet, szerencsére.

Christmas története mellett párhuzamosan fut az édesanyjának, Cettának a sorsa is, bár ő nem annyira hangsúlyos a történetben, de mégis fontos szereplő.

Akit különösen kedveltem a regényben, az Sal figurája, aki támogatja Cettát és a fiát. Egy rettentően rideg, mogorva fickóról van szó, aki semmi pénzért nem mutatna gyengédséget, de ettől függetlenül én kezdettől fogva gyanítottam, hogy Cetta és ő közel kerülnek egymáshoz. Nekem pont az ilyen férfiak az eseteim, mint amilyen Sal is, pont ezrét figyeltem fel rá.

A könyv a Mont Blanc válogatás keretein belül jelent meg a Maxim Kiadógondozásában.